ɴᴇᴠᴇʀᴍɪɴᴅ

∆Meleg∆

Jungkook

Gyorsan szeltem Seol utcáit, mert minnél hamarabb jó helyen akartam tudni őt. A lépcsőház ajtaját a làbammal löktem be-mert a karjaimban a törékeny fiú feküdt-és kissé fáradva kezdtem el lépcsőzni.

Mikor az ajtónk elé értem, nehezen bekopogtam, és csupán pár percet kellet arra várnom, hogy Taehyung ajtót nyisson.

Nagy lendülettel nyitotta ki az ajtót-gondolom örült neki, hogy megérkeztem- ugyanakkor mikor meglátta azt, hogy hogyan és kivel jöttem haza, hátratántorodott.

De nekem erre nem volt időm. A fiúval a karjaimban beljebb léptem a meleg lakásba.

A fiú jólesően sóhajtott fel, és erősebben kapaszkodott ruhámba.

-Ez meg mégis mit jele-kezdte Tae meglepetten, de félbeszakítottam.

-Megigérem, hogy mindent elfogok magyarázni, de elöbb engednem kell neki vizet, ruha kell, ágy, étel és asszem egyenlőre ennyi.-hadartam el gyorsan, átgondva magamban, hogy mire lehet szüksége neki.

Úgy ahogy voltam, a fürdőbe indultam. Mikor beléptem-ahogy tudtam-becsuktam magam után az ajtót.

-Letehetlek?-susogtam a fiú fülébe, ki lassan bólintott.

Felültettem a mosógép tetejére, és mikor láttam, hogy rendben lesz, a kádhoz léptem és elkezdtem bele forró-legalábbis meleg- vizet engedni.

Habfürdőt is tettem bele, ezért a habtól nem látszott ki a víz felszíne.

-Le tudsz vetkőzni egyedül, vagy segítsek neked?-fordultam hozzá. A fiú ködös tekintettel nézett vissza rám.

Igennek vettem.

Lehámoztam róla kabátomat, és próbáltam nem elgyönyörködni magamat az arca látványa miatt. Annyira..annyira imádnivaló ez a fiú!

A bokszerét már nem vettem le. A hideg levegőtől libabőrös lett, és újból elkezdett kissé vacogni.

Megint a karjaimba vettem, és beleültettem a meleg vízű kádba.

Jólesően sóhajtott fel,még szemét is lehunyta a kellemes érzést illetően.

Elzártam a vizet, és megszólaltam.

-Jeon Jungkook vagyok. Majd mindent megbeszélünk, de elötte fontos, hogy rendben legyél. Ne aggódj itt maradhatsz, és adok neked ennivalót is, jó? Itt hagyhatlak egy kicsit míg hozok neked ruhát? Ott van sampon és tustfürdő is, nyugodtan használd azt, amelyiket szeretnéd.-viszonylag sok kérdést tettem fel neki, de ennek ellenére nem szólt, csak lassan bólogatott.

Egy nagyot sóhajtottam,majd gyorsan ruhákért indultam.

A Tae és az én közös szobánkban turkáltam, valami megfelelő ruházatért, mikor is benyitott.

Ideges tekintetét rám emelte, mondani akart valamit, de nem tette meg.

Csak azután szólalt meg, miután én kiemeltem a szekrényemből egy alsónadrágot, egy melegítőt, egy pólót és egy pulóvert.

-Ki az a fiú akit hoztál?

-Nem tudom a nevét. De ebben az állapotában nem is tudná elmondani. A boltban ahova mentem, ott volt. Nem volt pénze, és ételért könyörgött az eladónak. Nagyon hideg van odakint ő pedig csak egy szál pólóban és nadrágban, na meg valami szakadt papucsféleségben sétálgatott a hidegben. Nem tehettem meg azt, hogy otthaggyam.-mondtam megsimítva arcélét.

Meglepődésemre elhúzódott.

-Én értem, de miért csinálsz hajléktalan szállót, a házunkból?-a közönyös hangja megérintett, e miatt leeresztettem kezemet testem mellé.