Állatok

Külön utakon

Mióta elváltunk, a csapatban alig szóltunk egymáshoz. Hirosi nyugtalankodva nézelődött, Márk duzzogott mert nincs kit piszkálnia, Ili a hajót vezette én meg leginkább egy rögtönzött labdával játszottam Lekkával, amibe idővel Dominó is csatlakozott. Egyszóval 2 személy kivételével unalmasan telt az utunk. Ili szomorú is mert a hegység után nem biztos hogy visszatérünk szeretett tutajához. Ez pedig nem tetszik neki. Nekem se tetszik jelen helyzetben minden, de legalább még mind életben vagyunk. Csak ez lebeg a szemem előtt. Életben maradni. Hogy aztán a szüleim kajaiba zuhanva sírjak ki mindent. De addig, több ilyen nem fordulhat elő. Nem fogom hagyni hogy valaki, bárki ártson nekem. Nem hagyhatom. Nem lehetek gyenge!

*Szabi sz.sz*

Mióta elhagytam a tutajt, egyre jobban nyomja a lelkiismeretem valami. Valami aminek nem kéne. Talán a bűntudat lenne az amiért otthagytam őket? Talán. Vagy rossz előérzet. Akkor legyen inkább az első. Rossz előérzetem akkor szokott lenni amikor valamelyik barátom van bajban. (Ebből meg túl sok választás nincs) Ez megrémiszt. De ha még ott is lennék, képes lennék megvédeni? Van bennem elég kurázsi hogy megküzdjek legalább egyikükkel? Nincs. Nincs mit szépíteni. Gyenge vagyok. Tartsatok ki! Hirosi, ne feledd az ígéreted! 1 hónap. Nem több. Ennyi idő kell hogy elteljen. Ott leszek. Ígérem!

*Niki sz.sz*

2 nap elteltével egy kikötővárosnál álltunk meg a tutajjal. Az élelmiszerkészletünk valahol az első nap elveszett. Reménykedve léptünk ki a stégre és indultunk meg a város felé.

-Nem tetszik ez nekem.-Morgott az orra alatt Márk.-Túl nagy a csend.-Nyugtalankodott miközben szemeit ide.oda kapkodva leste a lehetséges ellenfelek érkezését.-Álljunk fel a megbeszéltek alapján!-Jött a parancs. Bár nem szívesen, de csapatkapitánynak választottuk. Hiába szépítjük, ő a legjobb vezetőegyéniség. Bár összeveszett velem, lemondtam arról hogy én vezessem a társaságot. Van elég bajom így is. Felálltunk a hajón megbeszéltek alapján. Márk elől, én, Hirosi és végül Ili. Nem értettem a felállást ezért kaptam egy bőséges magyarázatot. Márk azért van elől, mert ő a "legerősebb". Én azért vagyok mögötte, hogyha kudarcba fulladna, akkor legyen ki védje a popsiját. Na jó. Nem pont így mondta de nekem jobban tetszik. Hirosi azért van mögöttünk, mert hála Dominónak, tökéletesen ugrik, így ha elől, vagy hátrébb szükség van rá, ő oda tud kerülni. Ili meg azért került hátra meg elméletileg a sok hajózás miatt jó a szeme. Még mindig nem értem, de remélem ti legalább igen. Egymás mögött haladva hatoltunk egyre beljebb a városban. Elbűvölő lenne a hely ha nem lenne ennyire kihalt. Az egész városnak régies beütése van. Beértünk valami piacszerűségre. Ili elindult a standokhoz. A standon elhelyezett pékételekért nyúlt, de én megfogtam a kezét.

-Észnél vagy? Mi van ha vannak itt csak nem mutatják magukat?-Lestem körbe aggódva.

-Éhes vagyok szóval nem érdekel.-Kirántotta a kezét az enyémből én meg végig néztem ahogyan elvesz egy cipót.-Egy ideje biztos nincsenek itt. Ezzel a kenyérrel kardozni lehetne annyira kemény.-Kopogtatta meg a stand fáján.

