EGYPERCESEK

kétperc

Játszótér

Kislányként sokat merengtem, hogy milyen lesz anyának lenni. A játszótéren ültük a nagy homokban és babáztunk, csúszdáztunk, ilyenek. Most meg itt ülök ugyanazon a padon, huszonöt évvel később.
- Anya, lecsúszhatok a csúszdán? - szaladt hozzám Mara, a kislányom.
- Persze, én innen figyellek. Majd integess! - nyomtam egy puszit a hajára. Ő elszaladt, én pedig vártam, hogy felérjen a piros, műanyag játék tetejére. Nem jött, mintha az anyai ösztön súgott volna, hogy gáz van. Odamentem a csúszdához, hogy hátha elesett, vagy nem tudom. Sehol a gyerek! Meghalok, komolyan. Ekkor lenézek a csúszda alá. Ott van egy ismeretlen kisfiúval és a fiúcska puszit nyom a lányom szájára.
- Mara! Mit csinálsz? - kérdeztem, és csípőre tettem a kezemet.
- Anya, ööö....ne haragudj! - hüppögött, és a karjaimba vetette magát, összetaknyozta a fehér kardigánom és keservesen zokogott.
- Semmi baj, cccsss…Elmeséled, hogy mi volt? - guggoltam le, ő pedig az ölembe ült.
- Ő Lacika - mutatott kicsi ujjaival a fiúra, aki a homokozóba ült, és egy markolóval játszott, majd eldobta és odaszaladt egy férfihoz. Ahogy az arcát néztem a felismerés, mint villámként csapott belém. Szabi.
» Kicsiként, körülbelül ennyi idősként ülök a homokban. Kinéztem magamnak egy kék lapátot, és azzal építettem a "királylányvárat".
- Én is játszani akajok. Beszállhatok? - kérdezte egy kisfiú, egyik kezében csokit.
- Pejsze, most azt játszuk, hogy én vagyok a hejcegnő te meg a lovag. Oké? - túrkáltam a homokban.
- Én sájkány akajok lenni! - tette karba a kezét.
- Jó, akkoj legyél sájkány - egyeztem bele, ő pedig felém nyújtotta a csokit, amiből törtem végül. Egész sokáig játszottunk, amikor már anyukám végigkiabálta értem a teret, hogy hol vagyok. A csúszda volt a várunk. Alatta kuksoltam, hogy a "sárkány" ne találjon meg.
- Tudod - jött oda hozzám Szabi -, inkább lovag lettem volna. Akkoj elvehetlek feleségül.
- Majd 5 év múlva - akkor az 5 év nagy számnak tűnt.
- Jó, akkoj ugyanitt 5 év múlva - ekkor Szabit az anyukája kézen fogta, és hazamentek. 5 év múlva, iskola után lejöttem ide. A csúszdához, de persze Szabi nem volt ott. «
Emlékeztem rá, olyan szép kék szemei voltak...
_________________________________________
Sziasztok!💛
Remélem tetszett…