Állatok

Tapsi hapsi

Mindenkinek van egy állata. Az állat a személyiséged tükrözi. Legyél bárki. Egy legenda szerint, 6 állat, 6 talizmán, 6 szerencsés fiatal, akik olyan képességekkel vannak felruházva, amiről más csak álmodik. Képesek olyan szinten összekapcsolódni egymással, mintha egyek lennének. Az 6-ból 5-öt ismerünk:A Sebess vadász Gepárd, a magasság király Hiúz, a Béke ura panda, a Magányos vadász Farkas és a kecsesség úrnője Leopárd. Az 6.-ik állatott nem találta meg senki. Pedig 6 medál rejtőzködik valahol a világon. A magas hegyekben, az erdőkben, a hideg vidékeken, a mezőkön és a tengerekben. Az utóbbiért sokan úgy vélik hogy az utolsó egy tengeri állat. Mindegyik medál valamelyik állathoz tartozik. Ha mindegyik medál a megfelelő emberhez kerül, akkor az a személy állatának képességeit és erejét akár 10x-esére is növelheti.De ezeket a talizmánokat 1000 éve nem találták meg.

***

-Izgulsz már Szabi?-Kérdezte barátnőm mellém érve.-Mert én nagyon. Szerinted milyen állatot kapok?-Kérdezte talán túlságosan is izgatottan.

-Gepárd.-Vágtam rá gondolkodás nélkül. Az iskola legjobb futójáról beszélek.-Szerinted én mit kapok?-Kérdeztem a pattogó barátnőmtől.

-Lajhár.-Bokszolt játékosan a vállamba.

-Ha,ha,ha....-Duzzogtam. Már mindenki erre várt. Az iskola 6. osztályos tanulói a mai napon lépnek kapcsolatba állataikkal és találkoznak is velük. Remélem valami nagyon menőt kapok!

Kiértünk a főtérre. Már a 6.-os sor állt. Balszerencsémre utolsó lettem. Niki még mindig előttem ugrált. A legjobb barátnőm. Már az én szívem is zakatolt mikor Niki került sorra. Mindenki eddig repdesett az örömtől az állata láttán. Nem most találkozunk velük. Ma este. Eljönnek hozzánk álmunkba és velük ébredünk. Ha megjelent, képesek leszünk úgynevezett nyugalmi állapotba rakni őket, amikor egy tetoválásként jelennek meg, a testünk egyik részén. Természetesen ezt a részt nem változtatják. El sem tudom milyen lehet annak aki tengeri élőlényt kap... Niki az örömtől felsikított és ezt ordibálta:-MOST FUTOK 20 KÖRT!-Kiáltott fel. Ebben az a poén hogy tényleg nekiállt futni. Tuti gepárd. Hatalmas mosollyal álltam én is a szent szökőkút elé. Már nem is izgultam annyira. A sárga fény előtört és megjelent benn egy.. egy... nyúl... A mosoly lehervadt a számról. Komolyan? Remélem csak összekeverem valamivel... Felálltam és beálltam a sorba. igyekeztem mosolyogni.

-Nikoletta kisasszony!-Szólt erélyesen Nikire az egyik tanárnő. Niki már ott is termett mellettem.

-Na, mi lett?-Kérdezte tőlem. Kacsintottam rá hogy majd holnap meglátja ő meg csak vállon csapott. Mindenki elkezdte terjeszteni a hírt hogy milyen állatott kapott. Hallottam kutyától elkezdve a cápáig mindent. Volt aki azt mondta hogy azért nem mondom meg mert tényleg lajhárt kaptam. Nem mertem bemenni a saját házamba. Ha apa megtudja hogy mit kaptam... Erőt gyűjtve léptem be a házba. Senki nincs otthon. Hála ég.. Már épp megnyugodtam mikor Anya előugrott az egyik szekrény mögül és rám hozta a szívinfarktust.

-Anya!-Szóltam rá a sokk után.

-Na, mesélj!-Kérlelt izgatottan én meg nem mertem neki elmondani. tudom hogy nem történne semmi, megértené... de akkor is szégyeneltem elmondani neki. A családban a fiúk közül eddig mindenkinek farkas volt az állatja...-Ennyire rossz?-Kérdezte de máris az ölelésébe vonta.

-Nyúl...-Motyogtam a vállába. Ledöbbent a mondandómra. Elengedett és elém állt egy műmosollyal.

-Gratulálok!-Igyekezett lelkes maradni de mire 2-őt pislogtam már nem is láttam. Felmentem a szobámba és megcsináltam a leckém. Nem hagyott nyugodni a gondolat hogy mi van anyuval. Átmentem hozzá. Sírt. Az asztalára borulva sírt.

