Állatok

Sötétség martaléka

Mikor felébredtem, nem az várt amire számítottam. Ugyan az orvosiba feküdtem, de mindent beterít a korom. Nehezen felültem és jobban körbenéztem. Az ablakokat korom tarkította, oly' annyira hogy kiláthatatlanná tette. Körbenéztem a szobában. Az ágyak össze-vissza, néhány fel is van dőlve. Aztán megpillantottam Nikit ahogy véres fejjel a volt szekrénynek támaszkodik. Mintha tornádó söpört volna végig az egész termen. A fájdalmammal nem törődve siettem oda hozzá. Nincs a közelben Lekká az állata. Ijedten körbenéztem. Szememmel őt kerestem, de csak az egyik barátnőjét Violát láttam meg a földön feküdve. Kerestem a romok között egy fáslit és bekötöttem barátnőm fejét.

-Niki! Niki! Niki...-Igyekeztem ébresztgetni. Semmi. Felkaptam menyasszony pózba és felfektettem arra az ágyra amit eddig én használtam. Belenéztem a törött tükörbe és nagyon fájt amit láttam. Fejemen rengeteg ragtapasz ahogy a testem többi részén is. Odamegyek Violához és őt is elkezdem ébresztgetni. Vele nagyobb sikerem lett. Mikor magához tért ijedten pattant fel, mintha valakit le akarna csapni.

-Viola én vagyok az Szabi.-Tájékoztattam. Meg van ijedve, nem kicsit.

-Niki?-Kérdezte még mindig ijedten.

-Az ágyon.-Válaszolta és szinte rögtön felpattant és odafutott. Szemei könnybe lábadtak.-Van pulzusa.-Tájékoztattam hátha valami kis reményt tudok csikarni bele.-Mi történt Viola?-Kérdeztem tőle óvatosan miközben hozzá sétáltam. Még szerencse hogy így tettem, mert a következő pillanatban a lábai feladták a szolgálatot. Elkaptam és leültem vele a földre. Szoros ölelésembe vontam remegő testét. Elkezdett sírni. Hátát simogatva igyekeztem nyugtatni. Puff előbujt az ágy mögül és odajött hozzánk. Nem szólt semmit, csak befészkelte magát a remegő lány kezei közé. A lány készségesen átölelte és simogatta.

-Még magam sem tudom pontosan....-Szipogta miután valamennyire lenyugodott.-Hozzád tartottunk Nikivel az 5. óránk után, hogy megnézzük egyben vagy e még, mikor.... nem is tudom.... valami földrengés szerű történt. Még soha nem féltem annyira, mint akkor, abban a pillanatban.-Mondta és közben a mellkasomhoz bújt Puffot ölelgetve.-Nem csak én éreztem így. Rémisztő sikolyok százai harsantak fel, mintha csak a veszély közeledtét jeleznék... Niki megfogott a csuklómnál fogva és egyenesen idáig húzott. Itt aztán magunkra zárta az ajtót és eltorlaszoltuk. Féltünk még az ablakon is kinézni....-Mondta már csak néhányat szipogva.- Egy újabb földrengés után, ez lett a helységből.... Nikit eltalálta az egyik szekrény ajtaja... segíteni akartam neki. De kinéztem az ablakon.... Kinn mindent korom és hamu borít.... mintha... mintha minden leégett volna!-Elkezdett újra zokogni. Szorosabban öleltem magamhoz. Még mindig remeg.-Az iskola udvarán mintha zombik járkáltak volna. Mindegyikükből fekete füst szállt fel.... ahogy az állataikból is.-Mondta és még jobban magamba fúrta magát.

-Hol vannak a ti állataitok?-Kérdeztem tőle. Felhúzta a pulóvere ujját és megmutatta a tetoválás szerűséget.-Ma tanultuk 5. órában. Ezt is meg akartuk neked mutatni.-Ahhoz képes hogy nem sokat beszélgettünk eddig, nagyon rendes lánynak látszik.-Nikinek a hátán van.-Mondta.

-Mi van velem?!-Háborodott fel az említett mi meg felkaptuk a fejünk.

-A jó büdös ég szakadna a fejedre!-Szidom le.-Mi a jó égnek nem szólsz hogy felébredtél?!-Háborodtam fel én is. Csak legyintett egyet majd végignézett rajtunk és elmosolyodott. Viola kipattant az ölemből és Puffot elvíve elment az ablakhoz.-Ennek mi baja?-Kérdeztem kissé megszeppenve.

