KYUNGSOO szemszöge:
- Hagyj békén Jongin! Még ha rám szakadna az ég, akkor sem engednélek be! - kiabáltam ki az ajtóm előtt álldogáló srácnak.
- Ne csináld már Kyungsoo! Nyisd ki az ajtót!
- Szűnj meg létezni! - makacsul támasztottam a hátammal a falapot, továbbra sem engedve Jonginnak a bejutást, azonban egyre inkább kezdett az agyamra menni a kialakult helyzet.
- Gyere ki, és beszéljük meg normális felnőttek módjára!
- Jongin, nem mondom még egyszer! Tűnj el végre!
- Rendben Kyungsoo, te nyertél, elmegyek. - szorosan az ajtóhoz lapulva kezdtem hallgatózni, hogy biztosra mehessek a távolodó lépések hangjában, majd nagyot sóhajtva, arccal a paplan felé, bedőltem az ágyamba.
Miért nem tud békén hagyni?
Lassan lehunytam a szemeimet, melyek már régóta pihenésre vágytak, csak eddig nem tudtam eleget tenni a követelésnek. Szórakozottan gyűrögettem a párnám sarkát, miközben arról gondolkoztam, hogy ki kéne iratkoznom ebből az iskolából. Sőt, ha már itt tartunk, esetleg el is szökhetnék innen.
Keserűen mosolyogva fordultam át a hátamra, tekintetem pedig a hófehér plafonra vezettem. Én komolyan képes voltam ilyen gondolatokkal előállni, csak azért, mert az elmúlt hetekben megváltozott közöttünk minden?
Bár, ami azt illeti... Szeretném visszakapni azokat a napokat, amikor még rá sem hederítettünk a másikra.
Most meg...
Akaratlanul is azt várom, hogy megszólítson,
rám mosolyogjon vagy megérintsen...Nagyot sóhajtva fújtam ki az összes levegőt a tüdőmből, mintha ezzel képes lettem volna megszabadulni az összes bennem kavargó érzelemtől. Ki gondolta, hogy ez ilyen nehéz lesz?
Csak részeg vagyok, nem is érzek semmit... Ezek csak a hormonok műve!
Az ajtó hirtelen megnyikordult, ám már túlságosan is fáradt voltam a vitatkozáshoz, így ahelyett, hogy kérdőre vontam volna a hívatlan vendéget, sértődötten elfordultam felőle.
- Te most komolyan bevágtad a durcit? - hitetlenkedett, miközben hirtelen besüppedt mellettem az ágyam - gondolom helyet foglalt.
Makacsul hallgattam, hátha ő majd mond valamit, de neki sem volt sok kedve, erőltetni ezt a beszélgetést. Jongin halkan sóhajtott egyet, majd szinte már-már suttogva, de társalgást kezdeményezett.
- Én tényleg nem értem, mi rossz van abban, ha testvérek leszünk... Szerintem jó fej vagy a magad módján, és még viszonylag normális személyiséged is van, szóval érted... - lassan hátrafordultam, ahol nyomban a szemem elé tárult Jongin zavarodott arca, ahogy összeráncolt homlokkal meredt maga elé.
- Felejtsd el. Sosem lennék a testvéred - jelentettem ki, duzzogva.
- De miért nem? Pedig a kirándulás alatt olyan jóban lettünk!
- Hát épp ez a bajom!
- Kyungsoo - kezdett bele lassan - mire szeretnél kilyukadni?
ESTÁS LEYENDO
CAN YOU LOVE ME RIGHT? || kaisoo ꪜ
Fanfic!! trágár kifejezések és felnőtt tartalom (18+) !! Jongin és Kyungsoo passzív-agresszív kapcsolatát kísérhetjük figyelemmel, mert mindketten összezavarodtak a tinédzser élet hormondús mindennapjaiban. EXO fanfiction; kai x kyungsoo ©cozyblake, 2019