Állatok

Árulás

Odamentem hozzá és felé nyújtottam a kezem. Kinyitotta ég kék szemét és kezet fogtunk.

-Örvendek a találkozásnak.-Mosolyogtam rá. Egy biccentéssel válaszolt és felállt.

-Üdvözöllek a panda templom bejáratánál!-Tárta szét a karjait Fiona.-Hiába próbálkoztam: a templomba nem lehet egyedül bemenni.-Márkra pillantottam aki kissé feltűnően bámulta Fionát. Ch. Fiúk! Nem foglalkoztam vele inkább rögtön a lényegre tértem:

-Mit kell tennünk hogy bejussunk oda?-A lány a pandájára pillantott aki felkelt ülőhelyzetéből és a lány mellé telepedett le újra. Becsukta szemeit és gondolom én, kommunikálni kezdett Fionával.

-Én és egy másik, pandát megidéző ember kell hogy kinyissuk.-Mondta én meg azt hittem ott fogom leszedni annak a szerencsétlen lánynak a fejét.

-Előbb szólni luxus?! És ha nincs velünk egy ember se aki rajtad kívül pandát idézett?!-Háborogtam. Viola és Hirosi a vállaimra tették a kezüket, vettem egy mély levegőt és lenyugtattam magam.-Utána?-Türelmetlenkedtem.

-A maradék 3-om ember bemegy és elveszi a templom közepéből a talizmánt. Ennyire egyszerű.-Mosolygott bájosan mire én csak a szemem forgattam. Egy ekkora hadd ne mondjam mit! Odament Violához és elkezdte neki magyarázni hogy mit és hogyan kell csinálnia. Viola nagyban bólogatott.

-Bűzlik nekem itt valami Lekká.-Szóltam Lekkához aki mellettem állt és bólogatott. Kis szerencsétlenkedés után sikerült megnyitniuk a templomot amibe mit sem sejtve sétáltunk be.-Bent vagyunk de nem látok semmit!-Kiáltottam ki. A kő ajtó ami a kijáratot zárta hangos puffanással esett a földre. Még egy hangos sikolyt is hallottunk ami Violától származhatott. Az ajtóhoz futottam és egy hatalmas ütést mértem rá, de a kőfal meg sem érezte.-A rohadt életbe!-Ordítottam miközben tovább püföltem az ajtót.-Ha bármi baja esik a barátnőmnek, ha kijutok esküszöm hogy kinyírlak!-Ordítottam. szinte reménytelennek hatott hogy meghallják.

-Biztosíthatlak róla hogy nem fogsz kijutni onnan. Vagy ha igen, nyugodj meg: a barátnődnek max annyi baja lesz hogy mellénk áll.-Mondta az egyik srác akik megtámadták Szabit és Violát indulásunkkor.-Meg talán elszórakozunk vele.-Kijelentésére ölni tudtam volna. Talán levezetem a dühöm Márkon.

-Ha hozzá mersz nyúlni te féreg kiheréllek!-Ordítottam. A 2 fiúnak kellett lefognia hogy ne tegyek kárt magamban miközben próbálok kitörni.

-Nyugodj le Niki!-Szóltak rám erélyesebben.-Gondolkodj tiszta fejjel!-Abba hagytam a kapálódzást aminek hála másodpercek múlva elengedtek.

-Várunk.-Jelentettem ki és leporoltam magam amennyire tudtam.

-Mire? Égi áldásra?-Akadt ki Márk.

-Égi áldásra nem. Csak Szabira.-Mondtam és nekidőltem a falnak.

-Majd pont Ő fog megmenteni!-Kiabált Márk.

-Fogd be Márk.-Mondta Hirosi nyugodtan.-Gondolkodj egy kicsit. Se ki, se betörni nem lehet. Szabi nyulának van egy különleges képessége, pont úgy ahogy a mi állatainknak is. Lekká képes 300km/h-val futni, Dominó képes 50 méter magasra ugrani, Arneusz képes a leghalkabban közlekedni, bújkálni és a leghajlékonyabb. Tiro a legjobb eszelősebb és hiába magányos farkas, a csapatmunkában is remek. Ez tesz minket különlegessé, pont úgy, ahogy a nem legendás állatokat is. Ahhoz hogy kijussunk, félre kéne tenni egy kicsit a negativitásod! Gyenge, de a csapat tagja.-Érvelt egymás után. Olyan infókat mondott hogy a szám is tátva maradt. Honnan tud ez ilyeneket? Mindegy. A lényeg hogy meggyőzte Márkot. Türelmesen vártunk, vártunk és csak vártunk.

