ɴᴇᴠᴇʀᴍɪɴᴅ

∆Ki is a valódi démon∆

Jungkook

Fogalmam sem volt arról, hogy mi Jimin kedvenc színe.

Ezt a dilemmàt követte a másik, míg teljesen kétségbe nem estem ezt illetően.

Vajon ez megfelel neki?

Bármire néztem ez az egyetlen kérdés fogalmazódott meg bennem folyamatosan.

Neki is velem kellett volna jönnie, de ez nem történt meg, ami inkább rossz, mint jó.

De valahogy összehoztam a szobát, mégha pár személyesebb dolog hiányzott is gondolok én a képekre, a telefonra meg a személyes iratokra, mert Jiminnek az sem volt.

Gondterhelten foglaltam helyet a kanapén, és pont abban a szent pillanatban nyílt az ajtó, jelezve, hogy Jiminék megérkeztek.

Csend vette körbe őket, és ezt furcsálltam.

-Van valami baj Jimin?-aggódva néztem rá. Láttam rajta, hogy van vele valami. Szinte sírásra görbült a szája mikor tekintetünk találkozott.

Hátára simítottam, nyugtatás képpen, de kitört belőle a zokogás.

-Nem akarok itt lenni többé! Inkább megyek vissza az utcára!-sírta keservesen.

Megmerevedtem, és Taera néztem.

-Mit mondtál neki? Mit műveltél Taehyung?!

-Miért nézel így rám?! Nem tudom mi a baja. Tényleg. Jó voltam hozzá.

Hittem neki. Főleg akkor, mikor Jiminhez lépett és átölelte őt. Nem ölel meg akárkit, szóval tőle ez egy hatalmas gesztus.

-Most mennem kell dolgozni. Kérlek nyugdasd meg őt!

Ezután már itt sem volt.

De Jimin csak sírt.

-Üljünk le. Mi a baj?-a kanapéhoz húztam, és leültünk mind a ketten.

-Én csak... - mindkettőnk lélegzete elállt, mikor egymás szemeibe néztünk. Csak pár centiméter választott el minket.

Jimin már nem sírt.

Egy ideig szemeztünk.

Fogalmam sincs, hogy miért tettem, de éhesen kapva ajkai után döntöttem el a kanapén őt.

És ami utána következett visszafordíthatatlan volt.

Nem csak szex volt az, ami köztünk történt.

Minden csókban, minden egyes lélegzetvételemmel, az összes érintésemmel beleszerettem.

Akkor nem érdekelt senki és semmi. Mohón kaptam utána, minden egyes percét a magaménak éreztem.

S mikor végetért egy jeges érzés borított el.

Megcsaltam Taehyungot

"De én nem ilyen vagyok!" hajtogattam mégha ez nem is volt igaz.

-Jimin... - fogalmam sem volt arról, hogy mit mondjak neki.

-Taehyung megöl. Nem akartam ezt. Jobb ha megyek.- suttogta elhaló hangon.

-Szerelmes vagyok beléd.

Elhallgattam.

-Tessék..? Nem rég ismertük csak meg egymást. Nem lehet, nem lehet, hogy te-teljesen magamba roskadtam