Drága mostoha (Jimin ff.) (BEFEJEZETT)

Prológus

Lisa

Szeretem Londont, nem itt születtem, de az apukám a születésemet követően itt kapott munkát. Legalábbis anyu ezt mesélte nekem. Számomra olyan mintha itt kezdődött volna az életem, én csak Angliát ismerem. Az anyukámmal élünk ketten London külvárosában, egy kertvárosi negyedben. Igazán impozáns környék. Anya divattervező, emiatt elég sok divatbemutatón megfordultam az évek során. Eleinte még érdekelt is, de aztán valahogy minden a színművészet felé sodort.

A középiskolában én voltam a legnépszerűbb, a diákönkormányzat elnöke, mindenki velem akart barátkozni, de én rendkívül finnyás vagyok, és nagyon megválogatom kiket is engedek közel magamhoz. Nem vagyok beképzelt, de nem szeretem a színlelt barátokat, akik csak azért akarnak velem barátkozni, mert a nevemet mindenki ismeri. Összesen két barátnőm van, de értük tűzbe tenném a kezem. Mindent tökéletesen felépítettem magam körül, a színjátszó körben mindig én kapom a főszerepeket, az életem mondhatom tökéletes. Leszámítva a rém álmaimat, amik életem legkiszámíthatatlanabb időszakaiban törnek rám.

Anya mindent megengedett nekem gyerekkoromban, egyetlen dolgot sulykolt belém csupán – Lisa, a hobbi nem mehet a tanulás rovására – és nem is ment. Kitűnő tanulóként felvettek London egyik legjobb zene és dráma iskolájába. Míg anya a tervező asztal mellett dolgozott, az én életem a színpadon volt. Álmom, hogy filmszínésznő legyek, célom Hollywood. Mindig nagyokat kell álmodni.

Az én koromban a többiek többnyire bulizni járnak, de mivel az én anyukám folyton dolgozik, így az én életem kicsit unalmasabb, de egy haszna volt, megtanultam ellátni magam.

Egyetlen baj volt csupán, hogy a tökéletes életem egy szempillantás alatt megváltozott. Anya az egyik estélyen megismerkedett egy koreai üzletemberrel. Mióta apa meghalt, csak kétszer, esetleg háromszor volt randizni, és a pasijai nem éppen voltak ideálisak, de ez a férfi igen. Középkora ellenére sármos volt, sötét fekete haja és fekete szemei elég barátságos külsőt kölcsönöztek neki. Mikor bemutatta nekem, rettentően félt, hogy mit fogok szólni Jungminhez? Elfogadtam, mert anya kivirult, egyszerűen ragyogott a szerelemtől. Mikor őket együtt láttam, akkor döbbentem rá igazán, hogy még nem voltam szerelmes, és azt sem tudom, hogy mi az. Voltak pasijaim, nem is egy, és merőben válogatós vagyok e téren is, de hiába volt a tökéletes arc, tökéletes test, semmit sem indított el bennem.

Jungmin és anyám kapcsolata számomra is hihetetlen volt, mert a férfi csak egyetlen hónapot töltött Londonban, és ennyi elég volt, hogy anyámat teljesen az ujja köré csavarja.

- Lisa, életem – ültettek le a fotelba, míg ők a kanapén foglaltak helyet egymás kezét szorongatva -, valami nagyon fontosat szeretnék veled megbeszélni.

- Igen? – néztem rájuk, miközben felkötöttem a szőkére festett hajamat.

- Jungmin és én úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk – kezdte az anyám, és én ebben még nem találtam semmilyen kivetnivalót, miért is kerestem volna. Jungmin nagyon rendes fazon volt, igyekezett apaként viselkedni, és láttam, hogy szereti az anyámat, de hogy hol is gondolták azt az összeköltözést, az teljesen szíven ütött.

- Nagyon szeretem az édesanyádat, és téged, de mint tudod, elég befolyásos üzletember vagyok, hatalmas ipari céggel a hátam mögött, és mint arról te is értesültél, nem sikerült megvetnem a lábam az angliai piacon, bár bánni fogják. Sebaj, Amerika már az enyém. Szóval, szeretném, ha hozzám költöznétek – vezette fel a lehető legbarátságosabban Jungmin.

- Mégis hol is van a lakásod? – kezdtem gyanakodni.

- Szöulban. – Jött az életemet teljesen megsemmisítő válasz.