Scarlet Falls

3.fejezet

- Jó reggelt, Csipkerózsika! – ismerős hangra riadtam fel. Ez nem Kate. Ez egy férfi! Zaklatottan, hevesen dobogó szívvel ültem fel az ágyban. Azt sem tudtam, hol vagyok. Andyvel találtam magam szemben. Ott állt előttem talpig elegánsan, én pedig úgy nézhetek ki, mint egy szörnyeteg. De ő mit keres itt? Vagy én vagyok nála? – Azt hittem, már meg kell csókolnom téged, hogy végre felébredj!

- Hogy kerültem én ide? Hol van Kate? – álmosan pislogtam körbe, nehezen sikerült feleszmélnem.

- Kate barátnőd teljesen elfeledkezett rólad, és lelépett a haverommal. Te pedig ott maradtál nekem. Kénytelen voltam megint megmenteni a hátsód. Olyan részeg voltál, mint egy...

- Ne folytasd, kérlek! – vágtam a szavába. Jobb, ha nem is tudom a többit... és hogy Kate megfeledkezett rólam? Otthagyott engem? Ezzel a visszataszító alakkal? Pont vele? Hogy tehetett ilyet? Azt ígérte, hogy nála alhatok! – És én képes voltam idejönni? A házadba?

- Magadról sem tudtál, Tündérke! Nem hagyhattalak ott! Néhány rosszarcú fickó kerülgetett téged! Így inkább elhoztalak ide.

- De ugye nem... Ugye nem csináltam semmi butaságot? És te? Hol aludtál? – rémülten fogtam a fejem. És ha megerőszakolt? Vagy talán én is akartam? Ne, könyörgök, csak azt ne! Mégis mit gondoljak? Egy idegen férfi ágyában vagyok!

- A nővérem szobájában. Ő a pasijánál aludt. Ne aggódj. Semmi esetre sem feküdtem volna melléd. Kanapé is van, a nappaliban. – elismerem, úriemberként viselkedett. – És eszem ágában sincs kihasználni, magatehetetlen részeg nőket.

- Ó, köszönöm... - bólogattam, és el is szégyelltem magam. Rondán viselkedtem vele. Megmentette a hátsómat. Én mégis hálátlan voltam. Kidugtam a lábam a takaró alól, és... végignéztem magamon. Egy idegen póló volt rajtam! – Ezt ugye én vettem fel? Magamtól öltöztem át, igaz?

- Sajnos nem. – kuncogott Andy, majd elkomolyodott. – Miután lehánytad magad, és engem is, kénytelen voltam átöltöztetni téged. Sajnálom. De ne aggódj. A melltartót és a bugyit nem vettem le. Még csak bele sem néztem. Megtehettem volna. De én nem vagyok olyan.

- Éppen elég bajom van nekem anélkül is... - sóhajtottam. – Hol van a telefonom? Fel kell hívnom a vőlegényemet!

- Á, a szép gyűrű! – csillant fel a szeme hirtelen. – A táskád az ágy mellett van.

Csengettek. Andy kiment végre a szobából, és én máris megkerestem a telefonom. Bekapcsoltam. Rengeteg nem fogadott hívás, hangüzenet, SMS. Szégyellem magam, hogy csak úgy eltűntem. Meg sem néztem őket, azonnal Jaket hívtam. Nagy sokára vette fel. Szegény! Nagyon aggódott! Igyekeztem megnyugtatni, hogy jól vagyok. Azt mondta, beszélt Stacey – vel, aki elmondta neki, mi történt velem a szerkesztőségben. Jaj, ne! Ez a kotnyeles barátnőm! Szóval azt mondtam Jake – nek, hogy van egy barátnőm, Kate, és nála sírtam ki magam. Ott is aludtam, a telefonomat pedig elfelejtettem bekapcsolni. Szörnyen éreztem magam, satöbbi... nem szeretek hazudni, de ha elmondanám neki az igazságot, nagyon megharagudna rám! Az pedig most végképp nem hiányzik nekem! Mindenestre meglepett, hogy hirtelen meg is nyugodott, cseppet sem akadt ki. Bizonyára fáradt. Hallottam a hangján. Megígértem neki, hogy többé nem csinálok ilyet. Sietek haza. Nagyon megkönnyebbültem, hogy felhívtam, de Stacey – vel nem volt erőm beszélni egyelőre. Ki tudja, milyen hírekkel fogad! Miket beszélhettek rólam a szerkesztőségben? Bele sem merek gondolni. Végül írtam neki egy SMS – t, hogy ne aggódjon, élek, jól vagyok. Mire befejeztem az egész procedúrát, visszatért a szobába Andy, a szépen összehajtogatott blúzommal, és farmernadrágommal.