Állatok

Haszontalan!

Egész éjjel a csillagokat vizsgáltam. Puff elmondása szerint nagyon kifáradt a méretmegnövelés miatt, ezért elmegy aludni. Én hagytam neki. Végignéztem a kis csapatom és valamiért boldog lettem. Nem is tudom miért, de senki ne gondoljon arra hogy kanos vagyok. Csak, egyszerűen elkapott egy kis boldogság. Talán azt éreztem hogy ők itt vannak nekem és mellettem állnak. De tényleg nem tudom. Az éjszaka vége felé a szemem automatikusan csukódott le észre sem véve hogy elaludtam úgy hogy nem keltettem fel mást.

***

-Szabi az isten verjen meg!-Hirtelen ébredtem fel.

-Mekkora egy marha vagyok!-Vágtam fejbe magam a felismerés után hogy én bizony most elaludtam.

-Az!-Morrant rám Niki.-Legalább felkelthettél volna!-Mérgelődött.

-Sajnálom...-Motyogtam.-Tényleg!-Tettem hozzá miután megláttam Niki hitetlenkedő fejét.-Ne haragudjatok...-Kérleltem tovább.

-Nem haragszunk.-Mondta Viola.-Csak Niki...-Tette hozzá. A lány tényleg nagyon mérgesnek tűnt, amit nem értettem. Soha nem kaptam még fel ennyire a vizet semmin. Inkább csak csöndben összehúztam magam és megsimogattam Puffot. Niki sóhajtott egyet majd átölelt.

-Csak túlreagáltam.-Szögezte le és elment Lekkához, akinek a társaságában aludt és felkeltette az alvó macskát.-Indulnunk kell!-Jelentette ki.-Minél hamarabb oda kell érnünk!-Jelentette ki és engem és Ilit is felrántott a földről. Mikor kapott ekkora erőt? Megráztam a fejem és követtem őt, mert közben elindult. még mindig fájt a kezem de legalább nem annyira mint tagnap.

-Te Puff!-Szólítottam meg a nyulam aki 2 óra után hajlandó volt felkelni.-Miért is ez a neved?-Tettem fel a rég elfeledett kérdést.

-Mert fel tudok "robbanni".-Hitetlenkedve néztem rá, de több magyarázatot nem adott. Átvágtunk az erdőn majd egy réten kötöttünk ki, majd újra be az erdőbe. 1 óra kutyagolás után egy halk nesz csapta meg a fülem, amit mindenki más is észlelt.

-Fedezékbe!-Suttogta Ili a parancsot, amit mindenki vonakodás nélkül teljesített. Én egy viszonylag szélesebb fa mögött találtam rejtek helyet. "Szerencsémre" magam mögött hallottam meg a bokor rezzenését. Idegesen kerestem a zaj forrását, de semmit sem láttam. Már majdnem megnyugodtam mikor egy szürke hiúz ugrott elő a bokorból egyenesen engem célba véve. Ijedtemben felkiáltottam ami ordításba ment át, miként ráharapott a gyógyulásban lévő, hárításra használt karomra. Én meg természetesen hogy fogait még mélyebbre tudja fúrni, jól fejbe vágtam a szegény állatott nem egyszer. Válaszként karmait vájta a combomba.

-Dominó!-Ugrott elő Puff a pulcsimból. A hiúz elengedte a karom és behúzta a füleit bocsánatkérően.-Most pedig tessék bocsánatot kérni!-Rivallt ránk mint egy rossz anyuka.

-Bocsi Dominó...-Kértem én először bocsánatot.

-Én bocs....-Válásszolt kissé rekedt  hangján.-Csak azt hittem ti is vörös ruhások vagytok....-Szégyellte el magát.

-Semmi baj Dominó... mondjuk talán egy kicsit másképp is megismerkedhettünk volna.-Vakarom meg a tarkóm, majd megsimogattam a macska fejét. Néhány falevél súrlódását lehetett hallani és egy tör állt bele az oldalamba. Azonnal kikaptam a kést az oldalamból és rászorítottam a kezem.

-Szabi!-Érkeztek meg a lányok. Niki majdnem rátámadott Dominóra de Lekká megakadályozta. Befeküdt a lány elé, aki hasra esett.-Lekká!-Morrant rá a lányra. Az erdőből egy fekete hajú fiúcska ugrott elő egy másik tört szorongatva.

-Ne mozduljatok!-Figyelmeztetett. Én még ha akarnék se tudnék.

-Semmi baj Hirosi.-Fordult felé Dominó.-Ők barátok.-Adta meg a magyarázatot a hiúz. Hirosi kezei leengedtek és a tőreit zsebre rakta. Puff az óta hogy belém állt a tör, újfent behúzódott már nem kicsit véres pulóverembe. A lányok egyesével bemutatkoztak és elkezdtek beszélgetni.

