CAN YOU LOVE ME RIGHT? || kaisoo ꪜ

꧁21.

JONGIN szemszöge:

Másnap reggel valamilyen csodálatos módon teljesen kipihenten ébredtem, nem éreztem azt a mindennapos szorítást a mellkasomban, ami legtöbbször a stressz miatt jön elő, így mondhatnám azt is, hogy még egy fokkal boldogabban keltem ki az ágyamból.

Ma valami jó fog történni velem!

Elintéztem a reggeli tevékenységeimet, és már pont a pirítósomon rágódtam, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Kíváncsian húztam el a zöld ikont, ám Sehun olyan hangosan kiáltott bele a készülékbe, hogy nyomban meg is bántam az előbbi tettem.

- Haver, neked meg mi bajod? - dörzsöltem a fájó fülemet - Viselkedj kultúrált embert módjára, oké?

- Jó, jó, de képzeld Jongin! - pattogott barátom a vonal túlsó végén - Újra összejöttünk Luhannal!

- Örülök neki - bólogattam elismerően, attól függetlenül, hogy Sehun nem láthatta mit csinálok - Szóval akkor szent a béke?

- Valami olyasmi... Jövök eggyel Hyunjinnak, amiért besegített.

- Szerezz neki egy csajt, vagy nem t'om - beleharaptam a félbehagyott pirítósomba, ami azonnal ropogni kezdett a fogam alatt.

- Ezek a csontjaid? Valaki épp megver?

- Nem, csak reggelizek - forgattam meg a szemeimet.

- Csontot eszel reggelire? - magam előtt láttam, ahogy kajánul vigyorog, amiért velem kekeckedhet, így inkább gyorsan témát váltottam, minthogy engem idegesítsen.

- Álmaidban. Amúgy milyen volt tegnap a suli?

- Átlagos. Ja nem, Irene elkezdett balhézni, mert szerinte túl sokat lógsz Kyungsoo-val és rossz hatással vagy rá...

- Hogy mi van? - nem hittem a fülemnek, inkább a pöttöm az, aki miatt megváltozott az életem. Ha valaki, akkor csakis ő a hibás.

- Azért mondta, mert Soo sem volt tegnap suliban, és azt hitte, hogy együtt lógtok.

- Ez fura, én Jongdae-vel voltam egész nap. Egyébként már két napja nem láttam, szóval ne rajtam keressétek - újabb harapás a pirítósba, Sehun részéről pedig hallgatás a válasz - Itt vagy?

- Igen, csak azon gondolkozom, merre lehet az a szerencsétlen.

- Egyszer majd hazajön, ha akar.

- Bocsi Jongin mennem kell, Luhan keres - kezdett kapkodni hirtelen Sehun - Te pedig keresd meg Kyungsoo-t!

- He?

Sípolás.

Sehun úgy rám csapta a telefont, ahogy azt kell, engem meg itt hagyott a temérdek kérdéssel a fejemben. Máris oda a szép reggelem.

~*~

Este hét óra, én viszont még mindig csak tanácstalanul járkáltam fel-alá a nappaliban, azon agyalva, hogy honnan kerítsem elő az eltűnt Kyungsoo-t. Biztos van rajta valami detektor, nem igaz?

Ezután az eset után biztosan rakok majd rá.

Nagyot sóhajtva huppantam le a szőnyegre, de persze, a csengőnek is pont ilyenkor kellett megszólalnia, nehogy nyugta legyen az embernek. Mérgelődve tápászkodtam fel az ajtó felé indulva, mielőtt viszont kiléptem volna kikukucskáltam az egyik ablakon .

Ez nem lehet igaz.

Gyorsan felkaptam a cipőmet, és azonnal kirohantam a kapuhoz, ahol egy velem egyidősnek tűnő lány állt, támaszt nyújtva a félig ránehezedő Kyungsoo-nak.