Portré — önmagamról
Ülök egy régi hintán. Elég ferde, hiszen egy fára van felkötve. Ide-oda forgok és lassan beleszédülök a sok elmosott pacába, ami körülöttem forog. A bárányfelhők kontúrozva lebegnek az égen, én pedig nézem a vöröses cserepeket melyek kiváló kontrasztot alkotnak az éggel. Végigsimítok a levágott füvön. Egyszerre érdes, szúrós másszor viszont lágy és csiklandós. Nézem a horizont. Szinte már már festői könnyedséggel simul a tájba. Előttem egy zöld tenger, a fű és a mézédes nyár-virágillat az orromba kúszik. Mellettem tengernyi apró virág, elejtve kék, sárga, rózsaszín pontok. A madarak csicsergése a fülemet kényezteti, miközben lehunyom a szememet. Tompa okkersárga fény jelenik meg a szemem előtt.
Nyár van…
❈
_________________________________________
Hellóóóó!
Itt a nyár♡♡, remélem tetszik!
YOU ARE READING
EGYPERCESEK
PoetryBEFEJEZETT; ❝ Elégedett akarok lenni végre magammal. De úgyse fog menni. ❝ kávé, vagy tea. egy kényelmes fotel. meg te. és egy percnyi idő, amivel megtisztelsz. © Outlaaw /2019
