Reflektorfényben [Befejezett]

16.rèsz

Jungkook POV

Már vagy 2 órája várom Gahyeont de semmi. Folyamatosan hivogatom de nem veszi fel. Nem hallgatott rám és biztos vagyok benne, hogy felment az internetre megnézni, hogy mirõl van szó. Vagy a többiek mutatták neki. Esetleg látta Yoohyeon és kiakadt. Ahogy a bandám tagjai is kiakadtak. Ahogy Gahyeon is. Ahogy én is.

-Rohadt élet!-vágtam hozzá a földhöz a telefonomat, mely ennek következtében ripityára tört. Vagy 50-szer hívtam de semmi. Kivan kapcsolva a mobilja. Lehajoltam a telefonért és megnéztem, hátha mûködik még. Csak a képernyõ lett totál kár, de még használható. Megkerestem Dami számát és felhívtam. Most már úgyis tök mindegy, leszarom hogy megtudják. Csak legyen minden olyan Gahyeon és én köztem, amilyen volt. Dami szerencsére azonnal felvette.

-Hello-szólt a telefonba.

-Szia.-nagy lélegzetet vettem, majd belekezdtem.-Gahyeon ott van veletek?

Dami hezitált, de végül ismét megszólalt.

-Miért érdekel?-hallottam éles hangját. Tehát õ is pipa rám?

-Figyelj. Ha bizhatok benned légyszives a többieknek ne mondd vissza. Gahyeonnal azóta randizgatunk, amióta megjelentetek a kávézóban.

-De Ga-állt meg ebben a pillanatban, majd nagy mozgolódás után egy csukódó ajtó hangja hallatszódott a vonal végén.-Gahyeon totálisan kivolt bukva, mikor eljöttünk onnan.

-Mert megbeszéltük, hogy titokban tartjuk, ezért mondtam neki, hogy játsza el. Szóval, ott van veletek?-kérdeztem meg mégegyszer.

-Nincs a szobában és egyik helyiségben sem találtuk. De hogy tudtátok ezt titokban tartani?-ragadt le ennél még mindig.

-Ez most nem fontos. Beszélnem kéne vele. Irtam neki, hogy ne nézzen fel az internetre, mert azt akartam, hogy tõlem tudja az igazságot. Hogy Yoohyeon-nal semmi nem volt.

-Akkor miért voltatok olyan közel egymáshoz?

-Nem voltunk közel. Ha esetleg más szemszögbõl fényképezett volna az a nyomorék, talán látható lett volna a valós távolság köztem és közte. Csak beszélgettünk. Miért, mit kellett volna 5 perces szüneten?

-Igazad van.-mondta Dami.-Figyelj, nem szólok semmit senkinek, de megkell beszélnem mindezt Gahyeon-nal. Azt hittük, hogy kimegy Vliveozni, mert csak akkor szokott egyedül este utcára lépni, de a telefonját az ágyában találtuk. Aggódunk érte, mert eddig nem csinált ilyet. De fogalmunk se volt, hogy fiú van a dologban. Ma kapott egy étrendet, amit bekell tartania és gondoltuk azért van maga alatt.

-Várj, de hisz Gahyeon nem is dagadt.-szóltam közbe. Most komolyan diétára fogták?

-Mi se értettük. Tény, hogy nem olyan vékony, mint Bora, de akkor se dagadt. Mindegy, ebbe nem szólhatunk bele. Ha az igazgató ezt parancsolta, nincs mit tenni. Ez most a legkisebb probléma.

-Igaz. Meg kell találnunk Gahyeont.-értettem egyet.-Hívlak, ha megtaláltam.

-Én meg, ha hazaért.-mondta, majd le is tette. Egy ideig csak bámultam magam elé, hogy vajon jó ötlet volt-e mindezt elmondani Daminak. De mivel talán most a segitségemre lehet, igy nem bánom. Felkeltem a padról, majd elindultam a parkból, hogy a keresésére siessek.

Elmentem a kedvenc étterméhez, bejártam az utcát, ahol általában sétáltunk mindig, elmentem a közeli kisbolthoz, de semmi. Sehol nem találtam. Már hajnali 2 van és még Dami sem hivott, hogy megérkezett. Már nagyon aggódom érte, belebetegszek, ha valami történt vele.

Amint meghallottam a telefon csengését a zsebemben, rögtön kikaptam a zsebembõl és felvettem.

-Van valami hir?-kérdeztem feszültem.