CAN YOU LOVE ME RIGHT? || kaisoo ꪜ

꧁3.

JONGIN szemszöge:

Unottan lapozgattam egy H&M-es magazint, az ágyamon gubbasztva, miközben épp a holnap esti programomat tervezgettem.

Csak van valami terve Kyungsoonak is, nem igaz?

Szarkasztikusan sóhajtottam egyet, mert hát basszus, ez a srác tuti nem szokott péntek esténként bulizni járni. Micsoda pazarlás.

- Hé, Kim, kaphatok egy törölközőt, mielőtt fürdeni megyek? - nyitott be hirtelen a szobámba Kyungsoo, teljesen fedetlen felsőtesttel, egy szál boxerben.

Szerintem, még pislogni is elfelejtettem, jelen pillanatban, a nagy sokkhatás miatt. Csak ki ne essen a helyéről a két szép szemem, mert azt már végképp nem élném túl, ha emiatt kezdene cikizni.

- Először is, van nevem, ne hívj "Kim"-nek - oktattam ki, miközben elfeküdtem az ágyamon - másodszor, ez az én házam, szóvalj ne mászkálj benne pucéran, akkor, amikor kedved szottyan hozzá. Harmadszor pedig apát kérdezd, vagy a házvezetőnőt, és ne engem, mert fingom sincs, hol tartjuk a törölközőket.

- Először is, nem érdekel különösebben, másodszor, ez nem a te házad, apád nevén van, harmadszor, ember, te laksz itt ki tudja hány éve, csak tudod, mi hol van!

Felvont szemöldökkel mértem végig, mint aki nem hisz a fülének. Mi az, hogy felesel velem?

- Nem tanítottak meg arra, hogy ha vendégségben vagy, viselkedj udvariasan?

- Pont te beszélsz itt az udvariasságról?

- Inkább menj máshova pucérkodni, Dió - azzal meg sem várva a válaszát, átfordultam a másik oldalamra, és a fülembe rakva a fülhallgatóm, becsuktam a szemem, és az álmok országába léptem.

~*~

Nincs is jobb, mint arra ébredni, hogy a nagyi palacsintájának, a jellegzetes illata lengi be az egész házat, kivéve, ha a nagyi történetesen már rég meghalt.

Oké, ez kicsit para.

Álmosan megdörzsöltem a szemeimet, és miután sikeresen kikeltem az ágyamból, komótosan elindultam a konyha felé. Lehet, hogy visszatért hozzánk az öreglány szelleme.

Legnagyobb meglepetésemre azonban Kyungsoo szorgoskodott a tűzhely előtt, és megint csak egy boxerben flangált, ami egyre jobban kezdett idegesíteni. Jó, oké, volt rajta kötény is, de az jelen esetben egyáltalán nem érdekelt.

- Mit is mondtam a pucérkodásról? - dőltem neki az ajtófélfának, miközben végigfuttattam tekintetem az egész testén. Nem izmos, inkább szimplán szálkásnak mondanám az alkatát. Ja, és sovány. De nagyon.

- Neked is jóreggelt! - vigyorgott rám a palacsintasütővel a kezében, én meg hirtelen azt se tudtam mit csináljak, annyira meglepett ez a "kedves Kyungsoo". Még soha sem láttam ilyennek.

- Jól érzed magad? Nem szedtél be valamit? - méregettem gyanakvóan, amire csak kisfiúsan megrántotta a vállát, és tovább mosolygott.

- Teljesen jól vagyo- Áu!

Szegény kis nyomorult, egész végig rám figyelt, így a kezét túlságosan is közel rakta a tűzhöz, ami persze megégette őt.

- Biztos, hogy még mindig jól vagy? - sétáltam hozzá, majd csuklóját alaposabban szemügyrevéve, próbáltam megoldani a helyzetet - Ha akarod, segíthetek bekötni.

- Ne fáradj - mosolygott továbbra is, majd ellépve mellőlem, elindult megkeresni az elsősegély dobozt.

- EZ IS A TE HIBÁD KIM! - hallatszott még a folyosóról, én pedig megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, amiért a régi Kyungsoo visszatért. Úgy látszik, ha konyha közelben van, jó lesz a kedve, és másokkal is kedves lesz. Ez tetszik.

- SZŰNJ MEG LÉTEZNI DIÓ!

