EGYPERCESEK

tizennyolcperc

Semmilyen porcelánbaba

Hamis reményeket ígérsz, majd eldobsz, mint egy rongyot. Porcelánból vagyok, de te leejtesz. Arccal lefelé, csakis. A ruhám piszkos, a csipke elszakadt, a szemem kifordulva és az arcomon lévő pirosas festék szétkenődve. Ezt tetted velem. Játszottál velem, majd eldobtál. Csak azért csináltad, hogy szórakoztassalak. Hogy érezd, hogy valaki szeret.
De nem kell a szeretetem. Nincs szükséged rám. A sárba tiporsz. A kezemet odaadnám érted. Úgy érzem magamat, mint egy marionett bábú. Amit egy kötélen rángatnak nulla-huszonnégyben. Üresen bámulsz rám. Semmi érzelem.
Utálj.
Haragudj.
Szeress.
Tisztelj.
De ez nem kell. Nem kell tőled semmi. Főleg nem a hamis illúzió. Megadod amire vagyok, sőt én önként nyújtom át a véreres, remegő szívem. Kivágom, ha kell. Ha ez kell.
Megteszem érted, te is tudod. Egy buta, makacs, önfejű porcelánbaba vagyok. Járok kézről-kézre, de valahogy mindig visszakerülök hozzád.
Most te téped ki a szívedet. De én más vagyok. Elveszem és rád mosolygok. Melegen és megbocsátóan.
Te is olyan vagy, mint egy marionett bábu vagy egy porcelánbaba.

Te is arra vársz, hogy szeressenek.
_________________________________________
Sziasztok!
Remélem tetszett, próbáltam belesűríteni a felgyülemlett érzelmeimet.💞