-Anya...-Szólítottam meg. Megfordult. Kisírta mindkét szemét. Nem törődve szavaival tűntem el a szobámba. Bezártam az ajtóm és a földön kuporogva kezdtem el én is sírni. Az ajtó hatalmas csattanással csapódik be. Megjött apa...

-Hol az én drága fiam?!-Kérdezte boldogan. Nem sokáig maradt ilyen.-Hogy mi?! Az ÉN fiam?!-Ordította felháborodva.-Nem tudom miről beszélsz! Nekem nincs fiam!-Apám szavai a szívemig hatoltak és mintha egy tört szúrtak volna át rajta kezdett el sajogni.-Hol van az a taknyos?-Kérdezte. Hallottam lépteit a lépcsőn. Azt hittem az ajtóm megállítja de tévednek kellett. egy egyszerű mozdulattal zúzta szét az ajtót és tört rám.-Te!-Mutatott rám.-Nem vagy a fiam! Holnap reggelre ne is lássalak!-Ordította.-Most pedig örülj hogy nem verlek agyon!-Bevágta az ajtó maradványait. Nekem sem kellett több. Összepakoltam. A könyveimet, ruhát és még néhány dolgot. Tudom hova kell mennem: Niki. Mikor már jó éjfél is elmúlt, lementem a lépcsőn a táskámmal és felhúztam a cipőm. Már ott sem voltam. Ezért? Ezért képes volt kitagadni? Mondjuk tényleg repdesek az örömtől hogy nem ölt meg. Könnyes szemekkel érkezek meg Nikiékhez. Az anyukája dühösen nyit ajtót, de mikor meglát minden düh eliramlik a tekintetéből. Szorosan maghoz ölel még úgy is hogy nem tudja miért vagyok itt. Ez itt a második otthonom. Hiába csak Niki a barátom, nála jobbat találva sem kereshetnék. Betessékelt a nappaliba.

-Mi történt?-Kérdezte miután leült mellém a kanapéra.

-Apa...-Zokogtam fel megint a gondolatra. Ebből az egy szócskából mindent megértett. Niki jelent meg a lépcső aljában egy félig már megjelent Gepárddal a lábánál. Azonnal hozzám futott és szoros ölelésébe vont.

-Mi az állatod?-kérdezték szinte egyszerre.

-Nyúl...-Motyogtam. Talán féltem hogy ők is elüldöznek.

-Ezért?!-Háborodott fel Niki.

-Sht!-Szót rá az anyja.-Apád alszik!-Emlékeztette a hálóingben álló lányt.

-Már nem.-Jelent meg Niki apja is a lépcső aljában a hatalmas medvéjével.-Ha jól sejtem apád kiborult mert nem farkast kaptál.-Tippelt. Az egész társaság bólintott.-Mi volna az?-Kérdezte mosolyogva.

-Nyúlt.-Mostam már kissé bátrabban.

-De hisz ez majd nemhogy remek!-Örvendezett. Értetlenül néztem rá, ő meg rám mosolygott.- Majd holnap el mondom, de most: Irány az ágy!-Megfordult és el is tűnt a szűk folyosón. Én szokásosan Niki mellett kaptam helyet.

***

Bölcsis korunk előttről ismerjük egymást, soha nem voltak egymás előtt titkaink. Niki meg... nem szégyenlős. Már megszoktam hogy egy szál semmiben flangál mikor reggelente felébredek. Egy fehér szőrpamacs feküdt karjaim között.

-Jó reggelt.-Mondtam egyszerre 3-uknak.

-Jót.-Köszönt Niki is, de látszólag el volt foglalva új barátjával.

-Le is cseréltél?-Kérdeztem tőle.-Milyen nap van?-Kérdeztem válaszát meg sem várva.

-Péntek.-Valami hiszti félét vágtam le.-Ne aggódj majd megvédelek!-Ajánlotta Niki.

-Hogy még jobban leégjek....-Fűztem hozzá.

-Ne legyél pesszimista!-Szólt rám.-A nyúlláb amúgy is szerencsét hoz tapsi hapsi.-Megsimogattam a maroknyi állatot aki ott feküdt mellettem. Puha volt a szőre nem tagadom.

-Új becenév?-Kérdeztem felé fordulva. Már rendesen felöltözve nézett vissza rám.

-Mars öltözni!-Úgy szeretem mikor meg sem hall.-Őt meg majd lenyúlóm nyúzni.-Bökött a nyulamra.-Miután kinyúztam Lekkát.-Mutatott gepárdjára. A fehér szőrpamacs még mindig aludt. Nem túl hasznos harcban de nagyon aranyos azt el kell ismerni.