Tizenegyedik fejezet

58 7 0
                                    

Másnap reggel furcsa érzéssel ébredtem.
Még tegnap este elmondtam a szüleimnek a Petivel való kis vallomásunkat. Nem tudom, hogy most jó vagy rossz érzés, hogy Peti ma elhívott sétálni. Remélem nem lesz neki probléma, ha elviszem Dollárt és Tessát, a két vizsla kutyakölykünket.

Ruhának egy rózsaszín pulcsit vettem fel. Mellé  egy fekte farmert és a fekete Vans cipőmet vettem fel. A hajamat egy egyszerű kontyba kötöttem fel. Kieglszítőnek felvettem egy sima üveg, kicsit kopott arany keretes "nagypapa szemüveget". Szerintem egész jól néztem ki.

Mielőtt elindultam, benéztem Savaria istállójába. Szeme megcsillant, amikor meglátott. A kezemet benyújtottam hozzá, amit kedvesen megnyalogatott. Még egy-kétszer megsimogattam a fejét és elindultam a nyergesbe, ahol voltak a pórázok, és meglepetésemre benn volt a két kutya is. Gyorsan rájuk kötöttem a pórázt és elindultam kifele az istállóból.

Amikor a pályák előtt sétáltam, láttam több apró lovast is. Ketten szabadon ügettek, őket anya felügyelte, aztán volt mégegy, akit Niki, a lovászlány futószárazott. Igaz, hogy lovászlány, de egész jól tud lovagolni, sőt, itt van nálunk bértartásban a lova is. Alap kisgyerekeket tök jól tud edzeni.

Félúton, az iskola mögött egy kis ösvényen találkoztunk. Igaz, hogy totál az Isten háta mögött van, mégis tele van padokkal, amin rengeteg öreg néni szokott ülni, meg sokan járnak erre kutyát sétáltatni, és még futni is. Most is rengeteg néni ücsörgött a padokon.
A poros, barna utak között kerestem Petit. Majd egyszer megláttam, hogy két öreg néni között, egy zöld padon ült. Amikor meglátott, azonnal elmosolyodott és felállt.

-Szia- szólt mosolyogva.
-Szia- mondtam, majd ránéztem az ő pulcsijára is.
Ugyanolyan színű, rózsaszín pulcsi volt rajtunk. Lehet, hogy nem valami férfias szín, de mostanában elég nagy divat fiúknál is a megkérdőjelezhető színű ruhák viselése.

Láttam, hogy ő is a pulóveremet méregeti. Elmosolyodtam, és az összes öreg néni minket figyelt. Viszont nem történt semmi, elindultunk az úton. Figyeltem a kutyákra, nehogy megvaduljanak vagy valami, mert erre nem kevés németjuhász szokott járni elég érdekesen kinéző fazonokkal.

-Amúgy- kezdtem- nem baj, hogy hoztam Dollárt és Tessát is?
-Dehogy baj!- mondta.
-Akarod vinni az egyiket?
-Persze!-mondta, majd a kezébe vette Dollár pórázát.

Rövid idő alatt egy parthoz értünk. Mivel én jobb kezes vagyok, ő pedig bal, így nekem a bal, neki pedig a jobb keze volt szabad. Lassan keze egyre közelebb került az enyémhez, majd egyszer csak megfogta a kezemet. Mosolyogva ránéztem, de ő már ezelőtt végig az arcomat nézte. Hoppá. Észre sem vettem.

,,Vadállat."Where stories live. Discover now