Másnap osztályfőnöki órán éppen ültetés volt. Sajnos, pedig épp Zitával ülök.
Magdi néni mindenkinek osztott szerepet, ez alól én sem maradtam ki, és Peti mellé ültetett. Milyen véletlen, hogy pont tegnap voltunk el olyan marha jól, viszont nem annyira örültem a helyzetnek. Isten segített meg, amikor Zsozsot elém ültették.
Az egyik szünetben éppen Biankával beszélgettem, amikor megláttam, hogy Zsozso mutogat nekem, hogy menjek oda hozzá. Amint odaértem, Zsófia haverunk egyszerűen nem bírta tovább, és kitálalta a Magdi néni iránt érzett negativitását. Egyszerűen nem bírta megbocsátani neki, hogy Ármin mellé ültették.. Ugyanis első óta ő soha az életben nem ült fiú mellett.. Szerencsés.
Órák után lesiettünk az ebédlőbe, ami ideiglenesen a tornaterem egyik részében üzemel. Felújítják az iskola egész bal szárnyát, a tantermeken kívül.. Pedig rájuk férne egy kis festés. Amúgy is semmi ilyesmi nem lenne, ha a suli nem nyert volna valamilyen pályaorientációs pályázatot.
A tornateremben alig volt hely, és a furcsa kis mobil asztalok valahogy a nulla és az egyszemélyes között volt. Csak heten KELL odaülnünk.. És ez a káosz lesz közel három hétig, vagy ameddig el nem végzik a felújításokat az ebédlőn. Plusz mínusz egy-két hét.
Az ételt elkérve leültem az egyik félig-meddig elég vérszegényen felterített asztalhoz. Lassan jópár ismerős alak terült el az asztal oldalain, csak mellém nem ült senki, mert ugyebár rajtam kívül egy lány sem menzás. Egyszer csak egy alak közeledett citromsárga kapucnis pulcsiban. Pár pillanat múlva észrevettem, hogy Peti gondolkodás nélkül mellém ült és elkezdett beszélni, amiből nem értettem semmit a hangos zaj miatt. Abban sem voltam biztos, hogy nekem beszélt. Majd egyszer megbökte a vállamat, és megilletődötten vettem észre, hogy egész végig hozzám beszélt.
Hazafele indultam. Bekapcsoltam az egyik kedvenc zenémet, de alig egy perc elteltével egy kéz kivette a fülemből a fülhallgatót. Automatikusan sikítottam volna, de hátranéztem, és Peti volt az. A citromsárga pulcsijában.
-Ez megint a fiúkkal közösen kitalált prankotok volt?- kérdeztem, és megálltam.
-Nem- válaszolt könnyen, és sóhajtott egyet- Ez az én ötletem volt.
-És mégis miért?- kérdeztem még mindig, és leültem egy mellettünk lévő alacsony kőfal tetejére.
Komolyan mondom, az a kőfal olyan alacsony volt, hogy igazából szerintem csak azért tették oda, hogy a kutyák ne oda járjanak be kulázni.
- Mert beszélnem kéne veled- azzal leült mellém.
Felemeltem a szemöldökömet, és egy halk "hallgatom" szót mondtam.
- Tudod, Dorka- kezdte. Igazán meglepődtem, hogy a becenevemen szólít- én már többet érzek irántad, mint szimpla barátságot- sóhajtott föl.
Meglepődött arcot vágtam. Majd elmosolyodtam, de nemtudom miért.
-Ööö...-kicsit epirultam- kezdjük ott, hogy mióta volt közöttünk barátság?
Erre ő megvonta a vállát és indult volna, de időben megfogtam a kapucnija szorosságát szabályozó kötél izét. Felém fordult, és a szemembe nézett.
-É-é-én is többet érzek barátságnál- montam, mire ő instant megölelt.
Bő, citromsárga pulcsija olyan puha volt.. Egyszerűen öröm volt ölelni, vagy mittudom én.. De jó érzés volt. És valóban, nem hazudtam, amikor azt mondtam Petinek, hogy én is többet érzek barátságnál.. Remélem ő sem hazudott.
Lassan elengedtük egymást, és megfogta a kezemet. Én a másik kezemmel mutattam neki, hogy nekem még esetleg ma haza kéne érnem, úgyhogy elengedte a kezemet.
-Majd írj- mondta halkan, és ő balra, én pedig jobbra mentem.
YOU ARE READING
,,Vadállat."
Adventure!! A könyvecske trágár beszédet tartalmaz !! ,, Ez egy vadállat. Nem kéne közel lenned hozzá, Dorottya. Ha rám hallgatsz, nagy ívben elkerülöd ezt a lovat. " Magyar Dorottya egy 18 éves lány, aki lovas családba született, de egyátalán nem szereti ez...
