CAN YOU LOVE ME RIGHT? || kaisoo ꪜ

꧁12.

JONGIN szemszöge:

Újra azt a fahéjjas illatot érzem, mint akkor reggel... Várjunk csak, ugye nem?!

Félve nyitottam ki a szemeimet, hátha el tudom kerülni a magyarázkodást a többiek előtt, de Kyungsoo egész életnagyságában, ott terpeszkedett mellettem, így a sorsom is azonnal megpecsételődött.

Egyik lába az enyémen pihent, a karjával pedig félig-meddig átkarolta a derekam, enyhén kínos helyzetbe hozva ezzel engem.

Mondjuk az még mindig nem volt jobb, hogy az én kezem az ő hátsó felét taperolta. De azért, jó feneke van.

Lassan megpróbáltam levenni a tenyerem a formás félgömbjeiről, anélkül, hogy felébreszteném őt, ám ekkor hirtelen elemelte a kezét a derekamról, és gyengéden végigsimítva a karomon, megállapodott a csuklómnál. Zakatoló szívvel néztem rá, de Kyung szemei még mindig teljesen zárva voltak. Most mivan?

Egy mozdulattal összekulcsolta a kezeinket, majd szorosan magához szorítva a kezem, nyugodtan szundított tovább.

Vagy eddig is aludt?

Áh, kizárt dolog.

Zavartan elmosolyodtam az aranyos tettére, azonban félő volt, hogy a többiek meglátnak minket, és ezek után ezzel fognak cukkolni, úgyhogy óvatosan bökdösni kezdtem.

- Kyungsoo - suttogtam halkan a fülébe - Reggel van, ideje felkelni!

- Nem akarok - hümmögte nyűgösen a párnájába, de azért a szemét lassan nyitogatni kezdte.

Villámgyors mozdulattal szakította ki a csuklóját az enyémből, amint teljesen feleszmélt a reggeli bágyadtságból. Nemtörődöm stílusban hátat fordítottam neki, és nehéz szívvel ugyan, de ott hagytam a puha, meleg ágyat.

A többiek még nagyban húzták a lóbőrt, különösen Sehun, aki Jacksonnal együtt, valamilyen full kibogozhatatlan pózban feküdt Namjoon ágyán, ám engem az érdekelt volna, hogy miért pont egy szál boxerben alszanak egymáson.

Hyunjin valamiért Jooheon helyén aludt, egy plüss nyuszit szorongatva - ami mellesleg barátom egyik féltve őrzött alvójátéka -, és minden harmadik lélegzeténél halkan morgott egyet. Látszik, hogy nem vele szoktunk egy szobában lenni, hisz' fogalmam sem volt arról, hogy Hyunjin hangokat ad ki, miközben alszik.

Bevánszorogtam a fürdőszobába, majd egy pár perces zuhany után a derekamra csavartam a törölközőm, és kiléptem a szobába.

Ez volt életem legrosszabb döntése, ugyanis amikor becsuktam magam mögött a fürdőajtót, egy párna pontosan az arcomban landolt.

- Na jó, ki volt ez az autista?

Sehun röhögve bombázott meg egy újabb párnával, de rögtön követte az övét Jacksoné és Hyunjiné is. Majdnem elvesztettem az egyensúlyom, ám szerencsére az utolsó pillanatban mégis sikerült megtámasztanom magam.

A baj csak az volt, hogy azzal a kezemmel támaszkodtam, amivel eddig a törölközőt tartottam, így az most felfedte a férfiasságom, és a földre hullott.

- JONGIN, TE SZATÍR! - visított Hyunjin, miközben a szemét takargatta.

- MINTHA NEKED NEM LENNE FARKAD!

- JACKSON, EZT VIDEÓZD LE!

- MÉG MIT NEM, EZ AZ ÉN FARKAM! NEM ENGEDEM, HOGY KIKERÜLJÖN BÁRHOVA IS!

- Hallod Jongin, annyira nem vagyok meleg, de most izgalomba hoztál! - röhögött fuldokolva Sehun, akinek a feje már olyan vörös volt, mint egy érett paradicsom.