Ötödik fejezet

75 5 0
                                    


Másnap reggel megcsináltam a szokásos rutinomat. Ruhának egy fehér kapucnis pulcsit, egy fekete farmert és azt a Vans cipőt, ami tegnap is volt rajtam. Az iskolába beérve összefutottam Zsozsoval. Együtt lépcsőztünk fel a másodikra. Zita és Szandra bennt szelfiztek és beszélgettek. Most a fiúk Bianka asztalát pécézték ki; éppen szidta a csajokat, amiket az asztalán ülő fíúk nézegettek.

Becsöngettek. Ismét törivel kezdünk. Annané belép, kezében hatalmas papírkupaccal.
-Sziasztok gyerekek! Jelentést kérek.
A jelentés után azinnal lefagyott a mosoly a szájáról.
-Nem lettek valami fényesek a dolgozatok. Milán, Zita, Dorka, Zsófi, bennetek nagyot csalódtam.
Amint a nevemet meghallottam, instant "büszke" mosoly szállt a szám sarkába.

A dolgozatomat elém tette a hetes, Bianka. Kettes alá. Legalább nem egyes!

Hamar eltelt a hatodik óra is. Hazaindultam, és miután beértem a házba, azon belül is a szobámba, azonnal ráhuppantam az ágyamra. Pár percig kitárt karokkal feküdtem a hörcsögös ágyneműmön, majd a Messenger pittyegése ébresztett ki a gondolataimból. A tegnap készített csoportból jött.

Levi: hali, nincs kedvetek jönni enni egy sütit vagy vmi?
Zsozso: felolem
Én: Én sajnos nem érek ma rá.
Zsozso: en szivesen megyek, de akkor dorka ugy latszik nem tud jonni
Levi: sajnos.
Én: De ti nyugodtan menjetek
Levi: hat nekem ok
Zsozso: nekem is ok

Nagyon jó. Ezek most elmennek enni valamit, én meg itthon maradok. De nem tudok rájuk haragudni. Egyébként is, mennem kéne már edzeni. De ajj, nincs kedvem. Muszáj!
Végre erőt vettem magamon és felöltöztem lovaglós ruhába. Kiballagtam az istállóba és kivezettem Tetrist. Mivel még életkedvem sem volt, ezért nyergelni se nyergeltem. Szőrén indultam az aréna felé, és mivel még a szüleim dolgoznak, ezért én simán mondhatom nekik, hogy nyereggel edzettem.

Egy normális edzés után (csupán nyereg nélkül) bevezettem Tetrist, legondoztam és felsiettem a szobámba. A telefonomon körübelül nyolcvanmillió üzenet érkezett Zsozsotól és Leventétől. Nem állt szándékomban válaszolni, mert egy picit azért berágtam rájuk, hogy nélkülem elmentek, de nem bánom. Zsozsonak válaszoltam, hogy számoljon majd be, mi történt, és hogy csók a családnak.
Esküszöm, a haragom egyre jobban fátyolodott el; gondolkodtam rajta, és szerintem Levi és Zsozso egészen összeillenek. Talán jobb is, hogy ketten mentek. Ebből még akár lehet is valamilyen kapcsolatuk; és akkor büszke lennék magamra. Egy kicsit. Minden rosszban van valami jó- tartja a mondás.

,,Vadállat."Where stories live. Discover now