Drága mostoha (Jimin ff.) (BEFEJEZETT)

7. fejezet

Lisa

A lányok csak bámultak rám, már nekem volt kellemetlen, mikor egy gyönyörű szép egész tojással indult a reggelem. Oldalvást álltam a suli bejáratának, mikor a halántékomon csattanva a ruhámat elkerülve landolt a cipőm mellett.

- Auch! – nyúltam a halántékomhoz. – Mi a... - néztem a nyálkás tenyeremet.

- A reggeli! – röhögtek fel a suli ablakából. Komolyan, ha ilyen jól tudnak célozni, miért nem járnak valamilyen sportra?

- Jól vagy? – vett elő egy zsebkendőt JiSoo, és nyújtotta át nekem.

- Nem mondhatnám – feleltem bosszúsan, mert ez a reggel csak egyre jobb lesz!

- De... hogy? Mikor? Miért? – meredten nézett maga elé Jennie.

- Így alakult – vontam meg a vállam. – Meséltem nektek, hogy azért jöttünk ide, mert anyám szerelmes, és férjhez megy. Na, történetesen ez JiMin apja.

- Mihez fogsz kezdeni? – tette fel a jogos kérdést Rosé. – Esélyed sincs elkerülni őket!

- Még... - akartam volna mondani, de közben félbeszakítottak. Hirtelen egy férfi kéz karolta át a vállam.

- Sziasztok lányok – mosolygott rám a kar gazdája Jackson, Mark és YuGyeom társaságában. Megemeltem a vállaimat, hátha veszi a lapot, és a rám nehezedő karját lesz szíves újra a teste mellett tudni, mert jelen helyzetemben semmi kedvem nem volt velük társalogni, de Jackson rendkívül kényelmesnek talált.

- Nagyon hiányoltak tegnap – jegyezte meg Mark.

- Vettem észre, gyorsan be is pótolták – távolítottam el a maradék tojást is az arcomról.

- Lisa, felhívnám a figyelmedet arra, hogy még mindig nem adtad meg a telefonszámodat – hajolt szinte az arcomba Jackson.

- Talán mert oka van? – kérdezett rá helyettem Jennie.

- Drága, tudom, hogy nem bírsz minket – erre Jennie csak gúnyos fintort vágott, emlékszem, mikor elmesélte, hogy bánt vele az egész banda a JiMines esett után, amihez nem volt joguk, hisz ez csak rá és Juniorra tartozott volna -, de most béke mancsot nyújtanánk nektek. Mi vagyunk a legjobb biztosíték jelen körülmények között. Meg különben is, BamBam bulit rendez a hétvégén, amire szeretnénk meghívni titeket.

A levegő pillanatok alatt hűlt le körülöttünk, ahogy a tekintettem összetalálkozott a hét Bangtan sráccal. Olyan átható pillantással ajándékoztak meg minket, hogy a kés nem szúrja úgy keresztül az embert, ahogy ezeknek a srácoknak a tekintette. Jackson is megérezhetett valamit, mert a karját végre leemelte a vállamról.

- Mit szeretnél gyökér a csajommal? – szólalt fel NamJoon, hangja félelmetesen csengett.

- Csajoddal? – fordult felém Jackson, én meg biccentettem JiSoo felé, szemlátomást megkönnyebbült.

- Igen, gyere csak ide, baby – intett neki, mint valami kutyának. Nem értem én JiSoot, mire jó neki, hogy ilyen lekezelően bánik vele?

- A lányokat meghívtuk hétvégére, nem gondoltam volna, hogy külön engedélyt kell benyújtani felétek – állta a tekintetüket YuGyeom.

- Pedig már tudhatnád kispofám – paskolta meg az arcát HoSeok -, hogy mindenre a mi engedélyünk kell! – YuGyeom dühösen lépett volna HoSeok felé, ha Jackson nem teszi ki elé a karját.