Drága mostoha (Jimin ff.) (BEFEJEZETT)

1. fejezet

Lisa

Az egész testemet átjárta a félelem. Nem akartok egy óceánt átutazni, csak mert az anyám szerelmes. Mi van, ha két hét múlva összevesznek? Mi itt mindent feladunk, utána mihez fogunk kezdeni? Nekem itt vannak a barátaim Hana, Linsey, nem akarom őket itt hagyni. Az Egyetem! Hisz még csak most kezdtem el. A lelkemig hatoló szorongató érzés miatt, a szememet csípni kezdték a könnyek, nem akartam sírni, de olyan mérhetetlen fájdalom költözött a szívembe, hogy apró cseppekben öntött formát.

- Itt akarok maradni – néztem az életemet tönkre tenni készülő két felnőttre.

- Szívem, megértelek – kezdte anya nyugodtan -, de ez nem olyan dolog, amiben te...

- De olyan dolog – álltam fel dühösen. – Felnőtt vagyok, költözz el Szöulba, de én itt maradok – kötöttem az ebet a karóhoz.

- Jungmin szívem – fordult felé anya -, magunkra hagynál, este felhívlak – csókolták meg egymást. Háborgó lelkemnek nem tett jót, hogy még láttam az anyámat csókolózni is, el is fordítottam a fejem.

Jungmin-t kikísérte, és a harc az anyámmal csak akkor kezdődött. Hiába vagyok lassan húsz éves, ez az anyámat egyáltalán nem érdekli. Az van, amit ő akar, mit számít az én életem, az én barátaim, az én álmom. Még aznap este el is kezdhettem csomagolni. Vesztettem a vele szemben folytatott harcban, ahogy az elmúlt években mindig.

Kész szerencse, hogy az év végi vizsgáim után lett az anyám ilyen őrülten szerelmes, mert másnap reggel ki kellett iratkoznom a suliból. Életemben nem csomagoltunk még össze ilyen gyorsan. Éreztem én, hogy ezt a költözést sokkal korábban eltervezték, mint azt velem voltak szívesek közölni. Sírva búcsúztam el a barátaimtól, a szívem üresen vert, már csak egyetlen célom maradt, megtalálni Szöulban azt az iskolát, ahol ott folytathatom, ahol itt abbahagyom.

Szerettem itt élni, bár szörnyű emlékkép gyötört, mégis féltem kilépni ebből a jól ismert környezetből. Anya mindent gyönyörűen letakart, és a fontos holmikat, majd később fogják utánunk szállítani. Ő nem félt feladni a karrierjét, ő nem félt átlépni egy új életbe, valószínű azért, mert én hordoztam kettőnk helyett a rettegést és a pánikot. Senkink sincs Szöulba, anya rokonai is Bangkokban élnek, a férfit is csak egy hónapja ismeri. Istenem, létezik olyan szerelem, ami a racionalista gondolkodást egyszerűen megszünteti? Anyámnál ezek szerint igen.

A könnyeim a gép emelkedésével hullottak a porba, miközben anya és Jungmin összebújva borozgattak. Még azt az örömet is elvették tőlem, hogy emberekkel vegyem körül magam, mert csak mi voltunk hárman. Jungmin magángépén hagytam el az életemet, a számomra oly értékes szülőföldemet.

Incheon repülőtérre érkeztünk, egy fekete Jeep jött értünk, és naná, hogy volt sofőrje is. Ezen már csak a szememet forgattam. Anya és Jungmin a hátsóülést választották, na én nem akartam befészkelni magam a szerelmesek közé, így behuppantam a sofőr mellé. A fülembe helyeztem a fülhallgatót, és míg hallgattam a zenét, addig a Tableten egész úton az itteni egyetemek után nyomoztam, végül megtaláltam a Konkuk egyetemet, ahol van zene és dráma szak. Utána kerestem, hogy hogyan zajlik a felvételi, szerencsére átvétel is van, csak egy különbözeti vizsgát kell tennem. Mivel jeles tanuló vagyok számomra ez nem megerőltető.

Akkor emeltem csak fel a fejem, mikor beértünk Gangnamba. Úgy képzeltem el, hogy valami toronyházban lakhat Jungmin, de tévedtem, mert egyszerűen keresztül hajtottunk a belvároson végig egy folyó mentén, majd ráfordultunk egy fákkal övezet területre. A fák mintha sorfalat álltak volna, azonnal leengedtem az ablakot, és hagytam, hogy a kellemes illat beáramolva megszállja a tüdőmet. A faösvény végén, egy hatalmas fehér kőkerítésbe rohantunk, közepén egy kovácsoltvas kapuval. Mire odaértünk a kapu egyszerűen magától kinyílt.