ɴᴇᴠᴇʀᴍɪɴᴅ

∆Ismerkedés∆

Jungkook

A nap sugarainak gyér fénye sütött be az ablakon. Nyammogva keltem fel. Szemeimet megakartam dörzsölni, de nem tudtam felemelni kezemet.

Furcsálva nyitottam ki szememet. Nem tudtam, hogy mégis mi a fene miatt nem tudom mozdítani végtagjaimat.

A válasz így utólag egyértelmű volt: Jimin feküdt rajtam.

Szinte hozzám préselte magát. Arca nyakhajlatomba volt temetve, és minden egyes lélgzetvétele csiklandozta a nyakamat.

Nem volt szívem felkelteni, ezért inkább úgy határoztam, hogy megvárom míg fel nem ébred.

Hiába szinte egy idegen ember: közelsége melegséggel áraztja el szívemet.

Persze nem úúgy...

Nekem itt van Taehyung, aki most teljesen jogtalanul megsértődött, de majd kezdeményez ha akar. Ő viselkedett olyan borzalmasan! Komolyan azokban a percekben rá sem ismertem.

Ezek csupán ártatlan pillantások voltak erre a földre szállt angyalra.

Mikor már egy jó ideig vártam rá, meguntam és óvatosan elkezdtem lehámozni magamról kezeit, egy ideig szorított, és nem engedett el, de aztán valahogy sikerült 'kiszabadulnom'.

Nem tudom, hogy mikor volt neki az utolsó normális, nyugodt éjszakajára, ezért nem csodálom, hogy ennyit alszik. Valószínűleg délig nem is fog felkelni, ami nem baj, mert elkészíthetem neki az olasz specialisátomat.

Miután betakargattam az alvó szépséget, felvettem az ágy mellé tett papucsomat, felkaptam a telefonom az éjjeli szekrényemről, és nyújtózkodva indultam el a konyha felé.

10 óra körül járhatott, nekem pedig volt egy nem fogadott hívásom Taehyungtól, és egy üzenet:
Tae:

Sajnálom Kook, borzalmasan viselkedtem. Én-te ebéd?

Én:

Majd megbeszéljük. Ne feledd ez a te otthonod is Tae. Nem is kellett volna elmenned.

Letettem a konyhapultra a telefonom.

Hirtelen tökre melegem lett, ezért levettem a pólómat, és az egyik székre dobtam, majd nekiláttam a főzésnek.

Egy idő elteltével hangokat hallottam a hálószoba felől, majd megfordultam, és hamarosan fel is bukkant Jimin.

Annyira aranyos volt! Ezzel a kócos hajjal, és kipirult arcca-

-Jól vagy Jimin? Kicsit piros az arcod.-lépkedtem hozzá közelebb és homlokára simítottam tenyeremet, de nem volt meleg neki.

-Minden rendben.-motyogta, és helyet foglalt az egyik széken.

-Hamarosan kész lesz az ebéd. Addig is mesélj valamit magadról.-egy pohár vizet nyújtottam felé, majd helyet foglaltam vele szemben

Láttam rajta, hogy nem igazán tudja, hogy mit kellene mondania, ezért megpróbáltam egy kicsit segíteni rajta.

-A teljes nevem Jeon Jungkook. 21 éves vagyok, és tanárnak tanulok.-mosolyogtam rá bíztatóan.

-Nos én Park Jimin vagyok és én 20 éves lennék...nem tanulok semminek, de az állat gondozás mindig is érdekelt..-motyogta halkan. Alig tudtam kivenni szavait, de valahogy sikerült.

Lassan a szájához emelte a poharat, és kortyolt belőle egyet, majd letette az asztalra, és újból nekem szentelte minden figyelmét.

-Ha megkérdezhetem..persze csak ha szeretnél válaszolni, és nem okoz gondot a kérdés: hogy kerültél utcára?-láttam tekintetében, hogy nem szívügye ez a kérdés, ezért gyengéden megérintettem az asztalon fekvő kezét, hogy megnyugodjon, és megértse: bennem megbízhat.

Vonakodva de válaszolt.

-A szüleim kidobtak.-kijelentésére tágra nyíltak a szemeim.

-Micsoda? Dehát miért?-csodálkoztam. Megrázta a fejét.

-Ha nem baj, akkor nem szeretném most elmondani.-kezét kihúzta enyéimből és hátradőlt.

Távolságtartó.

-Nem persze semmi baj.-mondtam egy mosolyt eröltetve arcomra.

-Egyébként.-kezdte el, látva csalódottságom-most lett volna 3 hónapja, hogy kint élek.-a pólója szélével játszott, és nem nézett rám.

-Többet nem kell ott élned. Sajnálom azt, ami történt veled, de annak viszont örülök, hogy találkoztunk. Remélem jól fogod magad érezni velünk.-mosolyogtam rá, visszamosolygott.

-Nagyon köszönöm...tényleg..de nem maradhatok örökre a nyakadon. Hálás vagyok, de butaság lenne, ezért itt marad-

-Szereted az állatokat, nem?-szakítottam félbe, mert támadt egy ötletem.

-Igen, de-

-Nos én az egyetem mellett, egy kedves barátom állat kereskedésébe dolgozom, ha szeretnéd szerintem te is kivehetnéd ott a munkádat, így nem éreznéd magadat kevésbé hasznosnak. Én nagyon megkedveltelek eme kis idő alatt, ezért megkérdezem: Park Jimin, szeretnél itt lakni? Én nagyon örülnék neki. Lehetne külön szobád, megismerhetnéd a barátaimat. Boldoggá tennél vele ha elfogadnád.-nyomatékosítés céljából mélyen azokba a gyönyörű szemeibe néztem.

-De hát-dadogta összezavarodottan.

-Szeretnéd Jimin?

-Szeretném.-suttogta szinte bűnbánóan.

-Köszönöm! Imádlak!-tobódtam fel oly annyira, hogy karjaimba zártam őt, majd lelkesen folytattam.

-Gyere adok valami szuper ruhát! Ebédelünk és mehetünk bevásárolni. Persze lesz egy külön szobád, amit úgy rendezünk be ahogyan csak szeretnél.-terveztem, és ötleteltem. Jimin elnyílt ajkakkal bámult engem.

Istenem olyan jó lenne azokat a dús ajkakat megízlelni.

Olya annyira elbambultam szája nézegetésében, hogy fel sem tűnt az, hogy hirtelen egész kínossá vált a helyzet számára.

Feleszmélve a bambulásból folytattam, még mindig száját nézve.

Jézusom mit művelsz Jungkook?!

-És közelebbről is megismerhetjük majd egymást.-folytattam teljesen elbűvölve.

-Rendben...persze. Örülök neki!-húzódott egy borzalmasan aranyos mosolyra a szája. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy: Kész. Beleszerettem.

Aztán kulcs zörgést hallottam ami jelezte: Taehyung megérkezett. És igazából ez az egyetlen dolog ami meggátol abban, hogy az én és az ő ajkai találkozhassanak.

Köszönöm, hogy elolvastad❤