CAN YOU LOVE ME RIGHT? || kaisoo ꪜ

꧁1.

JONGIN szemszöge:

- Kelj már fel, te lustaság! Ha így folytatod, el fogsz késni a suliból - apám noszogatására ébredtem, ám amint realizáltam, hogy épp csütörtök reggel van, villámgyorsan ugrottam ki az ágyamból, a fürdő felé rohanva.

- Kösz apa, ha három perccel később ébresztessz, lekésem a buszom! - kiabáltam vissza, már a szobámból, ahol nagyban a ruháim felvételével foglalatoskodtam. Miután feldobtam a táskám a hátamra, és lerohantam a lépcsőn, az utam a konyhába vezetett, hogy a reggelimet -ami pár kis méretű pogácsából állt- gyorsan bekaphassam.

A végén már csak a cipőmet kellett felvennem a kabátommal együtt, és készen is voltam az indulásra.

- Elmentem! - üvöltöttem még hátra, mielőtt végleg kiléptem volna a házból, bár tudtam, hogy apámat teljesen elfoglalja a holnapra tervezett üzleti útja, és egy csomót kell még pakolnia.

Na igen, nálunk általában ilyen egy átlagos, hétköznapi reggel. Apám állandóan csak a munkával foglalkozik, én meg egyfolytában rohanok a suliba.

Becsuktam magam mögött a kiskaput, miközben azon voltam, hogy végre bedughassam a fülhallgatóm a fülembe, de aztán rögtön meg is állt a kezem a levegőben, mert ekkor megpillantottam a szomszéd srácot, aki velem együtt, szintén most lépett ki a saját kapujukon.

Bizonytalanul intettem egyet felé, amit csak hanyagul viszonzott, végül pedig elsietett a buszmegálló felé. Ilyenkor sosem értettem, hogy miért nem vár meg, hisz' mindig egy busszal járunk, ráadásul még osztálytársak is vagyunk.

Végül bedugtam a fülest, és zsebre tett kezekkel indultam el én is, a megálló felé.

Kyungsoo alapjáraton rendes srác, sőt, ami azt illeti, az esze is a helyén van. Az évfolyamban toronymagasan ő vezeti a legjobb tanulók listáját, míg én majdhogynem a legalján vagyok. Hehe, ez van.

A tanárok hiába próbáltak rávenni egy korrepetálásra, én sehogy sem mentem bele a dologba. Sosem tűrtem el, ha valaki kioktatott. Ha valamivel igen, akkor ezzel, nagyon fel tudnak idegesíteni.

Időközben sikeresen megérkeztem az utcánk közepén lévő buszmegállóhoz, ahol már nagyban zúgott egy ócska, magasított, sárga busz.
Sietve felléptem a nyitott ajtaján, majd miután a sofőrnek felmutattam a bérletem, és elindultam helyet keresni, csalódottan állapítottam meg, hogy pont ma reggel kellett minden néninek a piacra indulnia.

Ez is jól kezdődik.

Vállrántva sétáltam a járgány hátuljába, ugyanis már csak egy szabad hely maradt, az is Kyungsoo mellett. Már megszokásból tudom, mert valamiért senki sem szokott mellé ülni. Talán el van átkozva az a szék.

Mosolyogva ültem le, az épp bológia könyvet bújó srác mellé, aki erre kérdő pillantásokkal díjazott.

- Bocsi, foglalt? - kérdeztem pimaszul, mert tudtam, hogy úgy sem fog más ideülni.

- Ami azt illeti, ez a táskám helye lett volna - érkezett a frappáns felelet. Letaglózva meredtem rá, ő ezt most tényleg komolyan gondolta?

- Hát, most velem kell megosztanod ezt az ülést - zártam le végül a beszélgetést, és direkt másfelé kezdtem nézelődni, ahol tuti, hogy nem találkozhat a tekintetünk, a kínos pillanatások elkerülése érdekében.

Az út további része csöndben telt, én zenét hallgattam, ő pedig továbbra is csak a tankönyvét olvasgatta, egyszer sem nézve fel belőle. Megmondtam, hogy stréber.