Állatok

Épségben

Niki maradt utolsó reményként. A sas meglátta Puffot a kabátomban. Pontosabban farkasszemet néztek egymással.

-Ha még egy karcolást ejt rajtad, kinyírom....-Morogta aranyos hangján Puff. Sajnos még ha akartam volna sem tudtam volna komolyan venni, de látszólag ő, ezt halálosan komolyan gondolta. Megint kezdtem elveszteni az eszméletem, amit a lányok is észrevettek. A sas elengedett én meg mint egy krumplis zsák ültem összegörnyedve a földön.

-Ch...-Csettegett az egyik lány.-Ennyitől így kidőlni?-Kérdezte. A kép már jó halvánnyá vált és a hangok tompultak miközben egyre jobban lettem rosszul.

-Tarts ki Szabi....-Kérlelt Puff a pulóveremből. Egy hangos sikítás és néhány üvöltés. Köztük állatok hangja harsant fel. Az volt az utolsó amit hallottam hogy valaki a nevemet ordítja.

***

Mikor felkeltem falapokat láttam. Felemeltem a fejem és Puff a mellkasomon feküdt és valószínűleg az igazak álmát alussza.

-Meghaltam?-Kérdeztem rekedten. Egy halk puffanást hallottam, majd dobogást és végül egy Niki fejet felém tornyosulni.

-Persze hülye!-Tájékoztatott. Amit csak megmosolyogtam.-De nem sok kellett hozzá.-Fejezte be és leült mellém.-Ha nincs ott Ili akkor ott maradsz.-Az idegen név hallatán összeszorítottam a szemöldököm.-A legendás állatával együtt korábban elindultak felénk, mivel közel voltunk egymáshoz, hogy majd szépen együtt megyünk. Én hát...-Mondta zavartan.-Elkeletkeztem arról hogy gyorsabban futok és szépen otthagytalak...-Már majdnem megszólaltam hogy feltűnt, de nincs erőm.-Itt a folyónál pont akkor kötött ki Ili... és mikor feltűnt hogy nem vagytok mellettem... visszamentem vele értetek.-Tájékoztatott a történtekről én meg egy mély levegővétel után becsuktam a szemem.

-Nem érzem a karom...-Jegyeztem meg, mikor feltűnt hogy tényleg nem érzem a karjaim.

-Ez érthető, hisz nagyon csúnyák a sebeid.-Jelent meg Viola, oldalán egy másik lánnyal, aki a jelek szerint Ili.-Az a madár jól elbánt veled.-Rossz visszaemlékezni arra ami történt.Ma megtanultam: Jobb hogyha nem érezd, minthogy érzed de fáj. Mert nekem annyira kezdett el fájni, hogy a könnyeim is kicsordultak. Mikor végre valamennyire sikerült lenyugodnom, Niki elment a hajó lapátjához irányítani azt, addig meg Ili társaságát élveztem.

