Mikor felébredtem, nem az várt amire számítottam. Ugyan az orvosiba feküdtem, de mindent beterít a korom. Nehezen felültem és jobban körbenéztem. Az ablakokat korom tarkította, oly' annyira hogy kiláthatatlanná tette. Körbenéztem a szobában. Az ágyak össze-vissza, néhány fel is van dőlve. Aztán megpillantottam Nikit ahogy véres fejjel a volt szekrénynek támaszkodik. Mintha tornádó söpört volna végig az egész termen. A fájdalmammal nem törődve siettem oda hozzá. Nincs a közelben Lekká az állata. Ijedten körbenéztem. Szememmel őt kerestem, de csak az egyik barátnőjét Violát láttam meg a földön feküdve. Kerestem a romok között egy fáslit és bekötöttem barátnőm fejét.
-Niki! Niki! Niki...-Igyekeztem ébresztgetni. Semmi. Felkaptam menyasszony pózba és felfektettem arra az ágyra amit eddig én használtam. Belenéztem a törött tükörbe és nagyon fájt amit láttam. Fejemen rengeteg ragtapasz ahogy a testem többi részén is. Odamegyek Violához és őt is elkezdem ébresztgetni. Vele nagyobb sikerem lett. Mikor magához tért ijedten pattant fel, mintha valakit le akarna csapni.
-Viola én vagyok az Szabi.-Tájékoztattam. Meg van ijedve, nem kicsit.
-Niki?-Kérdezte még mindig ijedten.
-Az ágyon.-Válaszolta és szinte rögtön felpattant és odafutott. Szemei könnybe lábadtak.-Van pulzusa.-Tájékoztattam hátha valami kis reményt tudok csikarni bele.-Mi történt Viola?-Kérdeztem tőle óvatosan miközben hozzá sétáltam. Még szerencse hogy így tettem, mert a következő pillanatban a lábai feladták a szolgálatot. Elkaptam és leültem vele a földre. Szoros ölelésembe vontam remegő testét. Elkezdett sírni. Hátát simogatva igyekeztem nyugtatni. Puff előbujt az ágy mögül és odajött hozzánk. Nem szólt semmit, csak befészkelte magát a remegő lány kezei közé. A lány készségesen átölelte és simogatta.
-Még magam sem tudom pontosan....-Szipogta miután valamennyire lenyugodott.-Hozzád tartottunk Nikivel az 5. óránk után, hogy megnézzük egyben vagy e még, mikor.... nem is tudom.... valami földrengés szerű történt. Még soha nem féltem annyira, mint akkor, abban a pillanatban.-Mondta és közben a mellkasomhoz bújt Puffot ölelgetve.-Nem csak én éreztem így. Rémisztő sikolyok százai harsantak fel, mintha csak a veszély közeledtét jeleznék... Niki megfogott a csuklómnál fogva és egyenesen idáig húzott. Itt aztán magunkra zárta az ajtót és eltorlaszoltuk. Féltünk még az ablakon is kinézni....-Mondta már csak néhányat szipogva.- Egy újabb földrengés után, ez lett a helységből.... Nikit eltalálta az egyik szekrény ajtaja... segíteni akartam neki. De kinéztem az ablakon.... Kinn mindent korom és hamu borít.... mintha... mintha minden leégett volna!-Elkezdett újra zokogni. Szorosabban öleltem magamhoz. Még mindig remeg.-Az iskola udvarán mintha zombik járkáltak volna. Mindegyikükből fekete füst szállt fel.... ahogy az állataikból is.-Mondta és még jobban magamba fúrta magát.
-Hol vannak a ti állataitok?-Kérdeztem tőle. Felhúzta a pulóvere ujját és megmutatta a tetoválás szerűséget.-Ma tanultuk 5. órában. Ezt is meg akartuk neked mutatni.-Ahhoz képes hogy nem sokat beszélgettünk eddig, nagyon rendes lánynak látszik.-Nikinek a hátán van.-Mondta.
-Mi van velem?!-Háborodott fel az említett mi meg felkaptuk a fejünk.
-A jó büdös ég szakadna a fejedre!-Szidom le.-Mi a jó égnek nem szólsz hogy felébredtél?!-Háborodtam fel én is. Csak legyintett egyet majd végignézett rajtunk és elmosolyodott. Viola kipattant az ölemből és Puffot elvíve elment az ablakhoz.-Ennek mi baja?-Kérdeztem kissé megszeppenve.
