Drága mostoha (Jimin ff.) (BEFEJEZETT)

24. fejezet (18+)

Lisa

Az egész hollandiai nyaralás, kész hullámvasút, és ezt a vasutat úgy hívják, hogy Park Ji Min. Egyik percben úgy éreztem, hogy fontos vagyok neki, a következőben, pedig hozzá képest a jégcsap melegnek számít.

Ő nem először járt Hollandiában, ezért megkértem, hogy vigyen el valahova, szeretném megismerni ezt az országon, mielőtt még tovább indulnánk London felé. Először pokróc módjára küldött el a francba, hogy ő nem a pesztrám, mikor Jackson már sokadjára felhívott, hogy szeretné velem megbeszélni a dolgokat, akkor JiMinnek hirtelen nagyon is kedve támadt csavarogni. Ha nem ismerném, azt gondolnám, hogy féltékeny. Mondjuk azaz igazság, hogy ahogy teltek a napok a szívemben megenyhült a harag Jackson iránt. Rendes srác ő valahol... oké, nagyon mélyen. Nem azt mondom, hogy megbocsátottam neki, de már nem voltam annyira dühös, mint az elején. Abban az egyben voltam biztos, hogy be akarom vele fejezni a kapcsolatot, és ezt csak úgy lehet megcsinálni, ha normális ember módjára leülünk és megbeszéljük.

Nem csak azért akartam elhagyni mert dühös voltam a verekedés miatt, hanem mert nem akartam becsapni. Tisztában voltam az érzéseimmel, és tudtam, hogy képtelen lennék a továbbiakban a szemébe nézni, miközben folyton JiMin gyönyörű szemeit látom magam előtt, annak ellenére, hogy úgy sétált mellettem az utcán, mint egy nagy tök.

Ha be akartam menni valahova, csak vállat vont, de nem érdekelt, mert nagyon élveztem az egész helyet, és a viselkedését leszámítva azt is, hogy most mellettem van, hogy nincs itt EunBi, nem kell attól tartanom, hogy valahol felbukkan.

- Istenem – kiáltottam fel, mikor megpillantottam, az őrült masinát.

- Nem mondod, hogy szereted az ilyeneket? – kérdezte fintorogva.

- De, imádtam Londonban is, csak megszüntették. Koreában élvezem, hogy szinte mindenhol ebbe a játék automatába botlom – ragyogott fel az arcom. Tudom, hogy már elmúltam régen tizennyolc éves, de megőrülök a plüssökért, melyik lány nem? Szerintem ezt nem lehet kinőni, és ez a gép meg élvezetessé is teszi, hogy megpróbálod kihorgászni őket. Igaz úgy csinálták meg a gépeket, hogy lehetetlenség, de akkor is imádom!

- Ki kéne nőnöd belőle – javasolta, erre belekaroltam, és rángatni kezdtem.

- Létszi, csak egyet – mutattam fel a mutatóujjamat, miközben könyörgő tekintettel meredtem rá. Nézett rám, majd a belekarolt kezemre, aztán vissza az szemeimbe, zavarba jöttem a szótlan pillantásaitól, de kitartottam. Azt szerettem volna, ha kicsit lelkesebb lenne a társaságomba. Nagyot sóhajtott.

- Na húzz arrébb – fordult a gép felé. Mikor ilyen pokróc legszívesebben képen törölném, rohadtul idegesít.

Nem engedte meg, hogy fizessem, fogta magát és elkezdett vele játszani. Egy könnyebben elérhető medvét láttam, de ő az egyik sarokban lévő nyuszira pályázott. Az első nekifutásra nem sikerül.

- Kár – sóhajtottam csalódottan. – A maci könnyebb lett volna. - Rám emelte csintalan tekintetét.

- Ki mondta, hogy befejeztem? – kérdezte vigyorral a képén, miközben látszott rajta, hogy dühíti az automata. Újra neki futott, majd még egyszer.

- Hagyd – kértem az ötödik próbálkozás után.

- Nem fog ki rajtam egy rohadt gép! – morogta. Remek, még sikerült fel is bosszantanom. De csodák csodájára megfogta a nyulat. Meglepődtem, ahogy kiemelte a tömeg közül, és a kezében nem répát tartott, mint azt hittem, hanem egy szívet.