-Nem messze, a Takaros és a Dorokos hegy lábánál van az én kis falum.-Kezdett bele a mesébe.-Tiro a legendás farkas eljött hozzám.-Farkas. Nem akarom bántani Puffot, de én szerintem jobban örültem volna Tironak.-Elmondta hogy mi a feladata és hogy érzi hogy hamarosan eljön a sötétség. Így útra keltünk hozzátok. De mire a folyó partjához értünk... már elkéstünk. Épp hogy titeket sikerült megmenteni.-Mondta, majd lopva körbenézett.-Azt mondom... hogy addig jó ameddig Niki és Viola agyáig nem jut el az infó, miszerint zombivá változtak a szülei.-Suttogta. Elkapott a rossz érzés. Hiába nincsenek szüleim, azért mégis csak az történt velük, aminek nem kellett volna.-Most meg a Holdszigetre igyekszünk. Ott beszélték meg a találkozót. Tiro azt mondja, hogy képesek álmukban kapcsolatba lépni egymással. A legtöbben elindultak már, de van még aki csak holnap indul. Reménykedjünk a legjobbakban... hogy mindenki épségben eljut a Holdszigetre....-Suttogta már a végét.-Nagyon... nehéz volt ott hagyni a szüleimet... ők azt mondták nem lesz semmi baj... de nagyon nehezen tudtam nekik hinni. Nem akartam eljönni... de valahogy mégis vágytam arra hogy eljöjjek. Végül a hír, hogy mi történt minden kételyt elűzött belőlem és útnak indultam Tiroval hozzátok. Így beszéltük meg Lekkával.-Mesélte. Néha kicsit megingott és elbizonytalanodott, de egy talpraesett lánnyal állok szembe, pont úgy mint Niki. Viola egy kissé törékenyebb de ez legyen a legnagyobb bajunk.-Fegyverünk csak a kis tőröm van amit elhoztam otthonról. Van valami amihez értesz?-Kérdezte, miután a még mindig alvó nyulat levette a mellkasomról. A fejem mellé rakta, így tökéletes rálátom lett egy sebre, ami a nyulam nyakán ékeskedett. Szóvá akartam tenni, de előbb illendően válaszoltam a kérdésére.

-Íjazni tudok jól...-Adtam meg a választ.-Mi történt Puffal?-Kérdeztem a lányra nézve. Egy kisebb mosoly húzódott ki szájára.

-A madár megkarcolta.-Válaszolta.-Egy igazi harci nyúl ez a Puff!-Mosolygott. Az emlegetett szamár épp akkor kelt fel. Ili segítségével felültem. Hátam a fa hajó egyik falának támasztottam. Soha nem bírtam a hajózást, de addig ameddig nem szembesülök a ténnyel, hogy én tényleg egy hajón vagyok, addig semmi baj. Ili kiment a 2 másik lányhoz. Bár fájdalmakkal dúsítva, de sikerült legalább Puff füle tövét elkezdenem simogatni. A sarokban fekvő Tirora néztem.

-Ketten vagyunk 6 lányra. Hát nem szuper?-Kérdeztem a farkastól, de választ nem igen vártam. Ő mégis válaszolt.

-Ne aggódj e miatt.-Válaszolta.-A végén több lesz a fiú.-Morogta és fejét visszahajtotta a lábára és pihent tovább. Puff meg újra álomra hajtotta a fejét. Viola bejött a kabinba egy kis étellel. Nekem ajánlotta, hogy egyek mert gyenge maradok. Én hallgattam rá. Kár hogy Ili csak magára pakolt, mi meg ugye nem tudtunk semmit hozni. Kicsit szégyelltem is magam miatta hogy neki kell eltartania mindegyikünk. Aztán lepihentem.

***

-Szabi!-Ébresztgetett Niki. Nyöszörögve és kicsit morogtam, de azért felkeltem.-Nem messze kell lennie egy kis házikónak.-Tájékoztatott majd kiment. Értetlenül néztem után, de inkább kiszálltam az ágyból. Bár még mindig fájt mindenem, egy kis segítséggel sikerült talpon maradnom. Ez a kis segítség pedig Puff lett. Hirtelen hatalmasra nőtt, pont akkorára hogy kényelmesen felférjek a hátára.

-Hát ezt meg...?!-Akartam megkérdezni hogy hogy csinálj, de utána ugrott egy jó nagyot én meg kiáltottam egy kisebbet.

-Halkabban vadbarom!-Szóltak rám egyszerre ketten.

-Könnyű azt mondani!-Rivalltam árjuk. Puff zavartalanul folytatta az útját. Bár fájdalommal fűszerezve, de sikerült a hátán maradnom. Niki zavartalanul tudott követni, de Violára és Ilire sokszor várni kellett. Végül elértünk egy kisebb erdő közepére. Nem itt volt a megbeszélt hely, de mivel már jócskán besötétedett, itt vertünk tábort az éjszakára. Mivel sokat aludtam, én maradtam fenn egy ideig hogy a többiek pihenhessenek. Fene se gondolta hogy ilyen nagy ez a sziget....