-Srácok...-fordult felén Viola.-Ezt látnotok kell!-Mondta és megint majdnem elsírta magát a fekete hajú lány. Sokan piszkálták, hisz kínai származású, de engem nem zavar. Kinéztem az ablakon (már amennyire tudtam) és az állam a földet súrolta. Az emberek tényleg mintha zombivá váltak volna! A testükből fekete füst szivárog ki, ahogy az állataikból is. Kinyitottam az ablakot és rögtön hangokat hallottunk meg kintről.
-A sötétség megérkezett!-Kiabálta valaki erényesen. Jó néhányszor elkiabálta ezt, majd elkezdett tovább beszélni.-Csatlakozzatok önként a sötétséghez! Ahogyan sokan tették! Ha nem, akkor úgy végzitek majd, mint ők!-A furcsa alak körbemutatott. Egy fekete párduc koslatott a nyomában. Újra kezdte a mondandóját, én meg becsuktam az ablakot.
-Mégis mi folyik itt?!-Kérdeztem kiakadva és nem kicsit bepánikoltan ültem le a földre. Fejemet kezemmel fogtam és gondolkodni kezdtem.
-Niki, idézd meg Lekkát!-Parancsolta Puff. Már épp mondani akartam azt, amit a nyulam mondott, mikor észrevettem hogy a lányok tátott szájjal bámulnak Puffra.-Képesek vagyunk beszélni az emberekkel az ő nyelvükön, de sok erő felhasználásával szóval igyekezz!-Válaszolt a fel nem tett kérdésre és adta ki a parancsot. Niki becsukta a szemét és nem sokkal később egy gepárd bújt ki a hátából. Az állam a pokol kapuit súrolta a látványra.-Csukd be a szád!-Szólt rám Puff majd elkezdett beszélni Lekkával. Én csak azt a részét hallottam amit Puff mondott.-Lekká, sebes vadász, tisztelettel és alázattal jelenteném hogy a sötétség visszatért. Én, mint segítőd, jobbnak látom felvilágosítani őket róla...-Közölte és félve nézett az előtte magasló gepárdra, aki egyetértően bólintott. Néhány jellegzetes gepárd hang után (író: Nem tudom minek nevezzem) felén fordult és már én is értettem mit mondd.
-Én vagyok a sebes vadász Lekká, a legendás állatok egyike.-Közölte. Nagyokat pislogtam, hol Puffra, hol a két lányra, hol a gepárdra. A lányok is ennyire le voltak döbbenve.-Hadd magyarázzam el.-Kérlelt minket, de természetesen részemről inkább kérvényként nyújtottam volna be.-Mint tudjátok... a sötétséget nagyon, nagyon régen már egyszer sikerült levernünk, de most visszatért.-Közölte és Nikire nézett.-Azért jöttem el hozzád, mert te tökéletesen tükrözöl engem és mert tudtuk hogy a sötétség visszatér.-Mondta majd Puffra, aztán rám nézett.-Puff, a segítőm és azért jöttünk, hogy megakadályozzuk hogy a föld felett átvegyék a hatalmat.-Magyarázta.-A társaim, mind kerestek maguknak valakit. A segítségeteket szeretném kérni: Összeszedni őket és megkeresni a talizmánjainkat.-A döbbent arcomra most már az értetlenség is kiült.-A talizmánjaink segítségével képesek vagyunk régi hatalmunk visszaszerzésére.-Fejtette ki bővebben.-Segítetek?-Kérdezte, de inkább kijelentésnek hangzott.
-Én mindenképp!-Válaszolt elsőként Niki.
-Én is...-Egyeztem bele. Mindannyian Violára néztünk.
-Meg kell kérdeznem Pizsit.-Mondta majd megidézte a hatalmasnak nem mondható pandáját. Kicsit nyugodtabbnak érzetem magam. Pizsi először rá, majd Lekkára nézett.-Gondolom tudod miről van szó.-A panda bólintott.-Benne vagy?-Kérdezte a pandától. A panda helyeslően bólintott.-Akkor ez el van döntve: Megyek.-Mondta majd Pizsit visszarakta nyugalmi állapotba. Akkor még nem is tudtam.. hogy milyen nehéz lesz.
![](https://img.wattpad.com/cover/181345803-288-k472545.jpg)
YOU ARE READING
Állatok
FantasyEgy világ ahol mindenkinek van egy állata. Egy állata, akivel 12 éves korában találkozik. Én is találkoztam az állatommal, csak nem pont arra számítottam mint amit kaptam. Búslakodásra nincs időm, mert egyik napról a másikra egy kész apokalipszisbe...