,,Vadállat."

Tizenötödik fejezet

Nagyon jó volt arra ébredni, hogy a szüleim ott voltak. Elkezdték a nyálas "na jó reggelt" dumát sok mosolygással meg egyebekkel. Mint kiderült körübelül 5 perce, fél óra múlva műtenek. Befejezik a tegnapi műtétemet, valamint azt hiszen mégegyszer fognak ma műteni.
Mindezek mellett rengeteg vizsgálatot fognak rajtam elvégezni. Valószínűleg sok pozitív lesz, de talán negatív is akad majd.
-Peti igyekszik ideérni még azelőtt, amielőtt műtenek-mondta halkan anya.
-Mi elmegyünk egy kávéra-szólt apukám, és fáradtan lementek a büfé felé.

Ebben a pillanatban baktatott fel Peti a kórtermembe. Ő is fáradtnak tűnt, és komolyan mondom, az arcán néha több aggódás volt, mint a szüleimén.
-Szia-lihegte, mert szinte futva jött
-Szia-mondtam rekedtes hangon. Nehéz volt megszólalni. Mindenem fájt, zsibbadt és egyszerűen élni sem akartam.
-Összefutottál anyáékkal?-kérdeztem.
-Igen, miért?-szemei felcsillantak.
-Mondtak neked valamit?
-Nem, mit kellett volna mondaniuk?
-Ja, semmi. Csak érdekelne minden amit a szüleim csámcsognak rólam-mondtam, majd megforgattam a szemeimet.
Világoszöld pulcsi volt rajta. Kapucnis, bő, pont ugyanolyan mint az összes pulcsija csak világoszöld. Szakadt fehér farmer volt rajta, és azon kívül csak egy fehér AirForce.
-Egyébként ne haragudj-mondtam halkan.
-Ezt miért mondod?
-Mert valószínűleg most baszom el az egész nyáriszünetedet-sóhajtottam.- Én ismerlek, és mert szeretsz, ezért minden nap bejönnél hozzám. Én ilyen állapotban vagyok- mutattam végig az infúzión, a kezemben lévő pillangón és a többi eszközön, aminek nem tudom a nevét- és nem fogok felépülni túl hamar.
-De ugye tudod, hogy akit szeretek, azért mindent megteszek? Még akkor is ha minden egyes nap be kell jönnöm a kórházba?-rámnézett, és tekintetét erősen az enyémbe fúrta.
-Tudom-mondtam majd megfogtam a kezét. Könnyek gyűltek a szemembe.
Egy hölgy bejött, mondván, hogy nemsokára kezdődik a műtétem, így el kéne kezdeni készülni. A nő közölte velem, hogy a szüleim tudnak róla, és azt mondták, hogy ezt most ketten kell elintéznünk. Az igazat megvallva egy kicsit örültem is neki.
-Megint fogsz kapni abból a gyógyszerből-mondta halkan Peti.
-Mennyit?
-Nem tudom. A tegnapi igazából egy kicsit kevés is volt az orvosok szerint. Szerintem pedig sok volt, borzasztó volt olyan állapodban látni téged. Ma is szerintem annyit kapsz, meg persze a műtét idejéig altatót-jegyezte meg, majd segített a nőnek kitolni engem.

A hölgy (Peti segítségével) kitolt engem és a végtelen sok műszert egy műtő valami raktárához? Egy kis ablak is volt rajta, de be volt takarva. A nő megkért, hogy itt álljunk meg. Miközben vártunk, szorosan szorítottam Peti kezét..
-A gondolat, hogy altató injekciót kapok.. brhh-ráztam meg magam.
-Tegnap is kaptál-mosolygott rám a borzasztóan aranyos arcán.
-Majd megszoríthatom a kezed, ha fáj?
-Most fáj?
-Nem, mi fájna?
-Csak mert most is nagyon szorítod-ezen mindketten elnevettük magunkat.
-Mégjobban fogom-mondtam tettetett sértődöttséggel.
-Rendben-mosolygott- Ezzel már csak az a baj, hogy akkor már nem fogsz érezni semmit se. Ez azonnal hat. De ameddig tudom, fogom a kezed-mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra. Nem engedte el a kezem.

A hölgy végül visszaérkezett egy pohár fertőtlenítős citromos vízzel, két és fél hatalmas tablettával, és egy injekciós tűvel.
Már csak a vizuális látván is felkavarta a gyomromat. Főleg úgy, hogy tegnap óta nem ettem semmit se, de ez nem nagyon izgat éppen.
A nő közölte, hogy még van 10 percünk, és várnunk kell még, ő addig elmegy mosdóba.
-Tegnap ezt hogy a picsába adták be nekem?
-Lenyomták a torkodon egy negyed pohár vízzel- mondta aggódással a szemében.
-És az injekciót?
-Azt egyszerűbb volt. Csak egy kis szúrás. Aztán vért akartak tőled venni. Még nem jött a hatása. Hú.. ne akard elképzelni, miket nűvelél-nevetett.
-Nem is akarom-mosolyogtam rá.
Majd nagyot nyeltem, amint visszapillantottam a gyógyszerekre.
-Nem lesz semmi baj-mondta, ám látszott rajta, hogy ő is nagyon aggódik, és igenis érdekli a dolog.
A nő visszaért, majd egy egyszerű mozdulattal felém nyújtotta a két és fél tablettát, majd a fertőtlenítős, borzalmasan higított citromos vizet. Engedelmesen a nyelvemre tettem mindet egyszerre, a számba vettem egy igen kevés vizet, és lenyeltem.
Ekkor azonnal visszatettem a kezemet Petiére. Ő feszülten figyelte, mi következik. A hölgyemény a tűt a kezemhez helyezte, és mondta, hogy feszítsem meg a kezem. Ez a tabletta után viszonylag nehéz volt, mert ismételten nem nagyon azt csináltam amit akartam. Megszorítottam Peti kezét, amilyen szorosan csak tudtam. Majd elkezdtek tolni az ágyammal és a gépekkel együtt.. még mindig fogta a kezem. Ekkor már nagyon homályos volt minden, de igyekeztem nyitva tartani a szememet, ameddig bírom. Ám amikor egy kékeszöld szobába kanyarodtunk, ahol volt pár orvos, teljesen beszartam és engedtem a csábításnak. Becsuktam a szemem, és abban a pillanatban elnyomott az álom.
Peti még mindig fogta a kezem. Végül a hölgy tájékoztatta, hogy már kimehet, kiballagott, és elindult a szüleimet tájékoztatni mindenről.