Állatok

Úton a megbeszélt helyre

-Holdsziget közepe.-Mondta Lekká, majd óvatosan lopakodva indult el a folyosón, figyelve hogy nem látszódjon az ablakokon keresztül. Nem mintha akkora lenne hogy kilátszódjon, de a biztosra megy. Utána indult el Niki, Viola majd én is Puffal. A feltett kérdéseimre még mindig nem válaszolt, de már azokra nem kérek választ. Inkább a most felgyülemlő kérdőjelekre szeretnék minél hamarabb minél pontosabb választ kapni és csak reménykedni tudok hogy nem lesz semmi baj. az épület hátsó bejáratát használtuk a távozásra, így egy sikátorban kötöttünk ki. Folytattuk az utunk, egymás után libasorba. Végig futott a hátamon a hideg amikor meghallottam a prédikátor hangját.

-Bújjatok elő! Bújjatok! Akkor talán életben maradhattok!-Szövege megváltozott ami miatt elkezdtek megfeszülni az izmaim. Még ha nincs is sok. Viola hátán is végigfutott valami félelemre utaló jel. Niki meg csak némán figyelt. Miután a prédikátor tovább ment, mi is folytattuk utunk. Igyekeztünk feltűnés mentesek lenni. A város fala felé indultunk meg, hogy ott majd mi szépen átmászunk. Szerencsénkre csak 2 utcányira van az iskola a faltól, így eléggé könnyedén oda tudtunk volna érni, ha az utolsó folyosón, nem vár ránk kedvenc tanárom, aki végignézte hogy hogy vérzek el a földön. Szuper! Tekintete ködössé változott miként meglátott.

-Ide emberek ide!-Harsogta, de mielőtt folytathatta volna, Lekká leteperte és ráfújt. A nő holtsápadt arcizmai megfeszültek majd eszméletét vesztette.

-Nem halt meg, nyugalom.-Szólt Lekká hozzánk, miközben szája nem mozgott. Puff kényelembe helyezve magát aludt tovább a pulóverembe. Hogy hogy képes ennyit aludni, azt még jó magam sem tudom. Biztos kell neki az energia az egész napos alváshoz.

-Kezd a mászást Viola.-Kérte meg Violát Niki, de nekem akkor jutott el valami kis szikra az agyamig.

-Lekká.-Szólítottam meg a gepárdot aki felém fordította a fejét, jelezve hogy figyel.-Akkor ez az egész az egész világon megtörtént?-Kérdeztem a zombi alakokra utalva.

-Szerencsére nem. Miért?-Kérdezett vissza.

-Akkor honnan tudják a többiek hogy el kell menniük a megbeszélt helyre?-Kérdeztem, de választ már nem kaptam.

-Ott vannak!-Kiáltotta a prédikátor egy jó kis tömeggel a nyomába.-Elkapni őket!-Uszította ránk őket az ember. Hátraarcot vettem és igyekeztem felkapaszkodni a falon. Niki és Viola már fenn vannak.

-Mondtam már hogy nem tudok falra mászni?-Kérdeztem pánikolva. Niki és Viola is nyújtotta felém a kezét. De amikor elkaptam volna hangos puffanással értem földet. Puff kiugrott a pulóveremből és beállt a lábaim közé. Mire kettőt pislogtam akkorára nőtt hogy simán át tudtam mászni a hátáról a kerítésre.-Puff?-Kérdeztem hitetlenkedve. A hatalmas lény átugorta a kerítést, Lekká köddé vált, én meg jobbnak láttam leugrani.

-Nincs idő a magyarázkodásra Szabi.-Közölte telepatikusan Puff. Újra összement. Felkaptam a kezeim közé és futottam Nikiék után.

-Különleges alakulat utánuk!-Harsogta a prédikátor. Nem is csodálom hogy az lett ekkora hanggal. Mivel a közelben egy nagyobb domb sincs, így egyenesen a Turul folyó felé futottunk.

-Ott vannak!-Kiáltotta valaki. Hang alapján fiú.-Csenge, Gabi utánuk!-Adta ki a parancsokat.

-Hátra ne nézz Szabi!-Szólt hátra Niki. Nem fordult hátra, de azért hátraszólt. Niki mint a villám futott így Violával nem kicsit maradtunk le. Mire megláttuk a folyót már kiköptem a tüdőm.

-Nhem... bhírom... thovább....-Szóltam Violának aki ugyan így állt. Nem mertem hátranézni hogy megtudjam megállhatunk e. Hiába nem éreztem már a fájdalomtól a vádlim, hiába vert a szívem gyorsabban mint bármikor egyszerűen a félelem futtatott. Tényleg nem vagyok több egy nyúlnál. Egy félős, imádni való, répazabáló nyúl. A lábam már alig bírtam megemelni és ennek meg lett a következménye. Elestem. Hangosan zihálva vettem a levegőt de már annyira elfáradtam hogy nem tudtam felkelni. Viola sietett segítségemre de ő is így járt. Niki hol vagy és mit csinálsz?

-Gyerünk Szabi! Ne add fel mindjárt ott vagyunk!-Szólalt meg a fejembe Puff, de nem nagyon jutottak el a szavai a tudatomig. Vagy ha el is jutottak nagyon gyorsan el is tűntek onnan.

-Mindjárt utolérjük őket!-Kiáltotta a lány. Hátranéztem. Alig választhatott el minket 100 méter és jöttek. 4-en vannak. Az egyik lánynak Barna a másiknak piros a haja, a fiúk közül az egyiknek kék rövid, a másiknak pedig szintén rövid fehér. Rajtuk is van sok izzadság csepp, de ők így is sokkal tovább bírnák. Egy sas rikoltott fenn az égen, de hamarosan már felén száguldott a többiekkel. Igyekeztem talpra szökkenni, de miként felálltam térdre estem. Ma már másodszor érezhettem ahogy egy hatalmas sas (jelenleg fehér)  felkap és arrébb rak le. Viola félelmében felsikoltott. De többet már nem láttam. Minden erőmmel a szememet védtem, mert a sas azt szemelte ki célpontjául.-Vin!-Kiáltott a lány.-Ki ne kapard a szemét!-Szólt rá. A sas éles karmaival és erős lábával összeszorította a nem kicsit vérző kezeim. A meleg folyadék az egész karomat díszítette. Viola sikoltott egy utolsót de betömték a száját. Ki akartam rántani a sas szorításából a kezem de evvel csak azt értem el hogy csőrével belecsípjen az éjfekete hajamba. Niki...-Maradj nyugton szép fiú...-Ajánlotta a lány. Az arcomon is megéreztem a meleg folyadékot ami valljuk be, nem kicsit rémisztet meg.-Nálatok könnyebb célpontot nem is adhattak volna.-Violára néztem aki már nagyban könnyezett. Száját betömték és a 2 fiú lefogta. Addig jó ameddig csak ezt csinálják vele.

Sziasztok! Úgy döntöttem kirak egy új könyvet, így 3-5 naponként lehet majd számítani részekre! (legalább is remélem hogy lehet majd számítani részekre(de lehet előbb is)). Ha valaki szereti a BTS-t vagy csak szimplán van kedve, nyugodtan lessen bele! Legyen további szép napotok/estétek! ^^