CAN YOU LOVE ME RIGHT? || kaisoo ꪜ

꧁2.

JONGIN szemszöge:

- Na, hogy ment? - tudakolta Sehun a dolgozatom eredményét, azonban nem jutott túl sok sikerre, mert csak egy vállrántással válaszoltam neki.

- Úgy, mint a többi. Sehogy.

- Miért nem írsz te is puskát? - csóválta meg a fejét rosszallóan, ami valljuk be, egyáltalán nem állt jól neki, így nem is csoda, hogy nevetve dőltem vissza az asztalra.

- Most meg mi olyan vicces? - pislogott rám értetlenül szerencsétlen srác, amin még inkább csak fulladozni kezdtem.

- Előbb azt magyarázd el kérlek, hogy miért vágsz olyan fejet, mint egy csernobilból szökött víziszamár, akit fejbe találtak ötvenszer egy serpenyővel - horkantottam fel, Sehun pedig hozzám vágta a tollát, egy "halj már ki végre" kijelentéssel együtt.

- Pedig szerintem most tök kreatív voltam, a beszólásommal... - bámultam rá, az asztalon könyökölve, amikoris vihorászás ütötte meg a fülünket, a terem másik végéből. Kérdőn pillantottunk mindketten a hangforrás irányába, ahol Jennie, Lisa és Jisoo épp szerencsétlen Kyungsoon visongtak.

A szituációt gyorsan felmérve, következtettem arra, hogy a srác elejtette a könyvtárból hozott óriási könyvkupacát, a lányok pedig -milyen meglepő- pont ott voltak, amikor ez történt, így kihasználták az alkalmat, és cikizni kezdték.

- Olyan béna vagy Kyung! - nevetett hangosan Lisa, miközben Jennie nagyban vihogott tovább.

- Nem lennétek kicsit halkabban? - kiabáltam oda nekik, mire gyorsan felém fordultak, és hozzánk rohantak a tíz centis magassarkújukon.

- Ne haragudj Jonginnie - nyávogott Jennie, nekem pedig a szőr is felállt tőle a hátamon. Ha hódítani próbált, ez most nagyon nem jött össze neki.

Sehunt Lisa és Jisoo foglalta le, de gondoltam, kicsit kitolok vele, és ráküldtem a harmadik csajt is, amíg én elslisszoltam Kyungsoo-hoz, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg rendben van-e.

- Minden oké? - hajoltam le hozzá, mert már nagyban a helyén ülve tanulmányozta, a poros, vaskos könyveket. Meglepetten nézett fel, pont úgy, mint reggel, de most sokkal közelebb voltam az arcához, így jobban szemügyre tudtam venni enyhén sápadt bőrét, mandulavágású szemeit, -melyek picit táskásak voltak, gondolom a kevés alvás miatt-, kis orrát, de legfőképp a dús ajkait.

- Miért érdekel? - szemeit ridegen végigfuttatta a döbbent tekintetemen, majd egy gonosz mosollyal folytatta - Csak nem köszönetet vártál?

- Ööö... Nem?

Oldalra döntött fejjel méregetett tovább, mint aki egy életre próbál megbélyegezni, ám az arcából ítélve, még nem jutott dűlőre, hogy pontosan hova is tegyen. Itt az alkalom, saját magam megmentésére.

- Nem vártam köszönetet - mosolyogtam rá, a lehető legkedvesebben, ami tőlem tellett - csak szimplán érdekel, hogy jól vagy-e...

- Az eddig elmúlt 8 évben mégis szartál rám - vágott vissza komor arccal - Menj inkább vissza a kis "barátaidhoz".

- Hé, mi annál többek vagyunk, szinte már élettársak! - karolt át dramatikusan az enyhén kattos barátom, mi pedig csak meglepve pislogtunk rá, a váratlan felbukkanása miatt.

- Most meg mi van?

- Baszódj meg Sehun.

- Leszállnátok végre rólam? - állt fel idegesen Kyungsoo, majd egy könyvet a kezébe véve, méltóságteljesen kisétált az osztályból.