EGYPERCESEK

nyolcvannégyperc

Nyitott lapokkal játszom

valahogy kifogytam a szavakból.
nem is tudom, hogy mikor történt ez meg.
igazából ez most rólad szól.
és nagyon kusza lesz.
nem tudom, hogy mit csináljak.
rájöttem, hogy én ezt amúgy már kurvára elbasztam.
pedig nem akartam.
ha hónapokkal később is…, de rájöttem.
végiggondolva; én voltam a szemét.
és sajnálom.
én nem akartam fájdalmat okozni.
mert szerettelek.
és dühös voltam.
és magamra voltam dühös, hogy elkúrtam.
tudod, ez olyan vicces.
hogy aztán te elkezdtél szánalmasnak találni.
de tudod mit?
az is voltam.
nagyon az voltam.
nem tudom, hogy mit kezdjek veled.
azt se tudom, hogy egyes tetteidre hogyan reagáljak.
mit tudok én csinálni?
ki vagyok én?
ahányszor végiggondoltam ezt, mindig azzal korholtam magam: gyáva vagy.
az vagyok.
megijedtem.
sajnálom.
ha visszamehetnék az időben mindent máshogy csinálnék.

szeretném lezárni magamban.
de nem megy.
valahogy nem.
és nem tudom, hogy mit csináljak.