Állatok

Sajnálom!

Órákig bolyongtunk a labirintusba, ami egyre csak aggasztott. A falai kőből vannak és mivel Dominó kinn maradt, még ha akarnánk se tudnánk sok mindent tenni.

-A közelben vagyunk.-Mondta Márk.-Az erő talizmánja. Itt van a közelben.-Harsogta mintha valami filmbeli narrátor lenne.

-Akkor minél hamarabb szerezzük meg és tűnjünk innen.-Morogtam. Minél hamarabb el akarok erről a helyről tűnni.-Kezdek besokallni ettől a labirintustól.-Motyogtam az orrom alatt. Órák óta itt vagyunk. Minél előbb ki akarok innen menni. Remélem Szabival minden rendben van.

-Itt van!-Kiáltotta Hirosi és már futott is a talizmánhoz. Bár ne tette volna. A padló szétcsúszott a lábai alól így megint nekünk kellett elkapnunk.

-Nem tudom ki találta ki ezt a szart de egyszer még kinyírom!-Dühöngtem miközben Hirosit Márk és Ili segítségével felhúztam a lyukból. Mikor végre elértük a talizmánt, Egy egyszerű mozdulattal levettem a kis tartókőről amin állt.-Elfelejtettem hogy a filmekben itt szokott az történni hogy beomlik a barlang... de mivel nincs itt barlang-Befejezni nem tudtam, mert a föld megremegett alattunk. A kő labirintus falai egyesével dőltek le, ami rám nagyon sokszor a szívinfarktust hozták.

-Niki.... ezt többet ne!-Kérlelt Ili. Életemben talán először éreztem szarul magam.

-Nocsak. Csak nem a mi herélő kisasszonyunk?-Mind a 4-en a hang irányába fordultunk, ahol a számomra túl jól ismert fiatalember állt.-2 nap 2 felbecsülhetetlen értékű emlékművet lerombolni? Ehhez is kell pofa!-Ördögien felröhögött. Hamarosan megjelent mögötte 4 másik alak is. A 3-om lány Fionával együtt és a másik fiú. Niki legszívesebben rögtön nekirontott volna de helyette vett egy mély levegőt.

-Téged ki kérdezett?-Vetette végül oda jobb ötlet híján. -De ha már így itt vagytok, csak nem a herélésre jöttetek?-Kérdeztem pimaszul. De tisztában voltam benne hogy lehet nem kéne túlfeszíteni a húrt. Bár ugyan annyian vagyunk, valamennyire mégis fölényben vannak. Tekintve hogy Dominó nincs velünk. Felvettem harcias állásom ahogy a körülöttem lévők is. Már majdnem egymásnak ugrottunk elkiáltottam magam.-Bye!-A talizmánt használva elsöpörtem az előttük állókat.-Szégyen a futás de hasznos!-Kiáltottam és Hirosit a vállamra kapva kezdetem el futni a romok között. Ili és Márk kisvártatva követtek én meg figyeltem arra nehogy lehagyjam őket.

-Miért engem viszel?-Háborgott Hirosi a vállamon.

-Mert neked nincs itt az állatod. Nélküle nem tudod velünk tartani a tempót.-Világosítottam fel. A továbbiakban inkább játszotta a megsértődöttet. Elsőként értem Szabihoz (minő meglepődés) ott aztán letettem Hirosit és visszamentem Iliért és mire vele is megérkeztem Szabihoz Márk is befutott. Térdére támaszkodott és úgy lihegett.

-Kösz.-Köszönte meg a nagy semmit.-Máskor avass be a terveidbe!-Kért meg kicsit sem kedvesen.

-Bocs hogy nem kötöm a te és többek között az ellenség orrára is a tervem! Szabi! Pakolunk! Tűnjünk innen mielőtt ezek utolérnek!-Kérleltem őket talán némi félelemmel. Bár bevallani nem merném, de biztos hogy benne van a nagy sietségembe ez is. Szabi se szó, se beszéd pattant fel és néhány cuccot magára véve indult el a csónak felé. Ő is erre várt, remek! Csak sétáltunk, természetesen sietősen és én egyre inkább azon töprengtem hogy hogy tudnám vele finoman közölni.

