Reflektorfényben [Befejezett]

11.rész

Amig vártam, hogy végre este fél 8 legyen, addig mi mással is ütöttem volna el az időmet, mint rajzolgatással? Frászt. Abból állt az egész rajzolgatásom, hogy újra és újra kellett rajzolnom az alanyom szemét, pedig eddig nem volt gond vele. Viszont az utóbbi időben abbahagytam a rajzolást. Úgy éreztem, hogy ihlet és kedv nélkül nehéz. Igy van ez dalirásnál is.

De most elhatároztam, hogy muszáj alkotnom valamit Jungkooknak. Hiszen megigértem neki, hogy egyszer láthatja egy rajzomat, ha már az okos fejemmel kikotyogtam ezt az apró tényt.

Mivel nem akart sikerülni most sem, mérgemben kitéptem és ledobtam, pont a kis kukába.

Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem, mennyi az idő. 19:05. "Még nagyon messze van."-gondoltam magamban, miközben hanyatt vágódtam az ágyon. Oldalra fordultam és a falon lévő álomfogót bámultam. "Miért vagy álomfogó, ha nem is hozol álmot a szemeimre? Vagy talán ennyire rossz lenne a memóriám, hogy egy álmomra sem emlékszem?"

-Gahyeon!-nyitott be valaki, mire felültem az ágyon. Siyeon volt az. Érdeklődve figyeltem, hogy mit szeretne.-Nem szeretnél eljönni velünk moziba? Egy tök jó filmre hivtak meg Jisoo-ék...-mesélte, mire csak néztem rá. Miért érzem magam ilyen szarul? Megigértem Jungkooknak, hogy ma vele találkozok titokban, de kezdem azt érezni, hogy egyre jobban távolodok a bandától. Lehajtottam a fejem, nem mertem a szemébe hazudni.

-Ti menjetek nyugodtan, de én itt maradok..-mondtam meggyötörten.-Sajnálom.

-Megértem, hogy egyedül akarsz maradni.-mondta szomorúan.-Majd máskor biztos eltudsz jönni.-biztatott.

-Valószinüleg-emeltem fel a fejem mosolyt erőltetve magamra.-Jó szórakozást!

-Köszi-mosolygott-majd valamikor fél 12-kor érünk haza.-tudatta velem, majd becsukva az ajtót elment. Abban a pillanatban leugrottam az emeleteságyról és gyorsan elkezdtem öltözni. Közben megnéztem mennyi időm van vissza. 19:25 van most. 5 perc múlva indulnom kell.

Felvettem egy csinosabb piros blúzt és egy fekete farmert. Minimális sminket felkentem az arcomra, hajamat kiengedtem, majd szépen beállitottam. Kimentem a szoba ajtaján, majd le a lépcsőn egyenesen az előtérbe. Felhúztam a térdig érő csizmámat, fekete bőrdzsekimet, majd megfogtam az ajtó kilincsét.

-Hova mész?-kérdezte egy hang a hátam mögül. Pedig figyeltem hogy mikor indulnak el és már 10 perce biztos, hogy elmentek. Levettem a kezemet a kilincsről, majd lassan megfordultam és egy Damival találtam szemben magam. Ezt nem hiszem el.

-Te nem mentél a többiekkel?-kérdeztem döbbenten.

-Én kérdeztem előbb.-tette karba kezeit maga előtt.

-Csak levegőzni.-füllentettem. Sütött róla, hogy nagyon nincs megelégedve a válaszommal.-Na és te hogyhogy itthon maradtál?-tettem fel a kérdésemet másodszorra.

-Nem akartam menni.- vonta meg a vállát.-Mehetnék veled?-kérdezte kiváncsian.

-Egyedül akarok lenni egy kicsit.-néztem a padlót.

-Egész eddig egyedül voltál. Ennyire meg vagy bántódva?-nézett rám úgy, mint aki nem hisz nekem.

-Nem erről van szó..-néztem az előttem összekulcsolt kezemre, ahol a karóra éppen kereken 8-at mutatott. Francba elkéstem!

-Figyelj, nagyon sajnálom! Nem kellett volna..-kezdett magyarázkódni, de félbeszakitottam.

-Tényleg nem te tehetsz róla, de viszont nagyon rosszul érzem magam.-kezdtem kifele menni.-Majd megbeszéljük később, jó?

-Oké, de ne maradj kint sokáig! Sok a normálatlan errefelé.-figyelmeztetett, mire bólintottam és kimentem az ajtón. Futásba eredtem, amilyen gyorsan csak tudtam.

20:10 körül értem a parkba. Megkerestem szemeimmel a padot, amit mondott. Meg is találtam, majd odasiettem hozzá. Épp állt fel, mire odaértem.

-Bocsi, hogy késtem, de egyszerűen őrültek háza van nálunk.-kezdtem mentegetőzni, mire ránéztem Jungkookra. Kék farmerdzsekit és egy térdnél szakadt fekete farmert viselt. Nyelni is elfelejtettem, ahogyan belenéztem a két barna szemébe. Ő csak mosolyogva szemkontaktust tartott velem.

-Már azt hittem meggondoltad magad.-vakarta meg a tarkóját, mire megráztam a fejem.

-Nem, dehogy.-mosolyogtam.

-Hát akkor üljünk le.-helyet foglalt a padon, majd én is leültem mellé.

-Gyönyörű vagy Gahyeon.-elpirultam, mikor ezt kimondta.-és aranyos vagy mikor zavarba jössz.-mosolygott rám, mire mégjobban elvörösödtem.

-Ne már, végén elég az arcom a sok bóktól.-temettem arcomat kezeimbe, hogy ne lássa a rákvörös fejem, mire átkarolva közelebb húzott magához. Meglepetten néztem fel rá, de ő csak kedvesen mosolygott rám. A mosolya és érintése melegséggel tölt el, így fejemet ráhajtottam vállára.

-Tudod, mennyire boldoggá tesz az, hogy igent mondtál arra, hogy randizzunk? Hát még hogy el is jöttél..-kezdett mesélni, miközben a hajammal játszott. -Már régóta szeretnék elmondani valamit.

-Mit?-kiváncsiskodtam. Éreztem, ahogy nyelt egy nagyot, majd megfogta kezemet, mire felemeltem a fejemet és két szép szemébe néztem. Tudom, mit akar kérdezni, de szeretném ha a saját szájából hallanám. Gyengéden megszorította kezeimet.

-Lennél a barátnőm?-és kimondta. Úristen. Boldogságomat nem tudtam leplezni és nem is akartam. Mosolyogva néztem rá.

-Igen.-mondtam ki, mire elmosolyodott. Ránézett ajkaimra, majd közelebb hajolt és gyengéden megcsókolt. Viszonoztam a csókot, majd ajkaink elváltak. Alig pár centi volt ajkaink között, mire aztán én szüntettem meg a távolságot, viszont ez nem gyengéd csók volt. Csókjában éreztem a vágyat, amit én is érzek.

Miután abbahagytuk, ráhajtottam fejemet a vállára és csak élveztük egymás társaságát kézen fogva. Ilyen boldog még sosem voltam, mint most. Már értem, mi az a szerelem.

Sziasztok! Hát nem tudom mennyire lett élvezhető, én élveztem, miközben írtam. Remélem tetszett nektek! ❤
U.I.: Tervezek majd csinálni egy fmv-t is ehhez a sztorihoz még. Igyekszem, hogy jobb legyent, mint az előző!😊❤