EGYPERCESEK

hétperc

Félelem

Fekszel a sötétben. Minden egyes apró zörejre összerezzensz. Én csak nézlek. Olyan szép vagy. Miért félsz? Mitől félsz? Kitől félsz? Tőlem? Mit csináltam?
Látom, hogy ezernyi kérdés kavarog benned, de félsz. Félsz a válaszoktól. Ismerem az érzést. A szíved felgyorsul és eszeveszetten lüktet. A kék hajadba túrsz. Én is ilyet akarok. Hosszú, kéket. De ehelyett unalmas barna van. Az árnyak kúsznak feléd, de én nem merek közelebb menni. Háttal vagy nekem, de érzem minden mozdulatodat. A kezedet idegesen ropogtatod. Ezt csinálod, ha ideges vagy. Hirtelen a kezed ökölbe szorul és a tövig vágott, sötétkék körmeid a tenyeredbe vájnak. Fáj, ugye?
Halkan szipogsz, és én még mindig csak figyellek.
Az ajkadba harapsz. A fogad erősen, kínzóan szorítják e testrészedet. Enyhén kipirosodik, egy apró seb jelenik meg rajta. Egy kicsi, véres seb.
A szemeidet szorosan lehunyod, az egész tested remeg. ‘Érjen már véget!’ - gondolod. De hiába. Az érzés nem hallgat rád, és gúzsba köti az elmédet. Moccanni se bírsz. Csak fekszel. A kék hajad szétterül körülötted, és egy apró lepke szál az arcodra. Résnyire kinyitod a szemedet és felém nézel.
Már nem félsz?
_________________________________________
Sziasztok!
Ez lett volna a félelem. Remélem tetszett! 💙