-Srácok...-fordult felén Viola.-Ezt látnotok kell!-Mondta és megint majdnem elsírta magát a fekete hajú lány. Sokan piszkálták, hisz kínai származású, de engem nem zavar. Kinéztem az ablakon (már amennyire tudtam) és az állam a földet súrolta. Az emberek tényleg mintha zombivá váltak volna! A testükből fekete füst szivárog ki, ahogy az állataikból is. Kinyitottam az ablakot és rögtön hangokat hallottunk meg kintről.

-A sötétség megérkezett!-Kiabálta valaki erényesen. Jó néhányszor elkiabálta ezt, majd elkezdett tovább beszélni.-Csatlakozzatok önként a sötétséghez! Ahogyan sokan tették! Ha nem, akkor úgy végzitek majd, mint ők!-A furcsa alak körbemutatott. Egy fekete párduc koslatott a nyomában. Újra kezdte a mondandóját, én meg becsuktam az ablakot.

-Mégis mi folyik itt?!-Kérdeztem kiakadva és nem kicsit bepánikoltan ültem le a földre. Fejemet kezemmel fogtam és gondolkodni kezdtem.

-Niki, idézd meg Lekkát!-Parancsolta Puff. Már épp mondani akartam azt, amit a nyulam mondott, mikor észrevettem hogy a lányok tátott szájjal bámulnak Puffra.-Képesek vagyunk beszélni az emberekkel az ő nyelvükön, de sok erő felhasználásával szóval igyekezz!-Válaszolt a fel nem tett kérdésre és adta ki a parancsot. Niki becsukta a szemét és nem sokkal később egy gepárd bújt ki a hátából. Az állam a pokol kapuit súrolta a látványra.-Csukd be a szád!-Szólt rám Puff majd elkezdett beszélni Lekkával. Én csak azt a részét hallottam amit Puff mondott.-Lekká, sebes vadász, tisztelettel és alázattal jelenteném hogy a sötétség visszatért. Én, mint segítőd, jobbnak látom felvilágosítani őket róla...-Közölte és félve nézett az előtte magasló gepárdra, aki egyetértően bólintott. Néhány jellegzetes gepárd hang után (író: Nem tudom minek nevezzem) felén fordult és már én is értettem mit mondd.

-Én vagyok a sebes vadász Lekká, a legendás állatok egyike.-Közölte. Nagyokat pislogtam, hol Puffra, hol a két lányra, hol a gepárdra. A lányok is ennyire le voltak döbbenve.-Hadd magyarázzam el.-Kérlelt minket, de természetesen részemről inkább kérvényként nyújtottam volna be.-Mint tudjátok... a sötétséget nagyon, nagyon régen már egyszer sikerült levernünk, de most visszatért.-Közölte és Nikire nézett.-Azért jöttem el hozzád, mert te tökéletesen tükrözöl engem és mert tudtuk hogy a sötétség visszatér.-Mondta majd Puffra, aztán rám nézett.-Puff, a segítőm és azért jöttünk, hogy megakadályozzuk hogy a föld felett átvegyék a hatalmat.-Magyarázta.-A társaim, mind kerestek maguknak valakit. A segítségeteket szeretném kérni: Összeszedni őket és megkeresni a talizmánjainkat.-A döbbent arcomra most már az értetlenség is kiült.-A talizmánjaink segítségével képesek vagyunk régi hatalmunk visszaszerzésére.-Fejtette ki bővebben.-Segítetek?-Kérdezte, de inkább kijelentésnek hangzott.

-Én mindenképp!-Válaszolt elsőként Niki.

-Én is...-Egyeztem bele. Mindannyian Violára néztünk.

-Meg kell kérdeznem Pizsit.-Mondta majd megidézte a hatalmasnak nem mondható pandáját. Kicsit nyugodtabbnak érzetem magam. Pizsi először rá, majd Lekkára nézett.-Gondolom tudod miről van szó.-A panda bólintott.-Benne vagy?-Kérdezte a pandától. A panda helyeslően bólintott.-Akkor ez el van döntve: Megyek.-Mondta majd Pizsit visszarakta nyugalmi állapotba. Akkor még nem is tudtam.. hogy milyen nehéz lesz.