A szerelemről — ki vagy?
az önelfogadásról és másokról. rólunk. 🌈
Csak ültem. Forgott velem körbe körbe. Megpillantottam. Őt. Olyan törékeny voltál, dobálta a félhosszú hajadat a menetszél. Megfordultál a sikoltozás közepette és rám néztél.
Már nem sikítottál. Bámultam a szemembe, én pedig zavartan basztattam a lenőtt, vállig érő hajamat. Nem hiszem el. Lány vagy.
És én is az vagyok.
Tükörbe nézek, s magamat látom. Téged látlak. Te én vagy.
Basszameg! — összeszorítom a fogamat.
Ez is te vagy. Ez is én vagyok. Én én vagyok, a szerelem, az szerelem. Nemtől függetlenül. Miért lennék más? Miért lennék egy kitaszított?
Kifújom a levegőt.
Miért ne lehetnék ugyanolyan? Csak egy ugyanolyan-változat. Mert én vagyok ő. Mert én vagyok ti. Mert ti vagytok magunk. Én is csak egy lány vagyok. Egy lány, aki szerelmes.
_________________________________________
Szeretném felhívni a figyelmet az elfogadásra, mindenkivel szemben. Mivel mind mások, de ugyanolyanok vagyunk. Emberek vagyunk. Kérlek, aki olvassa nézzen be HaruAmadare -hez mindenképpen, a legfelső posztját olvassátok el és nyissátok meg a linket! Köszönöm Mindenkinek!
💜💙💚💛
VOCÊ ESTÁ LENDO
EGYPERCESEK
PoesiaBEFEJEZETT; ❝ Elégedett akarok lenni végre magammal. De úgyse fog menni. ❝ kávé, vagy tea. egy kényelmes fotel. meg te. és egy percnyi idő, amivel megtisztelsz. © Outlaaw /2019
