Állatok

Sötét vihar

Az utolsót is leütöttem. Elvettem tőle a dolgait és megtorpantam.

-Puff! Hogy kell ezeket használni?-Néztem nyulamra segítsék kérően. Ő csak rám nézett fekete gombszemeivel és nem válaszolt.

-Hiba a tervben?-Jött egy ismeretlen hangtól a kérdés. Megfordultam a saját tengelyem körül. Az egyikük felébredt.-nincs szerencséd nyuszifiú.-Mondta gúnyosan és elindult felém. Én csak hátat fordítottam neki és futni kezdtem egyenesen a szekerek felé.

*Külső szemlélő*

Szabolcs a talizmánokat használta ahhoz hogy elkerülje a támadásokat amik őt érték miközben futott. Nyula eszeveszett sebességgel futott utána. Lekká talizmánját használva mint a villám futott, hogy aztán Dominó talizmánját használva a magasba röppenjen. A panda talizmánt aktiválva a körülötte lévők megfagytak. A szekéren találta magát amin érkeztek. A farkas talizmánnal Puff utasítására feltépte annak tetejét és kiszabadította a többieket. Legalábbis próbálta.

-Fuss Szabi!-Ösztökélte őt Hirosi és Ili is. Pont úgy, mint Niki.

-Csak benned bízhatunk! Menj!-Kérlelte őt a barátnője, amit nem szívesen de megtett. Felkapta Puffot és futott vele csak még maga sem tudta hogy hova.

-Merre Puff?-Kérdezte nyulát aki a pulóverébe rakott.

-Tök mindegy de egy olyan hely legyen ami sík és nincs rajta semmi. Egy mező például.-Jött a kielégít válasz.

-De miért egy ilyen helyre?-Kérdezte értetlenkedve Szabolcs. Puff vett egy mély levegőt.

-Ha meg akarod menteni a világot akkor áldozatot kell hoznod. A medálokat aktiválni kell.-Válaszolt Puff.

-Milyen áldozatot?-Kérdezte meg félve Szabolcs.

-Nem neked, hanem nekem és a társaimnak. Lekká gyáva nyúlként elhagyta a földet, de a többiek itt vannak. 3-an vagyunk 3-om ellen. Nálunk vannak a medálok. Fel kell áldoznunk azt amink van Szabolcs. Az életünk és a lelkünk is.-Válaszolt Puff. Szabolcs megtorpant.-Meg kell tenned Szabolcs. Most csak ebben bízhatunk. Te, vagy az egész világ?-kérdezte Puff.

-Én....-Suttogta megtörve Szabolcs. Körbenézett. Egy mezőn voltak, ahol a közelben semmi nem volt. Csak fű és néhány virág.-Itt jó lesz....-Mondta könnyeivel küszködve a fiú.-Mit kell tennem?-Kérdezte nyulától.

-A medálokat tedd le a következő sorrendbe: Gepárd, Hiúz, Farkas, Panda, Leopárd nyúl.-Kérte meg Puff Szabolcsot.-Most pedig ismételd: Urzeka pado, eltandre mi vano!-Harsogata Puff.

-Urzeka pado.... eltandra mi vato!-Ismételte Szabi. Majd még egyszer és még egyszer. A föld remegni kezdett, az égen viharfelhők jelentek meg és Szabi térdre rogyott. A Talizmánok felemelkedtek a földről. A viharfelhők középpontosan értek el a talizmánokig, ahol egy villám a földbe csapott. A talizmánok világítani kezdtek. Szabolcs kimondhatatlanul remegett. Vége. Ez járt a fejében. A talizmánokból egy fénycsík tekeredett Szabolcs köré, ami kiszívta minden erejét. Puff ha nem állat lenne, könnyei már rég patakokban folynának. Látnia kellet barátját kiszáradni, hogy aztán a hamvát elnyelje a vihar. aztán esni kezdett. Nem rendes eső volt ez. A cseppek amik leestek egy-egy élőlényre, fehérek voltak és akire ráestek, megtisztult. Aztán ő maga is köddé vált, mert a világban nem maradhatott egyedül. Az emberek visszanyerték eredeti énjüket. Mindenki boldog volt. Kivéve azt a  pár embert akik jobban kedvelték Szabolcsot. Eltűnt. Soha nem is látták viszont.

Vége

Köszönöm hogy velem tartottál ebben a könyvben! Találkozzunk egy másik könyvemben, legyen szép napotok!