,,Vadállat."

Hatodik fejezet

Másnap még iskolába indulás előtt üzentem Zsozsonak, hogy mit csináltak tegnap. Szinte csak áradozni tudott az egészről, én csak magamban mosolyogtam. Talán jobb is, hogy nem metem el. Sokkal jobb. Anyával beszéltem pár szót; azt mondta, hogy ma érkezik egy új ló. Egy fekete angol telivér. Elvileg Savaria a neve. Milyen ocsmány név. Ha nekem lenne egy szénfekete telivérem, száz százalék, hogy nem Savariának kereszteltem volna. Kifejezetten ronda név. Túl sokat viszont nem izgattam magamat az ügyön; pont leszarom milyen ló érkezik ide, úgysem kedvelem egyiket sem.

-Bianka, tiéd lett a legjobb dolgozat- Margaréta néni kis szünetet tartott- Hármas.
Fantasztikusan felemelő és megtisztetletően pompás valamint csodálatos érzés, hogy az angol dolgozatom ismételten kettes lett. Két gondolat között viszont ránkcsöngetett a kicsengő. Nagyba veszem elő a szendvicsemet, mert még csak az első szünet van, úgyhogy nyugodtan ehetek anélkül, hogy valamelyik bunkó ügyeletes tanár rámszólna, hogy kint tartják a szünetet, de meghallom..
-Egész éjjel egész nap- kezdi Ádám.
-Szopod a..- folytatja valamelyik másik
-ÁLLJ! GYŰ-LÖ-LÖM EZT A ZENÉT!- hurrogom le őket, de csak azért is befejezik a  mondatot.
-Azt hittem szereted a Misshet- fordult felém Peti.
-Hát tévedtél. De a HR-t se kedvelem. Autotuneos fos-mondtam.

Zsozso ma hiányzik, mivel kiderült, hogy ma lesz az egyik biosz versenye. Zsófia haverunk tök jó biológiából, (valszleg az egyetlen tantárgy amibe jó) ezért Gyuri bá benevezte egy versenyre ami elvileg tele lesz ötödikesekkel, és csak néhány nyolcadikas meg hetedikes lesz a mi megyénkből. Sajnálatos, hogy ma hiányzik , mivel neki is kettes lett az angolja. Együtt megkereshettük volna megoldókulcsot, mivel Margaréta néni szokása elöl hagyni azt; de ha a legjobb jegy hármas lett akkor valószínűleg ez úttal nem hagyta elöl.

A nap után, végre elkezdtem hazaballagni, és egy icipicikét azért izgatott voltam az új ló miatt, mert anya még soha nem említette nekem mondjuk egy random érkező lónak a nevét. Elvileg versenyló lett volna, csak.. csak nemtudom. Fogalmam sincs mi lett vele, ami azért foglalkoztat. De még reggel írtam Zsozsonak, hogy ugye lesz új ló és szerintem ő izgatottabb nálam az egész miatt.
Mivel apu már felszedte Savariát, ezért félúton eljött értem kocsival, amiben már viszonylag eléggé lószag volt, nemtudom miért, talán mert a nyereg meg ilyen cuccok is benn vannak? Soha nem szokott benn lószag lenni, ha viszünk haza egy négylábút. Na mindegy.

Hazaértünk, és mielőtt kiszabadítottuk a lovat a meleg vas lószállítóból, elmentem átöltözni, és miközben néhány ismerősünk is megérkezett, addig megírtam a házimat. Egyenlőre még nem tudtam miféle ló ez, mivel még egyátalán nem is láttam, még képen se, csak elképzelésem volt egy gyönyörű, délceg, gyors, galoppra termett csődörről.

A szállító ajtaja csattant a földön. Még csak egy fekete segget láttam. Aztán hátrafordult egy ingerült, láthatóan pánikoló mén. Amint meglátta a napot, azonnal ki akart rohanni, ám egy gyönge kötőfékkel oda volt kötve a lószállító belső falán található vasgömbhöz. Láthatólag eléggé kiakadt, és izzadt volt. Eszeveszetten nyerítgetett, míg az ismerőseink "ec-pec-kimehetsz"-et játszottak, hogy ki menjen be hozzá. Majd az egyik bátor emberke besietett, eloldozta és húzta kifele. Savaria megfordult, de nem akart kijönni. A rojtos kötőfék megfeszült, amint a mérges csődör bent ácsorgott, a pasas pedig teljes erőbedobással húzta kifelé.
Nagy nehezen a mén kisétált, és amint földet ért a lába, felágaskodott, és elfutott volna, de már ketten tartották vissza. Csak bakolt egy helyben, meg itt-ott két lábát alacsonyan az égbe emelte, viszont amikor észrevette, hogy nem képes rá, már csak topogott, mintha idegrángása lenne.

Ránéztem, és egy sovány, rosszul kezelt, itt-ott hegekkel hintett, izzadt teste elég véznának bizonyult. Nem felelt meg túlságosan a képzeletemnek; nem egy ilyen lovat képzeltem el, amikor anya áradozott róla.

Tüzes és mérges tekintetébe néztem, már szinte abban láttam, hogy ő hozzá kevés ember mer majd nyúlni. Talán egy se.