Állatok

A béke és a harmónia ura

Csak mentünk és mentünk a véget nem érő szigeten. Viola idő közben lenyugodott, de engem nem hagyott nyugodni ez a Márk. A végén még álmomban elvágja a torkom. Lekká elmondása szerint, a megbeszélt találkozó helyen, vagyis a bambusz erdő legmélyén, fogunk találkozni, ahonnan a legközelebb lévő talizmánhoz megyünk. Megérdeklődtem hogy a 6. legendás állattal mi a helyzet, de azt mondták ők se tudják. Nekem bűzlik itt valami, de rájuk hagytam a dolgot. Az utunk a Zuki földrészre vezet és azon belül is a világ legnagyobb bambuszerdőjéhez. Azon belül is egy Fiona nevű lányhoz. Aztán onnan mennénk tovább. Ramaty állapotomnak köszönhetően én csak feküdtem miközben a többiek a tervet és az útvonalat beszélték meg. Ili kis ladikján utaztunk tovább, le a folyón hogy a lehető legjobb helyen tudjunk partra szállni. Természetesen Puff mint mindig most is békésen szunyókált a - kissé romos állapotban lévő - pulóveremben. Hirosi segítségével lecseréltük a kötéseim. A rám száradt vért a folyó segítségével sikeresen lemostam magamról. Hirosi egy krémet kent a kezemre és vissza kötötte a fáslikat a kezeimre.

-Pontosan milyen talizmánért megyünk?-Kérdezte miután mindennel végeztünk. A kis kabin falának dőltem és onnan néztem kifelé a többiekre.

-A Panda legendás állat talizmánjáért. Egyedül nem tudják megszerezni Fionával. Elméletileg ha aktiválják akkor képes bárkit se perc alatt lenyugtatni.-Válaszolt miközben Dominóval leült mellém.

-Wow ez aztán képesség!-Mondta ki véleményem.

-Hát igen.-Mosolygott rám kínosan Hirosi.-Dominó azt mondta hogy rég elvesztették a kapcsolatot a 6. legendás állattal és nem tudják ki az.-Suttogta nekem.-Elvileg nem kellene hogy tudj róla, úgy mint Violának se, de én megbízom benned. Talán még kölcsönnek is mondható, a tör miatt amit beléd szúrtam.-Elővett a zsebéből egy dobókés és nekem adta.-Csak mert neked nincs egyedül fegyvered 6-unk közül.-Elvettem tőle a vas tárgyat és a nadrágom zsebébe süllyesztettem.

-Köszönöm!-Köszöntem meg neki.-Nagyon rossz érzés hogy nem képesek megbízni bennem. Főleg Márk. Bár néha Ili szemében is szálka vagyok. Nem tudom mit tettem hogy mindenki félősnek gondol Puff miatt. Határozottan romlott az önbizalmam mióta velem van. Sajnos az a baj hogy mindenki csak azt látja Puffban amit más mondd róla. Én sem ismerem mert mindig alszik, de hatalmas szíve van ennek a szőrgolyónak.-Mondtam el véleményem amit mosolyogva hallgatott.

-Dominó is ilyen. Kinézetre egy vérszomjas fenevad de belül a legédesebb kiscica a világon.-Ölelgette meg a megszeppent nagymacskát Hirosi.

-Hé!-Háborgott Dimonó.-Nem is igaz!-Tagadta.

-Na, elég a gyerekzsúrból!-Jött be Márk.-Többet néztem ki belőled Hirosi.-Nézett megvetően Hirosira.

-Csak mert te többnek hiszed magad, attól még nem vagy az!-Tájékoztatta Hirosi Márkot aki fújtatott egyet.-Gyere Dominó.-Ált fel Hirosi. Dominóval a nyomában kimentek a kabinból engem és az épp valamin ügyködő Márkot együtt hagyva.

-Fékezd magad nyuszifiú.-Mondta miután megtalálta amit keresett.-Nem akarom hogy miatt bármelyikük is másképp gondolna a küldetésre. Ami igazán fontos.-Felemeltem a kezeim ezzel jelezve hogy megadtam magam.-Remek.-Mondta gúnyosan majd kiment. Még kidugtam rá a nyelvem amit Niki látott és majdnem elröhögte magát. Márk rám nézett én meg csak mosolyogva integettem neki. Arca a dühtől összerándul és visszajött hozzám. Leguggolt elém és a nyakamnál fogva rántott közelebb magához.-Lehetsz udvari bolond, de akkor ne hidd hogy sokáig itt maradsz.-Szűrte ki a fogai között. Niki jelent meg mögötte és tarkón legyintette. Elengedett és Nikire nézett aki dühösen viszonozta.-Ne hidd hogy mindig ott lesz a barátnőd.-Nézett rám megvetően és elment.