-Ha tényleg így van, mutasd meg!-Jött egy hang valahonnan. Egy kupacba egymásnak háttal álltunk be és szemléltünk körbe.-Ne féljetek még élnek. Elemésztette őket a sötétség ahogyan sokan másokat. Nem kell hozzá sok idő, mire titeket is utolér.-A fiú akivel találkoztunk felvilágosított.-Nocsak a nyuszi nincs veletek? Milyen kár!-Ironizált.-Őt majd külön kell megkeresnünk! Pedig répát is hoztam.-"Szomorodott" el és előlépett az egyik utcából.-Adjátok fel. Ez már veszett fejsze nyele. Már az elején tudtátok hogy nem fogtok nyerni!-A fiú arca elkomorult. A maradék utcából emberek özönlöttek ki, akik pórul jártak. De nem csak emberek. Állatok is. Nem is kevés.-Adjátok fel.-Szólított fel minket a srác. Vártunk.-Egyszer mondom még el: Adjátok fel!-Utasított újra. Megjelent a többi bájgúnár. Márk mögöttem tarkóra tette a kezét és térdre ereszkedett. Ijedten néztem rá, de mivel mindegyikük ezt tette, ezért nekem is meg kellett tennem. A srác ördögien felnevetett.-Elfogni őket!-Jött a parancs. Megindult felén néhány ember kötelekkel. Mindannyiunkat jól megkötöztek és felraktak a szekérre. A szekéren szótlanul döcögtünk órákat. Örülök hogy elmentél Szabi. Te legalább szabad vagy.

***

Ahogy egyre több idő óta mentünk egyre hidegebb lett, még mindent el nem lepett a hó. Aztán egy hatalmas kolosszus elé érkeztünk meg. Most először felnéztem. A hangulat nyomott lett már mikor indultunk. Most viszont már mindenki elkeseredett. Egyedül Márkot láttam másnak. Ő valahogy más.

-Niki....-Szólt egy messzinek tűnő hang. Fejem felemeltem és nézelődni kezdtem hátha meglelem.-Sajnálom....-Halottam meg az utolsó szavát Lekkának. Felordítottam a fájdalom miatt ami a hátamon futott végig. Mindenki rám nézett de ez nem igazán tudott érdekelni. A kötél ami a kezeimet fogta össze nem engedett egy könnyen, így könnyekkel küszködve fetrengtem a kocsiban. Az iszonyú fájdalom már az egész testemen végigment.

-Hamarabb mint gondoltuk. Gyáva vagy Lekká.-Mondta az egyik fiú akivel már meggyűlt a bajunk.-Ahogy a többiek is. Menekültök. Nem sokáig kell várni és mindegyikőtök így jár. Már keresik a maradék talizmánt. Semmi esélyetek.-Mormolta komoran a szavakat a srác.-Egy valaki maradt a világon, aki még segíthet rajtatok. A 6. legendás állat. De ha rajtunk múlik ő is az oldalunkon lesz.-Mi történik velem? Csak ez járt a fejembe. Vagy jobbat tudok: Miért történik mindez velem? A fájdalom egyre csak erősödött ameddig már ahhoz nem volt erőm hogy ordítsak. A többiek meg csak nézték ahogy szenvedek. Ennyit erről. Ha Szabi itt lenne, valahogy biztos segítene. Csak vergődtem a szekérben és levegőért kapkodtam.-Hamarosan....-Kezdte megint a fiú.-Mindannyiótok így fog járni!-Emelte meg a hangját. A kolosszusba vittek. pontosabban annak tömlöcébe. Mindannyian külön helyet kaptunk ezért még inkább fájt mindenem.

*Szabi sz.sz*

Lassan 2 hete hogy elváltunk. Azóta Puffal együtt járjuk az utakat. Most is az északi-sark felé tartunk. Bárhova mentünk, nem láttunk mást, mint palkátokat arról hogy Nikiéket elkapták. Már azt sem tudom mit akarok. Csak Puff van nekem, de ő csak alszik. Úgy terveztem hogy egy hónap múlva találkozunk mikorra én is megerősödöm. De erről lemondtam. Puffal nem lehet semmit sem csinálni. Egyedül abban a kis dologban bízhatok ami a nyakamban lóg. Nemrég adta Puff. Azt mondta hogy ez egy olyan dolog, ami akkor amikor szükségem lesz rá, segíteni fog. E mellett szent meggyőződése hogy a 6. talizmán és képviselője az északi-sarkon van. Én meg jobb híján követem az megérzését. De nem is értem miért, hisz' mi értelme van? Mindenki engem üldöz, napok óta alig aludtam, éhes vagyok. Fáj mindenem. Mit tehetnék én?