,,Vadállat."

Hetedik fejezet

Zsozso üzenetére keltem; Levi ismét felkérte őt, hogy menjen el vele sétálni. Ezúttal viszont nekem nem szólt Levi, így mindkettőnk szerint Zsófia haverunkat randira hívták! Ez milyen menő már. Hál' Istennek szombat van, így nem kell suliba menni. Még mosolyogtam egyet magamban, hogy én hoztam őket össze, habár nem teljesen, de mégis, de ajj!

Lesétáltam a lovardába, és mily meglepő fordulat; Savariával ügyködtek, elnézést, SZENVEDTEK az udvaron. A csődör hirtelen felágaskodott, ami láthatólag meglepte a lovarda előtt tartózkodó embereket, a kő alatt csak úgy kopogott a mén patája. Bámulattal néztem az izgalmas "produkciót", és egyszerűen tudtam, tudtam, tudtam és tudtam, hogy muszáj lesz segítenem bármilyen formában ezen a lovon. Csak azt nem tudom hogyan.

Délután találkoztam Zsozsoval, beszélgettem vele, és elmesélte mi történt a randijukon. Aranyos, meg minden de azért egy icipicit furcsa volt gyönge kapacitású agyam számára, hogy Zsozso mostantól nem az a leányzó, akivel együtt fogunk röhögcsélni a sok hülye fiún. Beszámoltam neki a Savaria jelenségről, valamint arról is, hogy micsoda szar napom volt. Félig igazából a randija miatt, félig pedig Savaria miatt.

Az egész izé után elköszöntem tőle, és hazaballagtam. Elhatároztam út közben, hogy ezen a szerencsétlen gebén muszáj lesz segítenem, és még ma megpróbálok közelebb kerülni hozzá. Nem nagyon gondolkodtam rajta, hogy mi lesz ha..., mivel igazából ha nem vagyok vele gyökér akkor szerintem ő se lesz velem az.

Hatalmas elhatározásomtól rögtön elment a kedvem, mikor a szobámba beléptem, és megláttam a kedves ágyikóm virágos huzatát, de megmakacsoltam magamat, és lesétáltam a lovardába. A lócitromokkal teli úton a lovaglócsizmám talpa kopogott. Kissé dermedt idő lett így estére; 3 fok van. Szerencsére az istállóban van fűtés...

Besétáltam a hosszú istállóba. Jobb kéz felől azonnal megláttam Tetris boxát, balról pedig Hebkéét, majd a bal szárny utolsó előtti istállójában rátaláltam Savariára. Láttam, hogy a boksz fala már szét van rugdosva (pedig nem egy gyönge anyag, meg kell hagyni) és a csődör még mindig ideges volt. Felnéztem a magas ménre, dühhel és fájdalommal teli szemeire. Ott tapadt a figyelmem. Majd rátekintettem testére, amely mozdulatlanul állt, feszülten, készen az ugrásra bármelyik pillanatban.

A kapu lakattal le volt zárva. Sebaj, a kulcscsomóból kikerestem a Savaria feliratút. A fekete ló csak bámult rám, míg én cseszekszem a kulccsal, mintha kiröhögött volna, hogy ide senki nem jön be. A zár kattant, a lakat nyikkant, az ajtó csikorgással kitárult. Mielőtt bármi történne, gondosan de sietve és kissé félve behajtottam az ajtót, de rákötöttem a sálamat, ami a box egyik rácsához volt kötve. Ezzel frankón ki volt kötve az ajtó.

A ló 10 centiméterre állt tőlem, innen nézve hatalmas testalkata volt. Csontos mellkasától felnéztem a fejére. A tekiknetét kerestem. Mikor végre láttam a tüzes szemeit, lüktetni kezdett a fejem. Kezemet lassan a nyakára helyeztem, és vakarni kezdtem. Mikor láttam kissé lazultabb tekintetét, hatalmasat nyeltem. Biztos, hogy jó döntés volt?