CAN YOU LOVE ME RIGHT? || kaisoo ꪜ

꧁15.

JONGIN szemszöge:

- Gyerekek, a legfontosabb, hogy senki ne essen pánikba!

Álmosan nyitogattam a szemeimet a tanárnő hangjára, amit hatalmas gyerek zsivaj övezett.

Kyungsoo pontosan úgy aludt a vállamon ahogy hagytam, és igaz, nem volt szívem felkelteni, mégis ki akartam szabadulni a kellemetlen fogságból.

- Hé Kyung, - szólongattam, az arcát paskolgatva - Ideje felkelni!

Pár ugyan ilyen mozdulat megismétlése után hunyorogva pillantott körbe, azonban rajtam valamiért kicsit többet időzött el a tekintete.

- Mizu Csipkerózsika?

Fintorogva mért végig a becenévre, mint aki azon gondolkozik, hogy vajon melyik diliházból sikerült megszöknöm.

- Aludtam.

- Feltűnt.

- Mellesleg, otthon vagyunk már? - tápászkodott fel az üléséből, alaposan kinyújtóztatva minden egyes porcikáját.

- Fogalmam sincs, bár ebből a cirkuszból ítélve, épp megevett minket egy T-rex.

- Jongin, nem vagy vicces.

- Pedig én nagyon igyekszem - bámultam rá a lehető legcukibb kiskutya szemeimmel.

Szótlanul lépte át a kinyújtott lábaimat, majd amint a busz folyosóján volt, magabiztosan indult el a sofőr felé.

Gyorsan előkaptam a telefonom, igaz, Sehun csak pár üléssel ült előttem, mégis ez bizonyult a legkényelmesebb megoldásnak.

Jongintellektuál:

Te vágod, hogy mivan?

Mindenhun:

Nem, csak szeletelem ;)

Jongintellektuál:

Mi a- Oh Sehun, egyáltalán
nem vagy vicces

Mindenhun:

Tudom:(

Jongintellektuál:

Szóval, mi történt?

Mindenhun:

Ja, semmi extra, csak
eltévedtünk az erdő közepén

Jongintellektuál:

Te most szórakozol velem xd

Mindenhun:

Nem, kajak ez van

Jongintellektuál:

HOGY SIKERÜLT EZT
ÖSSZEHOZNI?

Mindenhun:

A sofőr GPS-e másik úton
akart haza vinni minket,
nem azon, amin eredetileg
jöttünk, aztán meg folyamatosan
újratervezte az utat, végül
pedig itt lyukadtunk ki

Jongintellektuál:

Már csak a zombiapokalipszis
hiányzik ebből az egészből xddd