Reflektorfényben [Befejezett]

Epilógus

2 hét telt el a show óta és elég sok dolog történt eközben.
Miután lezajlott az bizonyos "színpadi" csók, nem éreztük már fontosnak titokban tartani, így hát kézen fogva jelentünk meg a kiadó tulajdonos irodájában, aminek következtében majd leesett az álla.
-Nem, nem engedhetem meg!-tiltakozott egyből.
-De hisz imádták az előadásunkat.-vetette fel Jungkook mellettem állva.
-Nincs olyan dolog, amivel erről megtudnátok győzni.-fonta keresztbe a karját maga előtt. Rápillantottam a mellettem álló fiúra, akinek egy mosoly bújt meg az arcán.
-Akkor gondolom nem bánja, ha átmegyünk más kiadóhoz.-kijelentésére ledöbbentem, mert nem erről volt szó.
Gondolom elérte, amit akart, mivel elég zaklatottá vált ezután a mondata után. Tudja jól, ha Jungkook, a BTS maknae-ja felbontja a szerződését a Big Hit Entertainmentnél, a kiadók csak özönleni fognak, hogy valamelyiküknél leszerződjön. Nem tagadás, elég híres lett ezalatt a pár év alatt, a bandájával együtt.
A producer nagyot sóhajtott, majd belekezdett mondanivalójába.
-Jólvan, legyen. Elvégre nem hagyhatom, hogy kockáztassátok a bandátok mostani hírnevét. Legyen tehát publikus?-tért a lényegre.
-Legyen.-egyezett bele Kook rögtön.

Tehát a kapcsolatunk ezennel hivatalos lett, aminek következtében volt olyan rajongó, akinek ez nem nagyon tetszett, de a többség sok boldogságot kivánt nekünk twitteren meg egyéb platformon keresztül, amik jó érzéssel töltöttek el.

-Siessetek már! Fotózás után indulunk a reptérre, gyorsan gyorsan!-sürgetett minket Jiu unnie, mivel kicsit késésben voltunk.-Handong, hányszor fogsz még ma reggelizni?-förmedt rá szegény unnie-ra, aki éppen a zabpelyhes dobozt vette elõ.

-Kell az energia és tudod milyen vagyok stresszhelyzetben.-emlékeztette leaderünket arra a bizonyos tényre, hogy ha Handong stressznek van kitéve, akkor muszáj mindig valamit ennie. Nem hibáztatom, mivel hamarosan indulunk Európába koncertet adni, pontosan Belgiumba.

-De siess, mert mennünk kell.-kérlelte Jiu, majd Handong gyors megette második reggeliét és gyorsan összekapta magát õ is.

Mivel a nyárnak már 2 hónapja vége, az õszi idõjárás elég szeszéjes, igy hát mindannyian felvettünk egy-egy kabátot és indultunk is ki a kocsihoz, ahol a menedzserünk már várt minket. Gyorsan be is raktuk a bõröndjeinket a csomagtartóba és be is pattantunk a furgonba, majd el is indultunk.

-Minden megvan a nagy útra?-kérdezte Chaerin, mire mindenki bólintott.-Helyes! A fotózásnak egy óra alatt vége van, utána indulunk is a reptérre.-vázolta fel a tervet mégegyszer.

-Örülök, hogy velünk maradsz Chaerin, nem is tudom mi lenne velünk nélküled.-mondta Yoohyeon õszintén.

-Egy percig sem gondoltam, hogy magatokra hagylak titeket.-jelentette ki.

-De hát te mondtad hogy..-értetlenkedett Sua.

-Megigéritek, hogy nem hisztek többet a médiának?-kérdezte, mire mindannyian egy igennel feleltünk. Bõven elegünk volt már az egész szociális médiával, érthetõ okokból kifolyólag.

Odaérve a helyszin elé gyorsan kiugrottunk a fekete furgonból és bementünk az épületbe, ahol a fotós már minden bizonnyal vár minket.

Felmentünk az emeletre, majd Chaerin vezetésével bementünk egy ajtón, ami tárva nyitva várt minket.

-Na végre épphogy ideértetek.-nézett ránk a fotós elégedetten.

A fotózás viszonylag könnyen ment, a férfi profin fényképezett minket, menedzserünk meg a távolból figyelte a jelenetet.

-Nézz ide Gahyeon a kamerába!-utasitott a kamera mögött lévõ férfi, mire gyorsan levettem szememet Chaerinrõl és azt csináltam, amit a fotós mondott.