-Eskü egyszer megölöm.-Szűrte Niki is a fogai között a szavakat. További beszélgetésre már nem volt időnk, mert Ili kiáltott fel.

-Megérkeztünk!-Nikire néztem aki a kezét nyújtotta nekem. Óvatosan arrébb toltam azt és megráztam a fejem. Meglepetten nézett rám.

-Nem megyek.-Jelentettem ki. Niki arca elkomorult de mielőtt bármit mondott volna felemeltem a kezem.-Nem. Nem Márk miatt. Szarul vagyok.-Hazudtam neki. Szerencsémre én neki sokszor tudtam. Volt olyan időszakom amikor apa nem volt a topon és rajtam vezetett le minden feszültséget. Akkor is ilyenekkel elintéztem. Természetesen egy idő után észre vette és nem engedett haza. Aztán meg azért kaptam. Mindegy is.-Meg ilyen állapotban nem vennétek sok hasznom, plusz vigyázok a hajóra.-Soroltam az érveket ő meg bólintott.

-Legyen!-Egyezett bele véglegesen.-De ígérd meg: Ha valami baj van, valahogy szólsz!-Nyújtotta felém a kisujját. Megráztam a fejem. Soha nem nő fel. Végül kisujj esküre léptünk ő meg mosolyogva elment.

*Niki sz.sz*

Képes a szemembe hazudni. Egyszer megfojtom úgy mint Márkot. A partra ugrottam és a kis csapathoz mentem. Mindenki állata meg lett idézve, így én is megidéztem a sajátom. Majd meg kell tanítanom Szabinak.

-Hol a nyuszi fiú?-Kérdezte gúnyosan Márk. Nem is vártam tőle mást.

-A kabinban. Szarul van.-Mondtam neki rezzenéstelen arccal miközben a többieket leelőzve indultam meg a bambuszok sűrűjébe. Mindig ugrottam arra ha valaki bántotta. Ösztönösen. Rengeteget köszönhetek neki és mivel sajnos gyengébb testi szinten, mint bárki más, ezért nekem kell megvédenem. Na de szellemileg. Nála erősebb embert nem is láttam. Ha valami menthetetlen gyorsan beletörődik, vagy szomorkodás helyet keres valami más kiutat. Nagyon ritkán törik meg, de ha megtörik akkor nagyon. Mondjuk az is igaz, hogy az emberek szavakkal képesek a szívéig hatolni. De én hiába próbáltam meg még a barátságunk előtt lerázni magamról, csak annyit értem el vele hogy jobban a sarkamban volt. Mondhattam neki bármit mosolyogva követett mindenhova. Mai napig. Még ha valamin össze is veszünk, úgy követett mint egy kiskutya. Mondjuk ez már nem a lelke erőssége. De ha megnézzük hogy túltette magát a szülei baromságán, akkor az. Nem depizett be, nem dühöngött. Mert tudta hogy itt vagyunk - a családom - neki. Ez adja neki az erőt. Ameddig tudja hogy vannak mellette, nem adja fel. Az is igaz hogy egyedül nem boldogul. De én így szeretem. Ezt a bolondos nyuszifiút. Hiába ismerjük egymást 13 éve, soha nem tudtam volna többként tekinteni rá mint barát. Mai napig nem megy. De Viola már elsős korunkban belezúgott. Szabi nem veszi észre, Viola meg fél odamenni, ezért mindig a távolból nézi. Bár nem túl sportos, azért néz ki valahogy. Mesém közben elérkeztünk a bambuszerdő kissé bambuszban szegényesebb részéhez.-Lekká most merre?-Kérdeztem a lábam mellett haladó gepárdot aki a levegőbe szagolt és elindult a szélrózsa egyik irányába. Gyors hátranéztem. Szerencsére mindenki követett. Remélem Szabi boldogul majd egyedül ameddig távol leszünk. Bambusz vágódott nekem bambusz után. Nagyon reméltem hogy hamarosan odaértünk. Egy kisebb templomszerűséghez érkeztünk, ami előtt egy hosszú szőke hajú lány ült a pandája karjaiban. Fiona.

Khm... Nem néztem el 1 napot vagy hasonló 😌