CAN YOU LOVE ME RIGHT? || kaisoo ꪜ

꧁22.

JONGIN szemszöge:

- Lesmárolt, na és?

Sehun hangja unottan csengett a vonal másik végéről, ami nem is csoda, tekintve, hogy hajnali hármat ütött az óra. Amint sikerült ágyba dugnom Kyungsoo-t - aki mellesleg csak az én ágyamban volt hajlandó elaludni -, kijöttem a fürdőbe, és felhívtam Sehunt, mert feltétlenül be kellett számolnom neki a történtekről.

- Nem fogtad fel ugye? Do Kyungsoo megcsókolt! - érthetetlen volt számomra, barátom miért nincs úgy kiakadva mint én, de inkább nem tettem szóvá. Akkor talán még rosszabb lenne az alapból is borzalmas helyzet.

- Részeg volt, úgy sem fog rá emlékezni. Felejtsd el, és menj végre aludni - a mondata végére egy hatalmasat ásított, ezzel tudatosítva bennem az éjszaka fogalmát.

- Baszki, Sehun, ne haragudj, hogy felvertelek, csak nagyon kiborultam...

- Ne hülyéskedj már! Egyébként meg mit pattogsz? Te se vagy meleg meg ő se. Azok mi vagyunk Luhannal, ti fűzzétek csak tovább a csajokat!

- Ennek most nincs itt az ideje...

- De most komolyan Jongin, minek idegeskedsz rajta? Ilyen szar volt az első csókod egy fiúval, vagy mi van?

Szótlanul piszkálgattam a pólóm alját, ezzel pár perces csendet teremtve kettőnk között.

- Tudod mit, inkább ne válaszolj. Menj aludni, jó éjt!

Fintorogva raktam le a telefont, majd kiléptem a fürdőből és lekapcsoltam a villanyt, ezernyi gondolattal a fejemben indulva a szobámba.

Kyungsoo mocorogva átfordult a másik oldalára, így én a lehető legmesszebb kerültem tőle, ahogy lefeküdtem az ágyra.
Háttal voltam felé, de talán jobb is volt így, mert nem akartam a történteken rágódni.

Megcsókolt, és kész.

Nincs mit túlgondolni ezen.

- Jongin-ah - suttogta Kyungsoo, azonban nem válaszoltam neki, helyette inkább alvást színleltem - Mérges vagy rám...? Sajnálom, ideges voltam... Az én hibám minden.

A keze bizonytalanul érintette meg a hátamat, sütött róla, hogy nem biztos a dolgában, mégis, pár pillanattal később már lassan simogatni kezdett. Jólesően sóhajtottam egyet, és felé fordultam.

- Mit akarsz?

- Megmondtam, hogy sajnálom. Csak ennyi - mosolyodott el halványan. - Az elmúlt napokban teljesen összezavartad az érzéseimet...

- Még mindig részeg vagy?

- Előbb te válaszolj arra, hogy miért van belőled három.

Halkan nevetni kezdtünk, miközben észre sem vettük milyen közel kerültünk egymás arcához, ám amint észleltem a fenálló veszélyt, lefagyva pillantottam Kyungsoo-ra, aki viszont laposakat pislogva nézett vissza rám.

- Jongin-ah, nagyon rosszul csókolok?

Bizonytalanul ingattam a fejem, Sehun mondatát ismételgetve magamban; úgy sem fog rá emlékezni. Ha erre alapozunk mindent, akkor gyakorlatilag bármit mondhatok neki, anélkül, hogy holnap majd ezen kelljen rágódnom.

- Nem volt olyan rossz - nyögtem ki végül, egy félmosolyra húzva a számat.

- Akkor jó, nagyon ki akartam próbálni veled - dünnyögött, szorosan hozzám bújva - Aludj jól Jongin!

Nagyokat pislogva figyeltem az engem ölelő Kyungsoo-t, aki máris egyenletesen szuszogva süppedt bele a matracba, az egyik lábát átvetve a derekamon.