ɴᴇᴠᴇʀᴍɪɴᴅ

∆Emlékeid∆

Jungkook

Lassan haladtunk a szobám felé, ahogy közeledtem hozzá, ő úgy hátrált el. Kezeim körbeölelték a derekát, majd gyengéden felemeltem őt.

De nem úgy mint múltkor.

Belépdeltem a szobába csak úgy mint tegnap este.

Jimint az ágyamra fektettem és végignéztem azon, ahogy a gyönyörű teste végigfekszik a paplanomon belesüppedve a matracba.

Apró teste fölé másztam és összeérintettem az ajkainkat mégegyszer.

Ujjaink összekulcsolódtak a feje felett.

Ajkaink egymás után kaptak, szinkromban mozogva a másikéval.

Apróra nyitottam a számat, így sikos nyelve átcsúszott belé.

Lassan csókoltuk egymást és úgy, mintha nem létezne rajtunk kívül senki más ezen a világon.

Mintha a múlt nem történt volna meg, mintha rátaposhattunk volna az eltört darabokra.

Ajkaink, mint szíveink is egymásba fonódtak és éreztem azt, hogy ő nem annyira közömbös nekem. De vajon eltudná bírni őt a szívem, azzal a sok súllyal amit ellenem tett?

Miért tette miért?

Kisemmizel majd a karjaimban kötsz ki minden este

Miért Jimin?

Ilyen nagy sebet ejtett rajtad az, hogy visszautasítottalak?

Hogy ennyire kifordultál önmagadból?

De hogyan?

Hogyan

Kerültél

Annak

Idején

Az

Utcára?

Pár perc kellett csupán ahhoz, hogy ruháink lekerüljönek.

Méregdrága ruhái, mintha csak rongyok lennének úgy hullottak a padlóra. Feltárva előttem a már jól ismert testét, de szinte az egész lelkét is.

Gyönyörű szemeit pillái keresztezték.

Minden szép volt ami ő. Minden értékes volt ami ő. De nem tudtam őt megérteni. Nem tudtam mit miért csinál és csinált. Nem értettem az alapvető gondolkodását sem.

De kötött hozzá valami, ami eddig senki máshogy sem és fogalmam sem volt arról, hogy mi a fene az.

Testünk eggyéolvadt mikor lassan beléhatoltam. Törékeny teste megremegett méretemet megérezve szűk falai között.

-Szeretlek-lehelte zilálva.

Hallottam amit mondott de úgy tettem mint aki nem.

Gyorsítottam a tempónkon, táncos lábaival átölelte a derekamat így egy másik ponton érintve őt meg belül.

Ajkaim felvándoroltak a nyakára, amibe bele is csókoltam, hogy enyhítsem a feszültséget ami a "szeretlek" után nőtt bennem.

Inkább ki is zártam ezt a fejemből és csak a kellemes érzésre koncentráltam ami egy idő után elérte a határaimat, ahogy Jiminét is, így hamarosan egymás karjaiba omlottunk egészen lihegve, és kissé kifáradva a történtek fényében.

Karjaimmal közre zártam őt.

Feje a mellkasomon pihent, ujjaink összekulcsolva feküdtek magunk melett.