-Niki.-Szólított meg a szóban forgó személy. -Van valami baj?-Kérdezte aggódva. Megráztam a fejem. Sóhajtott egyet és előre fordult. Látta hogy nem akarok róla beszélni. Szeretem amikor nem akarja harapófogóval kiszedni belőlem, csak hagyja hogy emésszem. Mert ha egyszer megemésztettem, akkor úgy is elmondom neki. Csak ez pont olyan, hogy akármeddig emészthetem, egy ideig nem fog hagyni nyugodni a tudat hogy mire készülök.

***

Többnyire eseménytelenül jutottunk el a kis bárkánkhoz. Ott aztán felszálltunk, mindent lepakoltunk és én elbattyogtam a bárka elejéhez. Ott aztán leültem és államat a bárka oldalának támasztva gondolkodtam.

-Mikor akarod vele közölni?-Jött ide hozzám Márk és szólított meg közömbösen.

-Azt se tudom hogy mondjam el neki...-Szomorkodtam.

-Nem tudom, de siess vele!-Buzdított és meg csak rá morogtam. Lekká dörgölőzött a lábamhoz, én meg elkezdtem simogatni a füle tövét. Jóleső dorombolásba kezdett.

-Mit csináljak Lekká?-Kérdeztem tőle elkeseredve.

-Azt, amit a szíved diktál.-Adott egy megfoghatatlan támpontot. Veled is sokra megyek drága barátom. Magamba morgolódva gondolkodom hogy hogy is kéne elé állnom.-Aludj rá egyet.-Adott egy megfoghatóbb tanácsot Lekká. Valami hasznosat is mondott.

*Szabi sz.sz*

-Elmegyünk.-Suttogtam nyulam fülébe.

-Biztos vagy benne?-Kérdezte aggódva Puff. Bólintottam.-A levél megvan?-Kezdett el nézelődni. Felmutattam neki egy levelet amibe írtam egy rövidke búcsút. Egyedül Hirosi tud arról, amire most készülünk, de ő teljesen megértett minket. Ha nem velük, akkor egyedül megyek tovább és megkeresem a 6. állatot. Jobb ez így mindenkinek. Nikin is látom hogy ő is látja hogy csak hátráltatok mindenkit, belátta ő is csak nem akarja elfogadni. Befekszem az ágyba és lepihenek.

***

Ahogy sejtettem valamikor éjszaka keltem fel. Erre az időre vártam. A levelet a kis íróasztalra raktam és szomorú mosollyal az arcomon kiléptem a kabinból. Egy könnycsepp tört utat magának, aztán még egy és még egy és még egy. A bárkánkat irányító Hirosira néztem aki szomorúan félreállt a kabinnal. Már kiértünk a dzsungelből és ez az én szerencsém.

-Minden jót barátom!-Búcsúzott el.

-Nektek is! Találkozzunk még!-Kívántam nekik szerencsét és mondtam el vágyamat.-Isten veletek!-Integettem a kabinnak ami távolodott a hold fényében. Itt a vége. Sajnálom Niki... De ennek így kellett lennie.

*Niki sz.sz*

"Kedves Niki!

Biztos vagyok abban, hogy mikor te ezt a levelet olvasod, akkor én már elmentem.  Nem örökre, de elmentem. Jobb ez gy mindenkinek, hidd el! Sajnálom de ennek így kellett lennie! Majd meg találkozunk!

Szeretettel: Szabi."

A levél elolvasása után szemeim könnybe lábadtak. Elment.

-Látom nem kellett neked törnöd a fejed a búcsún.-Szólt egy csípőset Márk. Ili abban a pillanatban fejbe vágta.

-Hogy lehetsz ennyire tuskó?!-Háborodott fel. Odajött hozzám és megölelt. Nem olyan védelmező és menyugató mint Szabié de nincs kivetni valóm ellene.-Semmi baj! Azt írta a levélben hogy még találkozni fogtok! Ne add fel a reményt!-Suttogta. Nagyon Remélem Szabolcs, vagy ha mégsem, eljátszom a nótáját.

-Mi a következő megálló?-Ment ki Márk Hirosihoz.

-Monujuki-hegység.-Válaszolt félvárról Hirosi. Nyugtalan és ez nem tetszik.