CAN YOU LOVE ME RIGHT? || kaisoo ꪜ

꧁11.

KYUNGSOO szemszöge:

Zsebre tett kezekkel sétáltam végig a ház melletti járdán, de Jongint sehol sem találtam. Úgy tűnt el, mintha sosem járt volna itt.

Hol a francban lehet? Ráadásul teljesen részeg!

Egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultam a part felé, hátha odakeveredett valahogy. A hosszú, kövekkel kirakott, keskeny úton haladva, elfogott a szorongó érzés, ami mindig csak ilyenkor tör rám. Utálom, hogy félek a sötétben.

Amikor kiértem a homokos partra, hunyorogva néztem körül, a részeg, randalírozó Jongint keresve, azonban nem hittem a szememnek, amikor a barna hajú srác, teljesen nyugodtan, a tengerhez közel gubbasztott. Lassan mögé léptem, pár pillanattal később pedig, miután nem vett észre, érzelemmentes hangon megszólítottam.

- Ugye tudod, hogy Sehun aggódik miattad?

Ködös tekintettel nézett fel rám, majd egy halvány mosollyal az arcán, gyengéden megfogta a kezem, és lehúzott maga mellé.

Értetlenül vizslattam az arcát, bármilyen érzelem után kutatva, ám Jongin csak lehunyt szemekkel élvezte az esti kellemes szelet, a hullámok halk hangjai aláfestésével.

- Te nem aggódtál értem? - törte meg pár perc elteltével, a beállt csendet, mire meglepetten pislogtam párat, rendesen feldolgozva a kérdést, de valamiért kicsit feszengve éreztem magam.

- Dehogyis...

- Kérlek, ne haragudj rám Hyung - ölelt magához hirtelen, miközben úgy kezdett el sírni, mint egy kisgyerek. Elfelejtettem, hogy átvált a személyisége az öt éves énjére, amikor ittas állapotban van.

- Én nem mondtam semmit sem Sehunnak, főleg nem azt, hogy lefeküdtünk... - szabadkozott tovább, a krokodil könnyeivel küszködve.

Görcsösen szorongatta a pólóm, pontosan úgy, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetnék, ő viszont egyáltalán nem akar elengedni.

Lassan viszonoztam az ölelést, és a fejem megtámasztva a vállán, gyengéden simogatni kezdtem a hátát.

- Semmi baj Jongin, nem haragszom rád.

- D-De tudom, hogy haragszol - szipogott párat, majd tovább folytatta a keserves sírást - Pedig nem akartam elrontani semmit sem!

- Majd... Beszélünk Sehunnal, és meglátod, minden rendbe fog jönni. Emiatt teljesen fölösleges sírnod, te bolond!

Bátorítóan megveregettem a hátát, de nem engedte sem azt, hogy kibontakozzak az öleléséből, sem azt, hogy elengedjem a kezét.

- Jongin - szólongattam, miközben a vállát bökdöstem - Nem akarsz visszajönni velem? Aludnod kéne.

Én pedig megfogadtam, hogy soha többé nem vigyázok rád, amikor részeg vagy...

- N-Nem akarok... - hüppögött tovább a vállamba - Ha aludni megyek, azonnal vége lesz az estének, és holnapra elfelejtem, hogy megbocsátottál nekem.

Meghökkenve pislogtam párat, majd megadóan, mosolyogva, újra magamhoz öleltem az esetlen kis Jongint, aki viszonozva a gesztust, még jobban a vállamba bújt.

Mélyen beszívtam az illatát, és lehunytam a fáradt szemeimet, amik már órák óta alvást követeltek maguknak. Ha itt maradunk, el fogok aludni...

- Jongin, én elhiszem, hogy nem akarsz visszajönni, de én nagyon fáradt vagyok... - motyogtam csukott szemekkel, amire már gyengéden eltolt magától. Azonnal felnéztem rá, ám az ő tekintete nem árulkodott az ég világon semmiről sem.