CAN YOU LOVE ME RIGHT? || kaisoo ꪜ

꧁10.

JONGIN szemszöge:

Szótlanul bandukoltam Jooheon mellett, egészen addig, amíg a diákszállóhoz nem értünk. Kyungsoo és Sehun nem sokkal sétált előttünk, de ők is ugyan olyan némaságba burkolóztak, mint mi.

A pofon óta senki sem mert megszólalni.

Hiába próbáltam menteni a menhetőt, Kyung egyszerűen elengedte a füle mellett a magyarázkodásom. Fogalmam sincs, meddig fog ignorálni, de már most nagyon irritál.

- Te is jössz, Jongin? - hirtelen felkaptam a fejem, és Jooheonra néztem, aki ezek szerint, eddig nekem ecsetelt valamit.

- Bocs, nem figyeltem.

- Vettem észre - nevette el magát - Minden rendben?

- Dehogy. Semmi sincs rendben.

- Jesszus, nyugi már! Nem gáz, ha lefeküdtél egy sráccal. - veregetett hátba bátorítóan, amire egy keserű mosollyal reagáltam.

- De mondom, hogy nem történt köztünk semmi sem...

- Ja persze. Jongin, ismerlek, fogd már fel! Te nem azok közé az emberek közé tartozol, akik csak aludni szoktak a partnerükkel.

- Részeg voltam Jooheon, nem emlé-

- Ma is az leszel, úgyhogy akár fel is szedhetnéd valamelyik csajt a faktról - rántotta meg a vállát - Irene-n kívül mindenki megvolt már, nem?

Egy aprót bólintottam, bár a lelkiismeretem valamiért nem engedte, hogy összefeküdjek azzal a csajjal. Lövésem sincs miért, de nem is nagyon érdekel.

- Majd máskor Jooheon, most csak le akarok részegedni a sárga földig.

- Ez a beszéd haver! Igaz, hogy délután 1 van, de ha nagyon akarsz, ihatsz nappal is. - röhögött a barátom, amit gyorsan megbosszultam egy vállba bokszolással.

- Én elmegyek aludni pár órát - nyitottam be a közös szobánkba, ahol már Kyungsoo befoglalta a saját ágyát - Majd szólj, ha mész Taeyong-ékhoz.

Miután Jooheon elment megkeresni Namjoont -akinek mellesleg a szobában kellett volna lennie-, becsuktam az ajtót és Kyungot figyelmen kívül hagyva, levettem a pólóm, majd egy hatalmas sóhaj kíséretében elterültem az ágyamon.

Amint lehunytam a szemem, egyből a pihentető álmok földjére kerültem.

~*~

Hirtelen teljesen olyan érzés kapott el, mintha valami éles tárggyal szurkálnának, így villámgyorsan csaptam egyet a kezemmel, a zaklatóm felé.

Csakhogy a kezem a levegőt súrolta.

Visszaengedtem magam mellé a végtagom, ám ekkor újabb szúrások érkeztek a vállamba, és a hátamba.

- Mivan már? - morogtam a reggeli, rekedt hangomon, amit jelen esetben nem tudtam azonnal felismerni.

Áh, egy kicsit sem vagyok gáz.

Mivel a szurkálás abba maradt, nyugodtan aludhattam volna tovább, ha valaki nem taperolja le a homlokom.

Idegesen nyitottam ki a szemeimet, és tápászkodtam fel a hason fekvő pozíciómból, ám legnagyobb meglepetésemre Kyungsoo-val találtam szemben magam, kezében egy könyvvel, amivel valószínűleg eddig bökdösött.

- Hát te?

- Ja, csak Jooheon szólt, hogy keltselek fel - vette le kezét a homlokomról, amit egy értetlen tekintettel kísértem végig - Ne nézz már így, azt hittem beteg vagy.