Drága mostoha (Jimin ff.) (BEFEJEZETT)

20. fejezet

Rosé

Egy nagyon különös héten vagyok túl, amit egész egyszerűen nem tudok hova tenni. Mostanában, hogy folyton SeokJin körül forog az életem, be kellett látnom, elhanyagoltam a barátaimat. Nem tudom, hogy mi történik Jennievel és Lisával, de a lányok nagyon megváltoztak, abban biztos vagyok.

SeokJin nem igazán érezte mostanában jól magát, picit mintha megfázott volna. Hiába mondtam neki, hogy menjen orvoshoz, egyszerűen neki az edzés és a srácok mindennél fontosabbak voltak, pedig féltettem, hogy rosszabbodni fog az állapota. Pár napja elkapott minket az eső, és ő levette a kabátját, majd a fejemre helyezte, hogy ne ázzak el nagyon, így ő egy szál pólóban szaladt mellettem, míg be nem tudtunk szaladni egy kávézóba.

Szereztem neki gyógyszert, ami orvos nélkül is kapható volt, de nem sokat segített, mert kedden reggel sem volt az egészség magaslatán. Éppen a zeneóra felé tartottunk, mikor a folyosón megpillantottam Jenniet és JB-t.

- Rossz kurva vagy, azt hiszed megúszod, amit velem tettél! – üvöltött rá, miközben pár diák közrefogta őket, jó röhögve a barátnőmön.

JB először a falhoz vágta Jenniet, a hajánál fogva térdepeltette le a földre, majd rántotta meg a fejét, hogy felnézzen rá. Szegény barátnőm a hajtövébe kapaszkodott, hogy némileg enyhítse a fájdalmát. Segítség kérőn pillantottam a barátomra, aki csak figyelte az eseményeket, nem értettem, miért nem segít a barátnőmnek, mikor elvileg ő is a bandához tartozik, jó nem olyan szorosan, mint mi többiek, de Lisa által akkor is.

- Ere... - verekedtem át magam a tömegen, de mire odaértem, TaeHyung két kézzel megragadta JB hátán a ruhát, és egész egyszerűen áthajította a folyosó másik oldalán sorakozó vasszekrényeknek, de olyan erővel, hogy a rögzített szekrények megmozdultak.

- Mit képzelsz magadról te gyökér? – tornyosult JB felé TaeHyung. Néztem milyen magabiztosan áll, és egyáltalán nem félt az ellenfelétől. Hátrafordultam a barátom felé, aki nyugodt arccal nézte a jelentet, a kezeit zsebre dugva. – Hogy mersz kezet emelni egy lányra?

- Hátba rúgott a kurva, kórházba kötöttem ki, az a legkevesebb, hogy... - akart volna felállni, de TaeHyung gyomron rúgta.

- Nem engedtem meg hogy felkelj! – közölte vele kimérten. JB arca eltorzult a fájdalomtól. – Tanuld meg kis köcsög, bármi meg van annak a négy lánynak engedve, mivel hozzánk tartoznak – köpött egyet a földre, majd visszafordult Jenniehez, de előbb a tekintetünk találkozott. Elsuttogtam neki egy köszönömöt. – Jól vagy? – nyújtotta a barátnőm felé a kezét, aki előbb félve, de megfogta, így felsegítette.

- Igen, azt hiszem – bólintott, és megigazította a ruháját. – Köszönöm.

- Nincs mit – felelte, és elindult volna a zeneterem felé, de a diákok csendes serege elállta az útját. – Mit bámultok? Nincs dolgotok! – kiáltott rájuk, mire pillanatok alatt felszívódott mindenki, mintha mi sem történt volna, a folyosó üres lett.

SeokJin nem igazán mozdította meg a kisujját sem Jennie-ért, pedig mi hamarabb értünk oda, pici csalódott voltam. Megkérdeztem tőle, mire azt felelte, nem az ő dolga volt. A teremben csend lett, ahogy belépett TaeHyung, mögötte pedig mi. Félve pillantottam Jennie megmentőjére, aki lazán ült le a helyére. Ahogy az asztalom felé araszoltam, JiSoo még nem érkezett meg, ahogy Lisa sem, de egy apró ajándék hevert a padomon.

- Hát ez? – nyúltam érte. – Tőled? De aranyos vagy – fordultam széles mosollyal az arcomon Jin felé.

- Nem én voltam – közölte kimérten. Hangja amúgy sem volt a legtisztább, de most valami fenyegetést véltem benne felfedezni. Kibontottam a dobozt, és két szem bon-bon hevert benne, és egy kártya: „A legszebb lánynak, egy hódoló"  Vessenek rám követ lehet, hogy túl nyálas, és maradi dolog, de nekem jólesett, bár igyekeztem ezt nem Jin előtt kimutatni. – Ki a faszom küldte! – kiáltotta el magát, és nézett körbe a teremben, de mindenki lapított. – Ha megtudom, kitaposom a belét! – majd kikapta a kezemből, a földhöz vágta és rátaposott. Nagyon sajnáltam, így kissé elkenődve ültem a helyemre.