-Nem szívesen szólok közbe, de mindjárt elvérzek!-Szóltam rájuk mert már megint kezdtem elveszíteni az eszméletem.

-Szabi miért nem szóltál előbb?!-Háborodik fel Niki de már mellettem is terem és segít bekötni a sebem.

-Gondoltam egyértelmű...-Motyogtam.

-Nem szabad elájulnod Szabi.-Jött mellém Viola. Már alig ültem a seggemen, ezért elfektettek és hogy még véletlenül se ájuljak el, Viola szilvásat játszott rajtam. Ő ütött én meg kékülni fogok. Még vagy 2 percig bírtam majd újfent elnyomott a sötétség.

***

-Nem!-Kiabálta valaki mikor felébredtem.-Nem vagyok hajlandó egy nyuszifiúval bárhová is menni! Most is miatta vagyunk még itt!-Háborgott az idegen hang. Nincs is jobb mint erre kelni...-Egy haszontalan senki!-Fejezte be utolsó mondatát ami szívemig hatolt. Tényleg ez lennék? Egy haszontalan senki?

-Fogd be a szádat Márk!-Rivallt rá az idegen hang tulajdonosára Niki.-Láttad milyen sérülések borítják!-Érvelt mellettem.

-Nekem nem avval van a bajom hogy ki van dőlve, mert az megértem! De higgyetek nekem! Csak a csapatot fogja hátráltatni!-Neki mennyire igaza van....-Ráadásul az ő állata nem is legendás!-Sorolta tovább az érveket.

-Ebbe sajnos egyet kell értenem.-Szólalt meg egy másik ismeretlen hang.-De arról szó sem lehet hogy csak úgy kitedd a csapatból, mert neked úgy kényelmes! Szóval erről ennyi!-Zárta le valamelyik legendás állat a beszélgetést.-Niki kérlek nézd meg felébredt e már. Minél előbb el kell indulnunk, várnak ránk.-Bennem csak az az egy kérdés fogalmazódott meg hogy :kik? Niki bejött és lehajtotta a fejét mikor meglátta hogy ébren vagyok.

-Mennyit hallottál?-Kérdezte. Sóhajtottam egyet de nem akartam válaszolni.-Szabi....-Kérlelt de megráztam a fejem.

-Ha ennyire haszontalannak tartanak akkor lehet hogy tényleg itt kéne hagynotok....-Mondtam de Niki ha nem feküdnék, akkor biztos fejbe kólintott volna.

-Ezt meg ne halljam még egyszer!-Szólt rám.-Nem fogom itt hagyni a legjobb barátom mert egy vadidegen faszi azt mondta hogy haszontalan vagy!-Morogta hogy azért valamennyire érezhető legyen a szeretete Márk felé.

-Pontosan kik is várnak?-Kérdeztem miközben segített felülni.

-Az utolsó előtti legendás állat és megidézője. Nem tudott ide elérni.-Adta meg a magyarázatot. Nikire támaszkodva mentem ki a kis kunyhóból amiben eddig voltam. Egy durván 4 fős csapattal indultunk tehát el. Mivel tényleg alig tudtam haladni, ezért Puff hátán folytattam az utamat. Márkot nem nyűgözte le a hatalmas nyúl látványa. Viola is felszállt mögém, mivel ő is lassacskán halad.

-Te is megkaptad azt amit én?-Kérdeztem tőle halkan.

-Csak fele annyit.-Válaszolta és mivel Puff ugrott egyet ijedten belekapott a pulcsimba, aminek hála felszakadt a sebem.-Ne haragudj nem akartam!-Kért gyorsan bocsánatot a sírás határán. Hátrafordultam és láttam hogy már könnyezik is. Megállítottam Puffot és ránéztem.

-Mi a baj?-Kérdeztem aggódva de csak megrázta a fejét.-Viola... most komolyan? Ovis korom óta a legjobb Niki. Szerinted evvel át tudsz verni?-Lehajtotta a fejét és még jobban sírni kezdett.-Na ne sírj!-Öleltem magamhoz. Megint miattunk áll a sor.

-Mi a baj Viola?-Jött oda Niki és Hirosi akinek nem tudom a nevét.

-Szedd már össze magad és menyünk!-Szólt ide hozzánk Márk. Sóhajtottam egyet és Violát magam elé raktam.

-Majd ha úgy látja jónak biztos elmondja.-Mondtam és rájuk mosolyogtam. Aztán tovább indultunk. Viola miatt nehezebb volt kapaszkodni, de csak megoldottam.