Scarlet Falls

7.fejezet

Andy telefonált ugyan a délelőtt folyamán, de csak tőmondatokban beszélt. A polgármester utolsó kívánsága az volt, hogy ő lépjen a helyébe. Ez mekkora megtiszteltetés! De ő mégsem örül neki. Nyűgnek, tehernek érzi. Szabadulni akar onnan. Nem akar ennyi mindent a nyakába venni. Részben megértem, de amilyen elkötelezett a várossal szemben, meg kellene tennie. Hogy én mit tennék a helyében? Fogalmam sincs. Átmentem Kate – hez és Laurához, az ő véleményükre is kíváncsi voltam.

- Andy egy taknyos, soha nem lenne rá képes, hogy vezessen egy várost! – ezt természetesen Kate mondta.

- Szerintem képes lenne rá. Andy nagyon jó vezető lenne! – ellenkezett Laura. Valójában mindkettejüknek igaza van. Andy még szinte gyerek, ráadásul a férfiak később érnek. Én huszonhat éves fejjel talán képes lennék erre a feladatra, de Andy huszonnégy évesen még nem biztos. Kate szerint még nem nőtt be a feje lágya, olykor felelőtlen, és hirtelen döntései katasztrófához vezetnek. Érdekes. Andy pont ilyeneket mondott Kate – ről! Miféle háború ez kettejük között?

Később megint adott magáról hírt, csak egy üzenetet írt, de attól mindhárman megnyugodtunk. Audrey jól van, most Phil lakásán józanodik. Ha a rendőrség visszajönne, továbbra is mondjuk azt, hogy a lány elutazott a városból, és csak holnap tér vissza.

- Te sem tudtál rá hatni, a legjobb barátnője vagy, nem? – ripakodott rá Kate Laurára.

- Az utóbbi időben elhanyagolt engem is, mit tehettem volna? – védte meg magát Laura.

- Félek, rossz vége lesz ennek az egésznek. Miért kellett ebbe Phil – t is belevonni? És ha baja esik? Én azt nem élném túl!

- Talán hívd fel. – támadt egy ötletem, amivel csillapíthatjuk a sopánkodását. Már kezdett az agyamra menni.

- Jobb lesz, ha elmegyek hozzá, a lakására. David úgyis csak holnap délután jön haza, iskola után. Az apja most teletömi a fejét hazugságokkal rólam.

- Minden hétvégén ez megy. – nézett rám Laura rosszallóan, miután Kate kiment a konyhába telefonálni. – A volt férjét szidja, és kényszerképzeteket gyárt, hogy miket mondhat a fiának. Ilyenkor minden apróságon felhúzza magát.

- Jobb lesz, ha most megyek.

- Azt hittem, velünk ebédelsz. Sütöttem pulykát, és levest is főztem.

- Csábítóan hangzik. – összefutott a nyál a számban. – Hiányzik a házi koszt.

- Rám mindig számíthatsz. Imádok főzni. És állítólag tudok is... - vallotta meg szégyellősen. De milyen igaza volt! Ez a lány eszméletlen jól főz! Már délelőtt, amikor Kate – el beszélgettünk a nappaliban, éreztem a konyhából kiáradó kellemes illatokat. Annyira hiányzott nekem a sok műanyag kaja után! Irigyeltem őt. Én próbáltam már főzni, de mindig elrontottam. Borzalmas ételeket sikerült előállítanom, amik a kukában landoltak. Még egy pizzát sem tudok megsütni! Tehetségtelen vagyok! De Laura... pillanatokon belül összedob bármit, és nem is akárhogy! Kate nem hiába szereti annyira. Hiszen szinte mindent megcsinál helyette.

Mondanom sem kell, rengeteget ettem. Annyira jól esett! Ezek után soha többé nem akarok gyorskaját enni. Isteni volt!

- Csomagolok Andy – nek is. Biztosan éhes lesz, mire hazaér. – Laura ipari mennyiségben főzött, még egy hattagú családnak is elég lett volna az, amit mi hárman meghagytunk.

- Félek, mindent felfalok mire hazaér. Annyira finom volt!

- Akkor csomagolok még neked is. – most ettem tele magam, de a nyál újra összefutott a számban. Ennyit a fogyókúráról. Utoljára akkor ettem ilyen fenséges ebédet, amikor az anyukám meghívott minket karácsonyozni. Na, az sem most volt már!