*Szabolcs sz.sz.*

-Nem érdekel Puff! Ha bajban vannak?-Kiabáltam a nyulammal.-Elmegyek utánuk és te is jössz velem!-Szögeztem le. Felkaptam az ágyról és tűrve a fájdalmat amit azzal okozott hogy belém harapott elindultam. Követtem a kitaposott bambusz nyomait. Puff lemondóan kettőzött be a pulóverembe. Az út egy romos templomhoz vezetett.-Van itt valaki?!-Kérdeztem hangosan.-Hahó!-Ismételtem meg. Mivel nem jött válasz körbe jártam a templomot. A fülem a falnak nyomtam és próbáltam hallgatózni.

-Hallom őket.-Mondta puff.-Állj hátrébb.-Mondta miután kiugrott a pulcsimból. Nem tudom mire készül, de azért tettem amit kér. Hamarosan egy hatalmas Puffanás következett és egy porfelhő. A kőfal leomlott én meg Puffért mentem és felkaptam a földről az eszméletlen nyulakat és hátrébb álltam. Niki futott ki mint a villám és ugrott a nyakamba.

-Annyira imádlak!-Kiáltotta.-Már azt hittem nem jössz értünk.-Mondta miközben a szuszt is kiszorította belőlem.

-Mi történt?-Kérdeztem miután nagy nehezen elengedett. Egy rövid és tömör beszámolót kaptam arról hogy mi történt. Nem tudtam mit reagálni. Visszamentünk a ladikhoz és hosszas tanakodásba kezdtünk hogy hogyan tovább.

-Szerintem menjünk a többi talizmánért.-Mondta Márk.-Nem azt mondom, hogy ne próbáljuk meg megmenteni a barátotokat.-Kezdett bele mielőtt bárki megszólalt volna.-Csak azt, hogy ne most. Gondoljatok bele: Azt se tudjuk hogy hova vitték. Kockáztassuk a bőrünket és sok ember bőrét feleslegesen? Ne. Inkább keressük meg a talizmánokat és közben nyomokra bukkanunk és talán úgy vissza tudjuk szerezni. Nagyon sajnálom hogy Fiona átállt, de nincs mit tenni. Viszont az az egészben a legrosszabb hogy túlerőben vannak. Mi vagyunk 4-en harcképesek, ők meg 5-en. Ezzel még nincs baj, de ha Viola is melléjük áll.... Nehezebb lesz ez az egész mint gondoltam. Hol vannak a következő talizmánok?-Kérdezte az állatokra nézve akik mellettünk feküdtek.

-Északi-sark, Monujuki-hegység, Ahonter dzsungel, a hatodikról pedig nem tudjuk. Kétség kívül őt lesz  a legnehezebb megtalálni. Annyi biztos hogy a felszín alatt kell majd keresnünk. De ez táv fogalom.-Mondta Tiro. Ennyi erőből világ körüli útra is indulhattunk volna... Én a többire nem voltam kíváncsi, így bejöttem a fedél alá és simogattam Puffot, aki már ugyan magánál van, de még mindig alszik. Hogy képes ennyit aludni? Mondjuk eléggé nagyot robbant nem olyan rég, de akkor is! Ez kész katasztrófa! Még Niki apjának a medvéje sem alszik ennyit.

-Mit szólnál ahhoz, hogyha megtanítanálak valamire?-Jött be Niki és leült mellém.

-Mi lenne az?-Kérdeztem kíváncsian.

-Hogy hogy tudod Puffot nyugalmi állapotba tenni.-Mosolygott rám.

-Egyfolytában nyugalmi állapotban van.-Mondtam utalva a folytonos alvására. Niki megrázta a fejét.-Legyen!-Egyeztem bele mert meg szerettem volna már rég tanulni.-Fel kell ébresszem?-Mutattam az ölembe alvó nyúlra.

-Hát jó lenne.-Válaszolt a flegma stílusán. Hogy vannak ilyen hangulatváltozásai?

-Ébresztő álomszuszék.-böködtem meg. Semmi. Még egyszer. Semmi. Felemeltem és megráztam. Semmi. Szerencsétlen nyúl. Adjak neki hideg fürdőt? Áh! Ahhoz túl cuki.

Sziasztok! Emberek olvassa egyáltalán valaki ezt a könyvem?(csak mert alig látom) Nem azért kérdezem mert akkor abbahagyom, csak akkor nem foglalkozok vele annyira.