∆Utórengés∆

472 55 6
                                    

A hosszas beszélgetésünk után egymás karjaiban aludtunk el.

Az éjjel hűvös volt, néha talán beis szökött egy-egy kis hideg szellő a bezárt ablakomon, de nem fáztam és szerintem Jimin sem.

Szorosan tapadt teste a testemhez, és semmiért nem cseréltem volna le ezt az érzést másra.

Mégha bárhol máshol is lehettem volna ebben a pillanatban, akkor is maradtam volna.

A tücskök ciripeltek eme csillagos éjszakán. A csillagos égbolt mellett, a kikövezett utat utcai lámpák világították be.

A sötét függönyön bizony egy kissé átszűrődött ez a fény ami a szemközti falat világította meg.

A gyönyörű hold ma is ragyogott mint mindig, de egészen mást adott ez most nekem.

Mert itt volt mellettem Jimin, de nem úgy mint máskor. Testünk és a lelkünk is egymásaié lettek. Egybefolytak akár a vanília és a csokoládé.

Most kezdtem el értékelni igazán őt. Azt, hogy milyen erős is ő valójában.

Azt, hogy mennyire elvolt ő nyomva sokáig. Megértettem őt, és nem hatott már meg olyan szinten a múlt, hiszen a végén az iránytűink egymáshoz vezettek minket.

Jimin megmozdult a karjaimban és a karomon fekvő fejét immár felém fordította, így nem a tarkóját néztem már.

Gyönyörű és békés arcát kémleltem, és erősebben dobbant talám a szívem ezáltal.

Telt ajkai kissé megmozdultak álmában, amire elmosolyodtam. Szőkés haja az arcába hullott amit kiisepertem onnan.

Fekete szemeit nem láthattam, csak lehunyt pilláit tudtam csodálni.

Minden csodálatos ami ő, hogy lehet valaki ennyire tündérien szép?

Még egy kis ideig kémleltem az arcát, majd szabad kezemmel-amin nem a feje pihent-átkaroltam vékony derekát és én is álomba merültem.

¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦

A fejemet egy puha mélyedésbe préseltem, aki tettem után azonnal elkezdett kuncogni.

Imádom ezt a hangot.

Álmosan felemeltem a fejemet és találkoztam Jimin angyali arcával. Szája egy mosolyt formált és nekem is elkellett erre mosolyodnom.

Ujjaival kifésülte és eltürte kócos hajamat, én pedig csak hümmögtem erre az érzésre.

-Jó reggelt-suttogta a tarkómra fogva, amit elkezdett körköresen maszírozni.

Számmal csücsörítettem neki jelezve, hogy adjon puszit.

Először halványan elpirult, de aztán arcomat kezei közé fogva adott egy aféle reggeli csókot.

A napsugarak kintről beszűrödtek a szobába, narancssárga fényt adva annak.

Feljebb tornáztam magamat, így talán egy kicsivel jobban képes voltam elérni Jimin mézízű ajkait.

-Lefürödhetek?-kérdezett rá én pedig csak bólintottam egyet.

Ő eltűnt a fürdőszobában én pedig a konyhába rohantam, de sajnos semmilyen étel nem volt itthon.

A picsába!morogtam magamban és már beis pánikoltam mikor valaki kopogtatott az ajtómon.

Odakaptam a fejemet és azonnal kinyitottam azt úgy, ahogy voltam.

ɴᴇᴠᴇʀᴍɪɴᴅ Donde viven las historias. Descúbrelo ahora