- LECSAPLAK EGY GEREBLYÉVEL, MIKÖZBEN SÁTÁNI KACAJT FOGOK HALLATNI!

- PRÓBÁLD CSAK MEG, SÁTÁNSOO!

Én szívem szerint még tovább is folytattam volna, ezt a csodálatos párbeszédet, de sajnos az idő megint túl gyorsan telt, így inkább, egy gyors zuhanyzás után, rögtön öltözködni kezdtem.

Apám már hajnalban elhagyta a házat, Kyungsoo anyjával együtt, tehát rám hárult az a szent feladat, hogy minden bejárati ajtót alaposan bezárjak. Már rég kint ácsorogtunk, amikor a főkapuval bajlódtam, de az valamiért, sehogy sem akart normálisan záródni.

- Olyan béna vagy - jegyezte meg semmitmondó arckifejezéssel Kyung, miközben egyik lábáról a másikra állt.

- Ha neked jobban megy, csináld meg te!

- Akkor add ide - utasított, mire idegesen a kezébe nyomtam a kulcsot, én meg sértetten elindultam inkább a buszmegállóhoz.

Ha neki minden olyan tökéletesen megy, akkor nincs rá szüksége, hogy megvárjam.

Felbaktattam a megszokott sárga buszra, majd levágódtam a legutolsó helyre, ami még üresen árválkodott. Elmélyülve bámultam ki az ablakon, amikor a járgány hirtelen elindult. Zavartan néztem körbe, fogalmam sem volt arról, hogy Kyungsoo akkor most vajon elérte-e a buszt.

Össze-vissza kapkodtam a fejem az utasok között, és már épp ott tartottam, hogy szólok a buszsofőrnek, amikor megpillantottam egy terhes kismama mellett gubbasztani.

Nagyot sóhajtva nyújtóztam el az ülésen, amit a szomszédom nem nézett túl jó szemmel, ám jelen esetben csak az érdekelt, hogy az a nyomi mégis sikeresen felszállt a buszra.

~*~

- Nem is tudom Jongin... - hajtotta le a fejét bűnbánóan Namjoon, akit épp el akartam hívni, a ma esti fergeteges buliba.

- Pedig oltári a hely, a kiszolgálás is megfelelő, sőt még csajokat is találsz, ezer számra - álltam elő az érveimmel, de nem mentem sokra velük, ha egyszer Namjoon hajthatatlan módon, folyamatosan csak tiltakozik.

- Na, akkor mi lesz? - vágódott le mellénk Sehun, egy Starbucks-os itókával a kezében.

- Szerintem ezt is kihagyom... - nevetett zavartan Namjoon, de sosem tudtunk rá haragudni ezért, egyszerűen elfogadtuk úgy, ahogy van, a bulimentes énjével együtt.

- Semmi baj, nekünk viszont mennünk kell - húzogatta a pólóm ujját Sehun.

- Még csak most lett vége az utolsó óránknak, de te máris menni akarsz? - nevettem fel, miközben enyhén vállba bokszoltam a barátom.

- Minél előbb kezdjük, annál többet piálhatunk - válaszolt vállrántva, ám nyomban felpattant a helyéről, amint végzett az italával, és hogy még jobban tudassa velem, "ő készen áll az indulásra", még a táskáját is a vállára kanyarította.

- Megyek már, megyek már! - miután egy gyors ökölpacsit váltottunk Namjoonnal, Sehun után iramodtam, mert még azelőtt utol akartam érni, mielőtt kilép a suliból.

- Szóval a Light-Night az úticél? - kérdeztem lihegve, amint sikeresen beértem őt.

Nagyokat hümmögve jelezte, hogy megint abban a bárban fogjuk szarrá piálni magunkat, ahol az utóbbi 1 hónapban minden héten.

Sehun boldogan pötyögött valamit a telefonján, és amikor mosolyogva közölte, hogy a mai alkalmon, Luhan is látogatást tesz ugyan azon a szórakozóhelyen, ahol mi, csak elismerően hátbaveregettem.

Ki tudja, talán a végén mégis összejön a szerelmi élete.

Vajon Kyungsoo ott lesz a Light-Night-ban?

Úristen, mi ez a hülye kérdés, még szép, hogy nem.

Mióta is érdekel engem, az hogy hol van?

🍁🍂🍁🍂🍁🍂