CAN YOU LOVE ME RIGHT? || kaisoo ꪜ

꧁17.

SEHUN szemszöge:

Lihegve álltam meg a már ismert lakás ajtaja előtt, ahol nyomban rá is tenyereltem a csengőre.

Épp, hogy sikerült megérkeznünk a suli elé, én azonnal Luhanhoz siettem, az ügyünk tisztázása miatt. Igaz, sokat agyaltam a buszon, de végül Jongin tanácsa mellett voksoltam. Jobb, ha most hozok rendbe mindent.

Vagy csak még jobban elrontom ezzel ezt az egészet?

- Minseok, máris hiányzom neked? - kuncogott a barna hajú srác az ajtó túloldaláról, ám amint szembe találta magát velem, nyomban lehervadt az arcáról a mosoly.

- Én is örülök neked - válaszoltam fintorogva.

- Sehun, megegyeztünk valamiben! Mit keresel itt?

- Jobb kérdésem van, ki az a Minseok?

Luhan frusztráltan fújta ki a levegőt, majd egy hosszabb szemkontaktus után beljebb invitált.

- Gyere, kapsz valamit inni, és lezárjuk ezt végre.

Lassú léptekkel követtem a kecses mozgású srácot, majd miután a konyhába ment, hogy töltsön nekem egy narancslevet - amióta ide járok, csak és kizárólag azt iszom - , én otthonosan kényelmembe helyeztem magam a kanapén.

- Nos, kezdjük is el - lépett elém pár perc múlva Luhan.

- Felőlem oké.

- Nem haragszom, amiért lefeküdtél Jacksonnal-

- De nem feküdtünk le! - vágtam azonnal a szavába, ám ő csak a kezembe nyomta az üdítőm, és zavartalanul folytatta.

- Azonban, tudnod kell, hogy azelőtt sem állt teljesen biztos lábakon a kapcsolatunk. Sőt, tudod mit? Én már előre sejtettem ennek a végkimenetelét.

- Te meg miről beszélsz? - pislogtam értetlenül.

- Minseok a legjobb barátom. Csak ötvenszer mutattalak be titeket egymásnak, de persze neked mondhatom a magamét! Nem veszel figyelembe senkit sem magadon kívül! Önző vagy, és telhetetlen!

- Luhan, ezt most fejezd be! Csak miattad jöttem ide, nem látod milyen fontos vagy nekem?

- Na és arra emlékszel, hogy ma van a születésnapom?!

Lefagyva meredtem magam elé, percekig némán néztünk egymással farkasszemet, végül pedig Luhan könnyekben tört ki.

- Úgy tudtam...

- Lulu én-

- Tűnj el az életemből, már Minseokkal jöttem össze, aki tényleg törődik velem! Ő sokkal jobb ember, mint te!

- Had tegyem jóvá! Engedd meg, hogy kiengeszteljelek, kérlek!

- Nem érted Sehun? Ha már egyszer megcsaltál, többször is meg fogsz!

- De-

- Nincs semmi de, tűnj el! Arra van az ajtó!

Hitetlenkedve néztem a könnyáztatta arcú kínai srácra, de a kérésének eleget téve, a kijárat felé indultam.

Még egyszer szorosan magamhoz öleltem - amit egyáltalán nem vett jónéven -, majd egy hatalmas csattanással rám csapta az ajtót.

Kész, ennyi volt.

Luhan volt a legfontosabb dolog az életemben, és most őt is elveszítettem.

Nem érdemlek meg semmit, ebben a világban.

Remegve fújtam ki a levegőt, mely ólomként nehezedett a tüdőmre, miközben lassan elindultam.