,,Vadállat."

Negyedik fejezet

Az istállóban pakolásztam, ha kellett a kisebbeknek nyergeltem a lovakat. A boxok takarításával már kész voltam, és mivel még maradt egy kis szabadidőm ameddig Tetrissel edzek, ezért megírtam a házimat, ettem egy szendvicset és kivételesen elolvastam amiket Zita írt nekem. Szonja, az egyik lovas, akit az előbb nézegettem ugratni behozta Robint és Tokyo-t is, mert a másik kiscsajnak sietnie kellett.
Szonja segített a két lovat lenyergelni, én pedig bevezettem őket az istállóba. Erőltetett mosollyal köszöntem el lánytól, majd elkezdtem kihordani Tetris szerszámait a nyergesből. A kanca már várt, én pedig kivezettem őt. A macskaköves útra érve kikötöttem, és elkezdtem enyhén törölgetni, majd végül rápakoltam a szerszámokat.

Miután Tetris már teljesen fel volt nyergelve, felszálltam és bementünk a középső nagy pályára. Bemelegítés után egy normális edzést levezettem magamnak. Sikerült ugranom vele 132 cm-t. Jó magas volt, de mivel az almásderes kanca alattam tisztavérű nemes Hannoveri, akár többet is várhatnánk tőle.

Edzés után teljesen kifáradtam, így megkértem anyukámat, hogy legyen jópofa és rendezze el Tetrist. Beleegyezett, így én csak felmentem a szobámba és átvettem az itthoni ruhámat. Nézegettem az osztálycsoportba írt hülyeségeket, rossz vicceket, orbitálisan szar idézeteket és a fiúk által beküldött "jó csaj" képeket. Milán éppen írt a csoportba, már gondolkodtam, hogy vajon mit, és igazából meg se lepődtem, egy Insta oldal kollekció, melybe összegyűjtötte a "fasza csajok" Instáit. Csak a szememet forgattam.

Délután öt óra volt, viszont én mégis el akartam valahova menni. Üzentem Zsozsonak, nem-e akar valami kávézóba eljönni. Úgy másfél perc múlva jött is a válasz.

Én: Szia Zsozsoo!
Zsozso: halii
Én: Nem akarsz eljönni mondjuk inni egy kakaót a vársoban?
Zsozso: felolem mehetunk
Én: Jó, akkor tali mondjuk a tesco előtt?
Zsozso: oke, sziaaa <3
Én: Hejkaa ^^

Szóltam a szüleimnek, hogy elmegyünk a Zsozsoval valahova, szerencsére mindkettőnket elengedték. Visszavettem a halványrózsaszín Pull & Bear-os pólómat, a világoskék farmeremet és a fekete Vans cipőmet, és elindultam a pár utcányira lévő kistesco felé.

Találkoztunk is, és elindultunk a belváros felé az egyik kávézóba, ahol lehet inni kakaót vagy forró csokit. Valamilyen csokis italt. Volt is egy kávézó, ahol már régebben is voltunk. Ismét oda tartottunk.
Beérve döbbenten vettük észre, hogy egy szabad asztal sincs- mindenhol vagy 4-5-en minimum ültek, egy asztal volt csupán, ahol egyedül egy fiú ült.
-Odaüljünk?-kérdezte Zsozso.
-Én nem feltétlen akarok-mondtam félénken, de egyszer csak azt veszem észre, hogy már annál az asztalnál ülök Zsozso mellett.

Nagyon égő volt az egész, de hála az égnek kedves Zsófia pajtásunk minden helyzetre tud valami jó megoldást, így aggodalomra semmi ok.

-Szia!-köszönt a fiúnak Zsozso.
-Sziasztok-mondta a fiú.
-Helló-mondtam halkan. Még mindig nagyon égőnek találtam ezt a szituációt.

A fiúnak sötétbarna haja volt, hasonló színű mint az enyém. Barna szemei voltak, amit világos bőre és fekete Nike pólója különösen kiemelt. Egy pillanatra lenéztem, mert Zsozso rálépett a lábamra, mire én vissza akartam lépni, de az helyett, hogy Zsófia pajtásunk lábára tapostam volna, egyenesen az ismeretlen fiú cipőjére léptem. Sőt, ugyanolyan Vansunk volt.
Amint megtudtam, hogy nem Zsozso lábára léptem, szerintem nagyon elvörösödtem és bocsánatkérően néztem a fiúra.
- Bocsi. Zsozso lábára akartam lépni- néztem a fiú szemébe, várván hogy lecsesszen, de csak egy mosolyt láttam az arcán.
-Semmi baj-mosolyodott el, és Zsófia pajtásunk és a fiú röhögésben törtek ki, csakn én ültem puffogva, de azért a végén én is elengedtem, és bekapcsolódtam a röhögcsélésbe.

Valahogy ez a lábtaposós téma megenyhítette a komor, szótlan hangulatot, és tök jól elbeszélgettünk a fiúval. Arra is rájöttünk, hogy Levente a neve. Mindenki rendelt egy kakaót, majd azután egy forró csokit, meg aprósüteményeket, sőt, Zsozso mindenkinek vett egy hatlapost. Szerintem egész végig tőlünk visszhangzott a kávézó. Annyira, hogy a mellettünk lévő nő ránk is szólt.

Egyébként a végén Levente elkérte a telefonszámunkat, sőt felvettük Messengeren és csoportot is csináltunk, hogy beszélgethessünk hárman. Bekövettük Instán, és ő is minket, majd körübelül este fél nyolckor indult mindenki haza. A végén még azt is mondta, hogy hívjuk csak Levinek. Oké, Levi.