ɴᴇᴠᴇʀᴍɪɴᴅ

∆Új szomszéd∆

Jungkook

Miután Jimin elment, volt időm nyugodtan végiggondolni a dolgaimat, miszerint ha most nem szerzek valami állást, lehúzhatom a rolót és mehetek az utcára.

Elsem hiszem, hogy lefeküdtem vele megint.

Ez többet nem történhet meg, mert nem fogom megengedni!

A pénztárcámhoz nyúltam és zavartan kostantáltam, hogy körülbelül 2 hét, és elfogy az összes pénzem.

A csekkeket is hamarosan bekell fizetnem, és ha kések kirúgnak innen.

Összepakoltam a lakásba és kiszellőztettem mindenhol.

Ez a parfüm illat argh

A konyhában is elmosogattam, és mikor a kanapéra huppantam, már kopogtak is az ajtóban.

Ezt nem hiszem el.

Esküszöm ha Jimin lesz az megölöm magamat.

Bár ki más lehetne az?

Csak a rendőrséget ne!

Gyorsan az ajtómhoz iramodtam, és kifújva a levegőt kinyitottam.

De nem Jimin volt az és még csak nem is a rendőrség. Ha őszínte akarok lenni, fogalmam sem volt, hogy ki áll előttem.

-S-szia m-most költöztem ide, és a-arra gondoltam, h-hogy beszélgethetnénk h-hiszen nem ismerek s-senkit i-itt és-

-Gyere be-szakítottam félbe, szélesebbre tárva az ajtót előtte.

Megköszönte és két pizzásdoboz kíséretében letelepedett a kanapéra.

Értetlenül vontam össze a szemöldökömet, hiszen itt már szinte nincs olyan ember, aki nem tud a nagy "balhéról".

Leültem én is mellé, majd mikor láttam, hogy a srác egyhamar nemfog megszólalni bemutatkoztam.

-Jeon Jungkook vagyok-figyeltem a reakcióját hátha leesik neki, hogy errefelé mindenki hányingert kap amikor meghallja a nevemet, de nem láttam rajta, hogy valaha is hallotta volna.

-Lee Taemin vagyok.-mosolygott rám vissza.

Jézusom elég messziről jöhetett ha még nem hallott rólam.

De egy két nap és biztos ő is úgy fog rám nézni mint a többiek.

Egy nagyot sóhajtottam.

Taemin észrevette hangulatomat így rákérdezett:

-Minden rendben van Jungkook? Kicsit feszültnek látszol-jegyezte meg miközben a pizzát ettük.

Egy filmet is bekapcsoltam, hogy ne legyen unalmas.

-Nos hát csak elgondolkodtam azon, hogy ha nem csak most költöztél volna ide, biztosan nem így ülnél a kanapémon.-vallottam be az igazat neki.

Taemin érdeklődve fordította felém a fejét.

-Hát ha az ellenkezőjét akarod, akkor mond el most, mielőtt megtudom  mások szemszögét. - vont vállat ami közben pizzájába harapott.

-Ismered Park Jimint?

-Persze ő valami híresség nem?

-Igen... és pont ez a baj. -

Így elmeséltem neki az egész történetet töviről hegyire. Ő figyelmesen hallgatott engem, és néha bele kérdezett a sztoriba,máskor pedig döbbenten hallgatott.